OFF

[pheco]

elsőre

Szép photoshop

[Kerlon]

elsőre

[pheco]

Just get 10
2048-hoz hasonló játék, itt 10-es csempét kell összehozni. Nekem nem sikerült még, csak 8-ast

[RealRaúl77]

Nekem pont 3 jutott, de ők már óvoda óta (jó nyilván akkor még csak pajtások voltak ). Előfordul, hogy hónapokig nem látjuk egymást, nem is beszélünk, de amikor épp vidéken járok, vagy ők fent, akkor az az első, hogy őket felhívom.
Aztán van egy ex-kolis banda, még a gimiről, akiket igazán jó haverjaimnak tartok, nem sima haverok, akikkel, ha ép úgy adódik elvagyok, de semmi több, de nem is mondanám közeli barátomnak őket. De úgy érzem, hogy a fenti három emberen kívül soha nem fogok tudni más igazi barátomnak tekinteni. De aztán ki tudja mi lesz később.
A durva az, hogy rengeteg emberrel voltam mindig is viszonylag jó kapcsolatban, akármerre mentem, nem voltam sose a társaság központi figurája, de az ismerőseim 90%-val elég jó és viszonylag közeli, mély kapcsolatot ápoltam, és ez nem 10-20 ember, majdhogynem három számjegy, és nem csak felületes ismerlek, aztán kész (persze nem is barátok). Aztán az évek múlásával azt vettem észre, hogy nagyon durván lecsökkent a számuk. Elsodort az élet azokból a közegekből, konkrétan amikor egyetemre jöttem, és hiába kerültem új közegbe, nem hogy hasonló nem történt.. de valahogy teljesen kiszáradtam belül, nem is igazán érdekelt, hogy ugyanazt megteremtsem. És ez kurva nagy hiba, de nem tudnék jelenleg 2 embernél többet mondani, akit a pesti életemben ismertem meg, és azt mondhatnám, hogy haver. Sőt, nem egy olyan eset történt, hogy akire azt mondhattam anno, hogy igazán jó haverom, talán a legjobb is, és nagyon durván csalódnom kellett benne, általában, amikor kiderült, hogy egy tahó, beképzelt, faszkalap. (Az egyik az unokatesóm, másik a húgom.. meg még egy-ketten)
Meg volt az a csajszi, akiről a napokban írtam a hajós melóval kapcsolatban. Sokáig azt hittem, hogy ő lesz a negyedik, de aztán nagyon durván elsodort minket az élet. Bő két évig még így is elég jól tartottuk a kapcsolatot, aztán egyre ritkultak a beszélgetések, volt egy olyan, amikor 1 hónapig itthon volt, és állandóan csak ígérgette, hogy összefutunk, aztán nem fértem már bele az idejébe... Szóval ja.. Na meg aztán a barátnőm irtóra utálja. Igazából nagyon bírta, amikor találkoztunk vele, de iszonyatosan féltékeny rá. Így utólag belegondolva, lehet ő is közrejátszott.. szar egy helyzet.

kis unaloműzés :

http://www.concerthotels.com/got-rhythm

eddig 5ször próbáltam a legjobb 810 pont volt, zenészek előnyben

873 elsőre

[Pipita]

Én sem azt tekintem barátnak, akivel egyszer 15 éves koromban elmentem sörözni, aztán rá se köszönnék most az utcán, mert lehet hogy nem is emlékszik rám.

De hogyha igazi dolgokról beszélsz igazi emberekkel, akkor viszonylag könnyű jó barátokra lelni, csak megbízható arcokat kell találni. Én azt tekintem barátomnak, akivel el tudok beszélgetni, akinek ismerem a szemléleteti, hogy hogy gondolkodik a világról, hogy ő mit hogyan lát, mit hogy él meg. Ezek érdekes kérdések.

De abban egyetértünk, hogy attól még nem lesz valaki barát, hogy tudod a nevét, vagy hogy hétvégente kimész vele berúgni. Az ennél több.

Mondjuk én olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy részt vettem egy olyan programban, ami segített megismerni csodálatos embereket a világ (na jó, legalábbis Európa ) minden pontjáról, közülük sokat bátran hívhatok barátomnak. És még a régi, itthoni barátaimmal is többnyire tartom a kapcsolatot. Nyilván nem mindegyikükkel, de akivel korábban nagyon jóban voltam, az még most is megvan.

[Corleone]

kis unaloműzés :

http://www.concerthotels.com/got-rhythm

eddig 5ször próbáltam a legjobb 810 pont volt, zenészek előnyben

Ez jó Nekem 868 volt eddig a max.

[CS0ki]

Ezt most kicsit sértésnek vettem, szerintem félreértesz, már ha rám célzol.

Nem sértésnek szántam. Illetve nem kéne annak venned. A lerásod alapján ezeket máshogy éled meg.

Nálam sem, de 7 milliárd emberből nekem nem elég ha mondujk 5-öt megismerhetek

Megismerhetsz akármennyit, de a haverokat meg ismerősöket ne sorold be a barátok közé, vagy legalábbis nekem mást jelent a kettő. Ismerősből nekem is van sok, meg abból szerez az ember akármennyit, barátból bizonyos kor fölött már jóbval nehezebb. Nekem a legfrisebb barátiom, akit annak tekintek, őt legalább 10 éve ismerem. Persze van egy csomó haver, aki nem olyan régi, de mesze nem ugyanaz.

Egyébként azt mondják, ha van 3 igazi barátod, már szerencsés ember vagy. Nekem van kb 10, szóval én nagyon szerencsésnek érzem magam.

De az egész igazából onnan indult ki, hogy az itthon maradásban az egyik dolog, ami közrejátszhat az a család, barátok, szóval ez csak egy része az egésznek.

[sentry]

Én sejtem Pipita mit akar mondani, és meg is értem, pedig én nem éltem még külföldön és nagyon is társasági lény vagyok.

Engem pl ez a k_rva online szociális közösség bánt/zavar. Van olyan ember akivel csak ott tudom tartani a kapcsolatot, és néha már sok.... sok hogy van aki szinte "elvárja" (vagy lehet csak én képzelem be) hogy konstans online legyek.

Néha tényleg jó kiszakadni a világtól és mindenkitől függetlenül élni, lenni. DE engem a barátaimon kívül senki/semmi nem tud annyira boldoggá tenni mint ők. Csoki valószínűleg idősebb mint Pipita és 30 felé (vagy túl) az ember ezeket még fontosabbnak tartja. Szerintem.

De tényleg emberfüggő ez. Van aki elvan 5-10 baráttal egész életen át, van akinek meg kell mellé +30-300 haver.
Én pl ismerek olyan lányt, aki tinédzserkora óta a barátjával van és rajta kívül van 2-3 barátnője és kalap kabát, és boldog.
(Ez manapság nagyon fura lehet, nekem is az volt sokáig. )

Szóval erre nincs egy egyenlet ami megmondja mennyi az ideális barát, mi a megfelelő életszínvonal, stb,stb.
Az biztos, hogy sok embernek jót tenne (talán mindenkinek) ha saját magára lenne utalva (ez leginkább ugye külföldön valósul meg) ahol igazán megismerhetné magát. Sajnos és sok olyan embert ismerek, akik az itthoni kényelmes/elkényelmesedett (szülő/párkapcsolat) élete miatt a saját érzelmeit, gondolatait nem tudja értelmezni. Megvan mindene. Így szinte felnőtt korban lévő emberek nagyon sok mindent nem tudnak sem magukról, sem az életről.... Ami szerintem így picit gáz. Ebben tuti segítene nekik egy kis önállóság. Szóval szerintem aki teheti mindenképp próbálja ki, aztán ha nem vállt be még mindig haza lehet jönni.

[M1Ö]

hiába vándorol ki valaki külföldre, ha képtelen a jobb munka miatt alkalmazkodni és kompromisszumot kötni.

Hát igen. Ahogy írtad is, ha még Pestet sem vállalja be 1-1 ember, akkor a külföld alapból halott ötlet. Nincs olyan, hogy hááát, nem is tudom... Vagy egy határozott igen, vagy egy határozott nem. Amíg fejben nem döntöd el 100%osan, hogy már pedig én kimegyek és meggazdagszom addig felesleges beszélni ilyenekről. Erre is magamat tudom felhozni. Az említett unokatesóm kivitt volna magával. Jó helyem lett volna mellette, segített volna mindenben, de én is az a kötődő fajta vagyok, én "meghaltam" volna kint. Úgyhogy hosszas hezitálás (vagy fél évig ezen pörögtem) után azt mondtam, hogy kösz az esélyt, de nekem így jó, ahogy van.

Viszont ahogy írtam korábban, aki érzi magában a rátermettséget és hozzáállást, az mondjon egy határozott igent és menjen ki. Mert így megalapozhatod a jövőd a kinti pénzből, de ha ez nincs meg, akkor csak egy kaland lesz az egész.
Ami nem feltétlen rossz, csak "elvesztegetsz" 1-2 évet az életedből úgy, hogy nem léptél előre semmit és itthon kezdhetsz újra mindent.

Hát, nem tudom, sokkal nagyobb szabadságérzetet ad az embernek, amikor nem ragaszkodik senkihez és semmihez. Egyszerűen hagyom hogy mindenki tegye a dolgát, ha épp nem találkozok a legjobb barátommal fél évig, nekem úgy is jó, remélhetőleg neki is...ha meg találkozunk, még jobb.

Lehet, hogy hülye példa, de egyébként hétköznap én sem nagyon találkozok a barátokkal, haverokkal. De igazából ez a meló miatt van, a hétvégéket alig várom, hogy össze üljünk sörözni meg megdumálni a hét történéseit.

Mondjuk a "nem leszek belé szerelmes" nyilván túlzás, de simán elvagyok bárki társasága nélkül.

Igen, kcsit túlzás, de erről az "irányítom, hogy kihez/mihez kötődök" egyből ez jutott eszembe. Ezt semmiféleképp nem tudnám irányítani, hogy már csak azé' se!

Mondjuk ez nekem a természetemből is fakad, sokszor van szükségem egyedüllétre.

Alaphangon egyébként én is eléggé magamnak való vagyok, de ezt így nem tudnám elképzelni, hogy tudatosan ne engedjek senkit közel magamhoz, csak azért, hogy ne kötődjek hozzá. De hát pont nemrég néztem egy beszélgetést, ahol Laár András hozta fel, hogy az emberiség is olyan mint egy mező, ami tele van mindenféle virággal. Ami úgy szép, hogy rengeteg színű van, minden virág más és más. Ugyanez az emberiségre is igaz, így szép az egész hogy nincs két egyforma ember. na jól van, azt hiszem le állhatok a sörözéssel mostmár

[Pipita]

Nálam nem lecserélhetőek.

Nálam sem, de 7 milliárd emberből nekem nem elég ha mondujk 5-öt megismerhetek. Dehát nem vagyunk egyformák.

a 450-et az ottani 1000 fonthoz írtam

Hát jó, csak ez így almát a körtével... Azt kell megnézni, hogy mennyit keresel a két országban ( én itthon 90ezerre tenném az átlagot, nem csak vidéken, Pesten is!) és hogy abból ak iadások után mennyi marad...persze sok minden függ az igényektől is, aki hetente olyan menő helyekre akar járni, mint például az instant( ) annak lehet jobb itthon.

Nem is értem, hogy ezt hogy lehet irányítani. Jól írta csoki, hogy mások vagyunk, de nekem ez elképzelhetetlen.
Ott van a szerelem például. Oda-vissza vagy egy csajért, de tudod magad irányítani, hogy nem leszek belé szerelmes?
Hogy csinálod ezt Pipta?

Hát, nem tudom, sokkal nagyobb szabadságérzetet ad az embernek, amikor nem ragaszkodik senkihez és semmihez. Egyszerűen hagyom hogy mindenki tegye a dolgát, ha épp nem találkozok a legjobb barátommal fél évig, nekem úgy is jó, remélhetőleg neki is...ha meg találkozunk, még jobb.
Mondjuk a "nem leszek belé szerelmes" nyilván túlzás, de simán elvagyok bárki társasága nélkül. Mondjuk ez nekem a természetemből is fakad, sokszor van szükségem egyedüllétre.

Én egy hangyányit sem irigylem azokat, akiknek ennyit jelentenek az emberi kapcsolatok és ilyen könnyen meg tudják őket szakítani.

Ezt most kicsit sértésnek vettem, szerintem félreértesz, már ha rám célzol.

[P. Krisz]

Tegnap a helyi Spar-ban kolbászoltam és megakadt valamin a tekintetem , azonnal vettem egy rekesszel .

[Marky]

Pesten lehet dupla ennyit keresnek.

ez meg a másik, amit meg akartam még említeni. olyan emberek vágyakoznak a kiköltözésre a környezetemből, akik még pestre se mernek a jobb munkalehetőségek miatt felköltözni.... én tudom magamról, hogy itt az alföldön semmi esélyem 150-180 fölé menni fizetésben - igaz, ezt most, pályakezdőként is megkapnám, akár jövőhéttől - ezért fogok menni pestre, amint végeztem a tanulmányaimmal.
hiába vándorol ki valaki külföldre, ha képtelen a jobb munka miatt alkalmazkodni és kompromisszumot kötni.

néha irigylem az ilyen embereket akik képesek rá, hogy "direkt" nem kötődnek dolgokhoz/emberekhez. nekem pl. ez egyáltalán nem megy, van amikor hátrány , van amikor előny.

egy idegen kultúrában még nehezebb hasonló kötelékeket kialakítani. az örök igazság erre is érvényes - nem minden a pénz....

[CS0ki]

néha irigylem az ilyen embereket akik képesek rá, hogy "direkt" nem kötődnek dolgokhoz/emberekhez. nekem pl. ez egyáltalán nem megy, van amikor hátrány , van amikor előny.

Ha te kötődsz, az azt jelenti, hogy neked ez fontos, innentől kezdve meg nincs mit irigyelned...Én egy hangyányit sem irigylem azokat, akiknek ennyit jelentenek az emberi kapcsolatok és ilyen könnyen meg tudják őket szakítani. De ez azért van, mert nekem ezek fontosak. Akinek nem, annak van más, ami fontos, nincs ezzel baj.

[M1Ö]

néha irigylem az ilyen embereket akik képesek rá, hogy "direkt" nem kötődnek dolgokhoz/emberekhez.

Nem is értem, hogy ezt hogy lehet irányítani. Jól írta csoki, hogy mások vagyunk, de nekem ez elképzelhetetlen.
Ott van a szerelem például. Oda-vissza vagy egy csajért, de tudod magad irányítani, hogy nem leszek belé szerelmes?
Hogy csinálod ezt Pipta?

a 450-et az ottani 1000 fonthoz írtam, persze az nem az átlag itthon, de szerintem, ha valaki jól menedzseli a pályáját, normális szakmát tanul, összehozható. azzal pedig már itthon el lehet lenni bőven, még 1-2 gyerekkel is. több pénze kint se lesz annak, aki nem tanul, vagy képtelen az építkezésre, csakhogy ott abból a pénzből lényegesen kevesebbre futja

Hát nem tudom. Itthon azért nem olyan egyszerű ez a menedzselés. Már alapból egy diploma sem az anyagiak miatt.
A szakma az meg olyan, hogy 10-ből 1-nek jön be ez, hogy igazán jól keressen. Mert inkább az a megszokott, hogy kapsz egy minimálbért, vagy órabérre vesznek fel és akkor összejöhet 100-120 ezer körüli a havi fizetésed. Legalábbis az én példámat nézve, mert én is dolgoztam építőiparban festőként és legalább is itt az Alföldön ez van. Aztán Pesten lehet dupla ennyit keresnek. Azzal viszont egyet értek, hogy aki itthon nem tud építkezni, oda tenni magát, az ne menjen ki, mert ott sem jutna előrébb.

[Marky]

a 450-et az ottani 1000 fonthoz írtam, persze az nem az átlag itthon, de szerintem, ha valaki jól menedzseli a pályáját, normális szakmát tanul, összehozható. azzal pedig már itthon el lehet lenni bőven, még 1-2 gyerekkel is. több pénze kint se lesz annak, aki nem tanul, vagy képtelen az építkezésre, csakhogy ott abból a pénzből lényegesen kevesebbre futja
bocs, ha provokatívnak tűntem, de a fogalmazás valahogy nem akar menni ma, legyilkol ez a kánikula

[CS0ki]

Amúgy barátokat lehet kint is találni, ráadásul semmivel sem leszel szegényebb azzal, ha új ismerősöket szerzel. Nekem anno bőven elég volt 2-3 havonta találkozni az itthoni barátaimmal, meg közben neten tartani a kapcsolatot, mondjuk én direkt nem kötődöm túlzottan senkihez és semmihez.

Hát...ez meg így érdekes, mások vagyunk, ennyi. Nekem szinte minden barátomat nagyjából 20 éve ismerem, van akit lassan 30, akivel már óvodában együtt kergettük a lányokat ...Nálam nem lecserélhetőek.

[M1Ö]

Én is csak támogatni tudom azokat, akik igazán ki akarnak menni.
Unokatesóm, igaz, hogy több mint 7 évig volt kint, de úgy jött haza, hogy meg alapozta a jövője hosszú távra.
Közepes nyelvtudással, a bizonytalanba ment ki, de sikersztorinak lehet nevezni az övét. Mosogatással kezdett, aztán cégen belül rábízták a fuvarozást, az utolsó éveiben pedig úgymond rendezvényszervező lett, ő felelt 1-1 rendezvényért, hogy rendben legyen minden A-tól Z-ig. Már csak ezzel is meg lehet cáfolni, hogy semmibe nézik a bevándorlókat. Ezek mellett volt ideje megismerni egész Nagy-Brittániát, nem csak Angliát. Minden évben 2x ment nyaralni, bejárta fél Európát. Elérte azt a bizonyos összeget, amire azt mondta, hogy köszönöm, nekem ennyi elég volt, mostmár maradok otthon. Haza jött, vett 10+ millióért egy lakást fent Pesten, amivel megtehette, hogy olyanra alakítsa amilyenre csak szeretné. Vett egy fasza kis kocsit magának és még így is maradt pénze bőven évekre, hogy ne azon stresszeljen, hogy mi lesz holnap.

Nyílván ehhez kell bizonyos rátermettség, meg kőkemény akarat és rengeteg meló. De igazából mindenhol így van, nálunk is.
Nem menőzésből írtam, hogy most unokatesóm megcsinálta a jövőjét, de ha neki összejött, akkor összejöhet bárkinek.
Az is igaz, hogy ha hazajössz, akkor úgymond újra kell kezdened mindent. Munkahelyet keresni, stb. De a kinti tapasztalatokat lehet kamatoztatni. Könnyebb úgy elhelyezkedni, mintha csak ülnél otthon, aztán gondolsz egyet és elmész munkát keresni. Úgyhogy én azok mellett állok, akik azt mondják, hogy aki ki AKAR menni, az menjen.

nagyon nem mindegy, hogy itthon adsz ki 270ft-ot egy jó magyar kenyérért a 450ezres fizetésedből, vagy az ottani 1000ből 1 fontot a szar toastra

Ez meg így elég keményre sikeredett. Lehet, hogy Te, meg egész sokan 450et keres, de a nagy átlag örül, ha keres 100-150 közt. Meg ha egyáltalán van munkája. Legalábbis én Békés megyei vagyok és itt elég gáz a helyzet. Szóval nem mindegy, hogy 100ezerből költesz el 30ezret kajára, vagy 500ezerből akár 100at.
A lakások/szobák viszont tényleg nagyon drágák. De az is megoldható. Ha többen mentek ki, akkor alap. De egy idő után úgyis összehaverkodsz kint 1-1 munkatárssal, akivel össze lehet költözni.

[Pipita]

igen, ha lenne rá időd.

Londonról nem tudok, de Dániában részmunkaidővel meg lehet élni úgy hogy van saját szobád, és dolgozol kemény heti 20 órát. Magyarországon nem tudom létezik-e olyan munka ahol heti 20 óra munkával fenn tudod tartani magad, tippre nem túl gyakori.
Még a 450ezres fizu érdekelne, hol, kinek, mikor, mire? Szerintem nem az az átlag kereset itthon.

képzetlenül máshol se

képzetten sem, csak más a probléma forrása.

Aki meg bevándorló, az nem feltétlenül "szegénykedni" megy és nem csak aljamunkát lehet ám találni. Egy kis időbe biztos beletelik, de ott a lehetőség, meg lehet tanulni a nyelvet (ismét, Londonról semmit nem tudok, de Németországban és Dániában ingyenesen be lehet iratkozni nyelviskolába, Németországban munkaközvetítésben is segítenek, dánéknál meg 3 évig tanulhatod a nyelvet, annyi idő alatt simán felveszel egy középszintű nyelvtudást, amivel már röhögve válogathatsz kb az ajánlatok közül. Szóval na, nem csak mosogatni meg takarítani mehet el itthonról a magyar.

[Marky]

én most jöttem haza egy kis londoni nyaralásféléből. vegyes tapasztalataim vannak az egésszel kapcsolatban. a fizetések mindenképpen magasabbak forintban mérve a hazaihoz, ez teljesen egyértelmű, viszont az árak már teljesen más szinten vannak. nagyon nem mindegy, hogy itthon adsz ki 270ft-ot egy jó magyar kenyérért a 450ezres fizetésedből, vagy az ottani 1000ből 1 fontot a szar toastra, amit itthon még ingyen se ennél meg. ez csak egy durva hasonlat az ottani árakra. általánosságban a kaják sokkal rosszabbak, mint itthon egy átlagos menzán és még rá is szorozhatsz 2.5-el a hazai árra, hogy körülbelül megkapd az ottanit. én nem vagyok egy nagy igényű ember, de aki szeret enni, szereti a hazai ízeket, annak egy ilyen mértékű váltás pokol lehet. a legalja arab gyorsétteremben a kiskóla-kiskrumpli-kisburger trió 2.50-3 font körül mozog, attól függően, mennyire alja városrészen vagy. ha kávézni akarsz, kénytelen vagy 2 fontot kiadni a starbucksban, mert sehol nem kapsz olyan kávét, mint amit itthon. lehet jönni azzal, hogy otthon megfőzöd... igen, ha lenne rá időd. én ahogy láttam, az alsó-középréteg annyira robotol és rohan összevissza egész nap, hogy örül, ha be tud metrozni és buszozni a reggeli dugóban a melóhelyre. nem hiába rohan boldog-boldogtalan százmétereket az aluljáróig.
a lakások ára kegyetlen szinten mozog, a fizetésed fele biztos rámegy. kétlem, hogy egy minimálbér közeli fizetésből annyira vígan még kirándulgatni is lenne miből hétvégente.

lehet szidni a hazánkat, mert nem könnyű az élet, de képzetlenül máshol se. az már megint más dolog, hogy egy versenyképes szakmával, némi szakmai múlttal mit lehet elérni... de az angol nyelv még így is sokaknak nagy nehézség, hiszen a brit akcentus nehezen elsajátítható. nekem annyi szerencsém van, hogy nagyon könnyen tanulok hallás után és ha ott élnék, nem telne sokba elsajátítani az akcentust.

én is kacérkodok a gondolattal, de csak akkor, ha az életben hatalmas gödörbe kerülök és nulláról kell újrakezdenem. jelenleg vannak itthon olyan értékeim - fősuli, barátnő, család, kapcsolatok - amik miatt nem éri meg kimennem és beállnom az ottani szegénykedő bevándorlók sorába.

[Realista24]

tanultak az angolt es nem anyanyelvuk de siman megertettem magam.

Igen, aki tanulta az angolt, azzal nem lesz gondod, de aki angol, attól majd a bokádra fosol az esetek 90%-ban, ha leszarja, hogy te nem őslakos vagy