Solarys:
Nem egy sztori oriental film, de azert aki nem latta az ne olvasson tovabb, lehet hogy
SPOILERES.
Nagyon beszippantott a film atmoszferaja, foleg a masodik feleben ahol Kelvin mar az urallomason van. A latvany es a zene zsenialis, tokeletesen elhitette velem hogy egy idegen foldon kivuli helyen vagyok. Azert ez egy 40+ eves scifinel nem akarmi. Persze volt egy ket jelenet aminek jot tett volna a modern technika, peldaul a sulytalansagos resz, mai szemmel mar fura volt, de az elmenyen igazabol nem rontott. A nyomaszto, klausztrofobikus, kicsit melankolikus hangulat mar onmagaban fent tartja a feszultseget egeszen a film vegeig, amire rajatszanak a valoszerutlen tortenesek. Nehol kicsit alomszeru, es megfoghatatlan, ami jol passzol a tortenethez miszerint egy idegen bolygo oceanja a szereplok emlekeit materializalja valosagkent. Telitalalat es szamomra sokkal eredetibb, es (vices, de) hihetobb egy ilyen foldonkivuli eletforma mint a kis szurke emberek, pont azert mert megfoghatatlan es idegen, mindentol tavoli amit ismerunk. Tobb szempontbol is erdekes es elgondolkodtato, es nagyon jo temat szolgaltat a filmnek, azert is mert szcifi, es azert is mert a felszin alatt igen kololy kerdeseket feszeget, a letezessel kapcsolatban, vagy hogy az erzekelt valosag mennyire egyezik a "valodi" valosaggal, vagy egyaltalan van-e abszolutnak tekintheto valosag, mi igazi es mi nem, lehetseges-e hogy ket szemely ugyanazt a dolgot maskent erzekeli, letezhet-e egyszerre tobbfele valosag, es hogy ezek milyen hatassal vannak az emberi kapcsolatokra. (Kelvin jobban szerelmes a kepzeleteben letezo Kharira, mint az igaziba volt, es abszolut hajlando lenne mindent feladni es ezt az elkepzelt valosagot elni ahelyett hogy visszaterjen a folder.) Gondolom cask a felszint kapirgalom, nagyon nem konnyu ertelmezni a filmet, de mint a Stalkernel, itt is az tetszett hogy a film alatt vegig jart az agyam mindenfelen, es probaltam osszerakni a kepet (vagy egy kepet a sok kozul, a sajatomat). Ahogy az ocean a szereplok emlekeibol epiti fel a valosag egy reszet, ugy a film a nezok gondolataibol epit fel egy szemelyre szabott filmelmenyt. Ebben sokat segitenek a vegtelenre elnyujtott snittek ahol semi mast nem latunk cask pl az ocean morajlasat, vagy Kelvint alvas kozben. Hagy idot ragodni es emeszteni. A tema, es az iranyvonal adott, de erzesem szerint a mondanivalo es a konkluzio valamennyire a nezon mulik. Ezert zsenialis. A film egyebkent lehet megerne egy ujranezest a befejezes miatt. Abban az utolso nehany percben kicsit mas megvilagitasba kerult minden, csavart Tarkovski az egesz filmen egyet. A kedvenc reszem a konyvtaros szuletesnapozas volt, ahol osszecsapott Khari es Sartorius. Talan a film csucspontja. Egyebkent a Kharit jatszo szineszno gyonyoru.
Nem veletlenul kult klasszikus, abszolut meg is erdemli. Kivalo film. Nekem szemely szerint a Stalker talan jobban tetszett, de lehet cask azert mert az a tema jobban foglalkoztatott. Mindenesetre orulok hogy ra tudtam szanni magma (nem volt konnyu, mert tudtam milyen faba vagom a fejszemet). Kovetkezo project Andrej Rublev, de hogy mikor jutok el addig azt meg nem tudom.
9/10
Esetleg aki latta az reagalhatna, hatha rossz nyomon jartam. Ramzudithatnatok egy kis brainstormot.
The Dreamers:
Ezt egybol Solarys utan neztem levezetesnek, de nem is volt annal tobb. Tarkovskiez kepest, ez igen popcorn volt, pedig amugy lehet nem az. Az elso ketharmada feelgood mozinak egesz jo volt, de a legvege nem tetszett. Kicsit lapos a lezaras, es a magasroptu intellektualis kicsit hivalkodo epitkezes utan a megoldas eleg nagy csalodas volt. Sok helyen hatasvadasznak tunt, nehol kicsit tulzasba is estek talan. Volt benne par jelenet ami tetszett ezert nem bantam meg hogy megneztem de nem let egy maradando elmeny. Eva Greent amugy en is szivesen agyba vinnem egysze. Meg most is, de azt a par evvel fiatalabb verziot meg foleg. Emellett nem tudtam elmenni szo nelkul...
6/10