HozzászólásSzerző: RealRaúl77 » 2015. június 6., szombat 18:44
What We Do in the Shadows
Kellemes mozi volt. Nagyon bejött a stílusa, ez az áldokumentumfilm, tömör groteszk az egész, és nagyon jól csinálták. A hozzá szerkesztett fekete-abszurd-beteg humor még dobott rajta. Egyes jeleneteknél nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, mert nem volt mindegyik poén nevetgélésre való, de pont ez tette humorossá. A színészi játék nagyon illett ebbe a közegbe, mindenki jól hozta a szitukat. A történelmi háttér, melyet köré szerkesztettek nagyon frappánsan képekkel is bemutatták, szintén szórakoztató volt, és remek ötlet.
Egy nagy bajom volt, hogy igazából a sztori nem tartott sehova, legalábbis nem éreztem a fejlődését. Volt, bemutattak egy részt, aztán vége lett. De ezt leszámítva nagyon jó volt.
8/10
Relatos salvajes
Na, ez nagyon bejött. A maga durvasága, sötétsége, rövid tömörsége. Szinte mindegyiket kivétel nélkül élveztem, talán a vendéglős és az autóutas volt egy kicsit gyengébb a többinél. Mindkettőnél bemutatott gonoszkép egyébként akasztani való.
Az Esposito-s és az esküvős meg a legjobb. Az előbbivel nagyon együtt tudtam érezni, minden apró mozdulatával, mondandójával. Sajnos való igaz, az ilyen felfogás tönkretesz, élhetetlen, amit nagyon szépen be is mutattak, de attól még nagyon is valós a probléma és teljes mértékben igaz. Nem kimondottan az elvontatással kapcsolatban, de úgy érzem, hogy a film is inkább az egész világra kivetítve értette, csak megfogták ezt, és ezen mutatták be. Ennél az egynél volt talán igazán vidám vége a történetnek, és ide nagyon kellett, és nagyon örültem neki, mert egy csapásra felszabadította bennem a filmnovella miatt felgyülemlő feszültséget. Jó érzés volt látni. Darín fejét amúgy is bírom valami miatt, és jó volt, hogy az egész fejvesztett sztoriból miniatűr hősként került ki.
Az utóbbi pedig.. A helyzet és a történések közti feszültség miatt ütött meg igazán. És egy esküvő, ami jó eséllyel a pár egyik legboldogabb napja.. Nos, minden totál ellenkezőleg történt. Az aljasság, a szenvedés, a bánat, a harag, a düh, a bosszú, a téboly és végül a megbocsátás (talán még a sorrend is helyes), mind tökéletesen volt ábrázolva. Lehengerlően szívmarcangoló volt.
Kicsit az egész a Black Mirror-ra emlékeztetett. Más köntösben, de hasonló hangulatú, rövid, sötét történetek vannak ott is. Kedvelem eléggé az ilyet.
9/10
Bleeder
Itt egy kicsit bajban voltam. Nagyon nyögvenyelősen ment az eleje, ezért is kb egy hét alatt, részletekben tudtam megnézni. Nem igazán jött be a hangulata. A végére kicsit felvettem a fonalat, és az utolsó fél óra, 40 perc magával ragadott.
Igazából valószínű valamelyest az én hibám, de nem igazán értettem az egész koncepciót. Amiben volt ráció, hogy köré építik a filmet, az nagyon ütősen ki volt alakítva, de úgy érzem nem kapott elég szerepet. Ezen felül, számomra teljesen értelmetlenül, más, valamennyire jelentéktelennek tűnő mellékszálakra talán több figyelmet szenteltek. Ezért nem is értem nagyjából a filmet. Kerestem benne valamit, hogy mit akar sugallani ezekkel a mellékszálakkal, de, talán az én hibám, sok minden nem jött át.
Nem mondanám rossz filmnek ezeket figyelembe véve sem. Csak sok minden nem jött át.
5,5/10
Idiocracy
Hát ez meg..
Nem mondom, hogy nem volt vicces, mert sok helyen megnevettetett, de többnyire inkább agyfasz kategória volt. Mindenesetre elég jól szórakoztam, nem volt nagy gond vele. Elsöprően nagy film sem volt. Egy nyugis délutánra egyébként jó szórakozás, de mély nyomot nem hiszem, hogy hagy bennem.
A mondanivalóját egyébként teljesen adom, figyelni kellene rá, + az eleje, ahogy felvezették, találó volt.
6,5/10