HozzászólásSzerző: RealRaúl77 » 2015. április 28., kedd 8:30
Calvary
Bitang jól bekezdett a film. Rögtön az első percekben úgy hirtelen elég sokkoló volt. Aztán erre ugye a végén tért majd újra vissza, egy pofás, beteg keretet adva a filmnek. Persze közben is érezni a hatását.
Én egyébként a közbenső részt is nagyon élveztem. Érdekes karaktere volt hámesz atyának. Amúgy is bírom Brendan Gleeson és szerintem nagyot alakított. Nem mondanám egyszerű filmnek. Végig ott bujkált benne egy kis nyomasztósság, egy kis sötétség, és mindezt papi, egyházi köntösben (reverendában) tálalva még nagyobb feszültséget eredményezett. Az atya személyisége külön megér egy misét, mindenesetre szerintem remekül volt tálalva. Végig pattanásig feszült idegekkel figyeltem, egyáltalán nem könnyen emészthető.
Végig Hámesz karaktere vitte a hátán a filmet, mint Jézus a keresztet, nem véletlen a cím, tökéletesen kifejezi a lényeget. Nem számoltam, de valamiért biztosra veszem, hogy a 14 stáció itt is meg volt, valamilyen szimbolikus formában. Megvolt bőven a szenvedés, majd az önfeláldozás is. Érdekesnek találtam ezt a karaktert, és bár tényleg lassan folydogált, amúgy is általában egy lélektani történetet szerintem nehezebb és nehézkesebb megeleveníteni. Számomra szinte tökéletesen átjött.
A konkrét történésekre nem térnék ki, bár bőven lehetne beszélni azokról is, de úgy gondolom, nem ott kell keresni a lényeget, hogy mi történt a filmben, hanem számomra inkább az érdekes, és biztos vagyok benne, hogy a film egyik célja is az volt, hogy ezt átadja, mi történt Hámesz atyában. Alapból egy érdekes személyiség volt, mely a film folyása alatt folyamatosan bontakozott ki, és folyamatosan fejlődött. Nem mindennapi atya volt, az biztos, nem mindennapi körülményekkel (előélet, lánya, alkohol).
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Aztán elértünk a végéhez. Bár a film alakulása, ahogy Hámesz is egyre jobban süllyedt lefele (nem kimondottan a személyisége, bár az is valamilyen szinten, de főleg a körülmények húzták őt magával, és egyre képlékenyebb lett az élete, egyre jobban csúszott ki a kezéből a közösség, illetve, hogy ő az ő lelkipásztoruk, amit az elején még tökéletesen teljesített, aztán egyre ellenségesebb hangulat lett vele szemben.), egyre jobban engedett következtetni a végkifejletre. Bár a legvégéig reménykedtem, mert bírtam az öreget, mégis titkon tudtam, hogy ez lesz, ennek ellenére valahogy hatásosan, és sokkolóan ábrázolták, és utána egy kis ürességet, egy kis gombócot éreztem ott legbelül, mint pl, amikor egy nagyon jó könyv végére érek, és fáj, hogy ennyi volt, fáj, hogy nem lehetek ott tovább velük, hogy el kell fogadnom, hogy nem tudom mi lesz ezután velük (bár itt neki nem voltán 'ezután'). Szerintem egyébként minden egyes személyiséget remekül fogtak meg, remekül ábrázoltak. Ott van Jack, vagy a tiszteletes lánya, de a közösség is tele volt csupa érdekes, nem mindennapi személyiségekkel, egy pszichológusnak remek táptalaj lenne az biztos.
Itt jött az a jelenet, ami alaposan felbaszott. Bírom általában a megválaszolatlan dolgokat, de főleg az olyat, amikor hirtelen vége lesz, és a néző/olvasó döntse el, hogy mi lesz szerinte. Az olyat már kevésbé, amikor amikor film közbeni dolgokat hagynak megválaszolatlanul, ami esetleg fontos lehet, hogy egyes kérdéseket megválaszoljunk, vagy fontos lehet abban, hogy értelmezzük az egészet. Itt sajnos az utóbbit éreztem. De tényleg.. Ez mi volt ez a legutolsó jelenet a börtönben Hamesz lánya és Jack közt?? Rengeteg lehetséges történés futott át az agyamon, a legegyszerűbbektől, a legelvetemültebb összeesküvés elméletekig, és most felbasz, hogy nem tudom, mit akart jelképezni. És pont az a párbeszéd maradt le, amit Dani is említ, de sajnos ez a csattanó csak lett volna, mert inkább a nézőkre hagyták, ami egyrészt jó, mert foglalkoztat, és felbasz, tehát hatásos, másrészt meg szar, mert felbasz és foglalkoztat, de választ nem kaphatok.
Ha már őt említettem, akkor reflektálnék is. Szerintem a csaj így volt tökéletes. Rengeteg belső gond terhelte őt is, akár csak apját, bár közel sem akkora horderejűek. És persze, kézen fekvő lehetett volna, ha segítik egymást a személyiségük elmélyülésében, ahogy ő írja, de szerintem ennek is mondanivalója van, hogy miért nem történt. Csak egy újabb súly, melyet mindketten cipeltek, és pont a megoldhatatlanságban rejlett a lényege, legalábbis én így látom. Az ő kapcsolatukkal, csak még nyomasztóbbá tették a hangulatot, még keserűbbé az atya kálváriáját.
Amit Máté írt, az Istenkérdés, nem is fordult meg az fejemben, csak most, hogy olvastam az írását, mindenesetre jó meglátás, mondasz valamit.
Nagyszerű film, és rengeteget lehet róla beszélni, ezerféle eszmecserét folytatni, szóval mondhatni elég nagy hatást tud elérni, bennem el is ért. A drámája is kellően erős, mély nyomot hagyott bennem. A megvalósítás és a karakterek, főleg Gleeson játéka is nagyszerű. Bár magára a filmre talán a 10/10 kicsit erős (9-et gondolkodás nélkül megadnám imdb-n annyit nyomtam), de úgy érzem, most ezt kell adnom, egyéb dolgokat is figyelembe véve.
10/10
Vele nagyjából teljesen egyetértek, már tervbe volt nálam amúgy is a film, úgyhogy köszönöm az ajánlást, nem csalódtam benne. James atya karaktere nekem is nagyon átjött, de bevallom, nem nagyon tudtam volna más filmet mondani a Harry Pottert leszámítva így hirtelen, amiből Brendan Gleeson neve rémlett (rémszem 
A film nagy részében románul és angolul beszélnek, kevés a magyar szöveg.
