Újabb Haneke filmet volt szerencsém bepótolni, ahogyan korábban említettem, az
Amour (Faust kritikája) volt a soron. Ez volt a negyedik filmem a rendezőtől, a legismertebb darabról van szó, de továbbra is A hetedik kontinens az etalon. Télnek idején akkora hatással volt rám, főleg a második fele, hogy "szinte napi szinten" eszembe jut a film, továbbra is kilenc pontos (most nézem IMDb-n nyolcast nyomtam rá, változtattam). Régebben is elolvastam már a kolléga kritikáját, nagyszerű írás, de valahogy nem tudtam a rendező ezen darabjával maximálisan azonosulni. A hetedik kontinenssel úgy voltam, hogy fél óra után kivágom a gépről
(nem tettem volna meg, mindent befejezek, amit már elkezdtem egyszer), aztán jött a katarzis, itt is voltak nyomasztó, feszült jelenetek, az ábrázolás hasonlóan életszerű volt, de tudtam már az elején, hogy itt nem lesz csattanó, valahogy nem ütött belém semmi, pedig ugye mindkét esetben roppant kemény témáról van szó. Hasonlóan kemény film, biztosan többet érdemelne, de esetleg a jövőben, ez így a szülinapomon is csupán egy masszív
7/10.