Na, végre rávettem magam erre... neeeeem



Az album névadója, a 112 nekem túlságosan monoton. Csak mondja és mondja, a hangja semmi kiemelkedő, a szöveg sem túlságosan releváns. A Csak pörög szintén olyan semmilyen volt, megy a szokásos alap, teletűzdelve káromkodással, egy kicsit hangzatosabb refrénnel.
A Bustával készült Mindig ilyen voltam még az előző kettőnél is kevésbé tetszett, ez a tipikus "ki, ha nem én?","jaj de menő vagyok, mert rappelek" stílus tőlem nagyon távol áll...
Az Aha, ahol három vendégszereplő is volt, rendesen idegesített, voltak benne érthetetlen, agy és fültoszó részek benne.
A Teszem amit kell megint csak nem jött át, továbbra sem szeretem az olyan számokat, ahol angol és magyar nyelven is "énekelnek", ezen kívül meg csak a szokásos rizsa volt...
Elérkeztünk a következő trakchez, ahol viszont feltűnt a Beersewalk neve. Na, őket magyar rap csapat lévére nem utálom elvből, sőt, hallgattam is egy időben pár számukat, mert a többiektől eltérve legalább 1-1 egyedibb hang fellelhető volt a repertoárban, ráadásul a "[...]Gyertek tini rib*ncok meg plázabuxák Mettyú kielemzi veletek a kámaszutrát...[...]" örök szlengem marad

A Házi Coast címe feltűnt, egész ötletes, de ahogy elindult... minden tovaszállt


A Túl fekete megint csak a szokásos volt, bár ez a feketézés nem tudom honnan jött, a múltkor a jó öreg Byelaextől hallottam egyet...
A nevem Essemmben ha más nem, a csaj nagyon is értékelhető volt, bár nem vagyok oda ezért a tipikus, autós, pucsító csajos rapes klipekért.
Csumi: megint az angollal való keverés, meg nekem erről egy szó jutott eszembe: suttyó. bántás és személyeskedés nélkül (nem a hallgatót vagy az előadót, a számot illettem ezzel a jelzővel)
Könnyű álmot hozzon az éj: hát mondanom sem kell, rögtön Charlie dala és remek hangja ugrott be, ez pedig attól nagyon messze volt. legalább volt benne kis dallam.
A mindig is mondtam kicsit össze-vissza volt, de legalább elkülönült a többitől. Nem feltétlen pozitív irányba.
Rólunk szól: a csaj itt sem volt rossz, de szerintem ez a szám sem. Kiemelkedett nekem a többi közül, ha más miatt nem, akkor legalább amiatt, mert női hang szólalt meg. bár a szól szól ismétlése idegesítő volt kissé.
Van még elég út: felcsendült a zongora! de mégsem fogott meg. kicsit ez is össze-visszaság volt nekem, nem tetszett.
ééés jött a következő Beerseewalkkal közös szám. az előző után vártam. ez csalódás volt. nem tetszett, az alapja sem, semmi.
Örökké nem tudok... megint semmi pozitívum nem szűrhető le, egy szokásos alap, szokásos szódara...
Spanod voltam: végre kis ének a refrénbe, a csávónak egész érdekes hangja volt, szóval egy fokkal jobb volt a többinél.
Rajkór 3: borzalmasan értékelhetetlen, szétkáromkodott, k*rva menő vagyok gyenge szám.
Ahol felnőttembe megint volt kis ének, bár ez a Smith az előző dalban sem győzött meg túlságosan.
Azért is tértem ki ennyire részletesen, mert
Ez az egyik kedvenc hip-hop lemezem
ezek szimpatikus dolgok voltak, és ha már ez az egyik kedvenc korongod a stíluson belül, akkor megtiszteltelek vele, hogy rendesen kielemzem számomra.Ez az album a 112 címet kapta, ami a lakására, 1. emelet 12-es ajtóra utal, mivel ezt az albumot otthon, a saját maga által kialakított „stúdióban” rögzítette. Épp emiatt is szerintem 100%-ig szívből jövő cuccról van szó és egyáltalán nem hallatszik, hogy nem profi stúdióban lett felvéve
nekem ez a stílus egyáltalán nem jön be, még csak egy kicsit sem, majdnem az értékelhetetlen kategória nálam. ez nem ellened, vagy bármelyik más ajánló ellen szól, ez a műfaj sajátosságaival szembeni ellenérzéseim, amit hiába próbálok leküzdeni, hiába próbálok mindig optimistán végig pörgetni egy ilyen lemezt, egyre nagyobb a gödör az ilyen zenék és köztem, mert annyit csalódtam ezekben. próbáljatok meggyőzni magyar rappel, arra rapül majd a 10/10 (meeecsoda szóvicc

3/10, bocsánat.
