Édesapámmal néztük ketten, végig őrjöngés, aztán a 91. perctől kezdve néma csend, a légy/szúnyog zümmögését is lehetett hallani. Mindketten némán imádkoztunk, és bámultuk a tévét, amikor Iker végezte el a bedobást, akkor valami furcsa érzés belém ütött. Apukám is vallásos ember, sosem felejtem el, amit ima közben mondott, korábban nem hallottam ilyesmit tőle: "Istenem, ha tényleg létezel, tégy csodát, legyen végre egyszer igazság a földön". Ramos fejesénél, mindketten ugráltunk, pecsenyére vertem a tenyerem, másnap vettük észre, hogy megrepedt a plafon az alsó szobában, de ez senkit nem érdekelt. Lementünk az x. üveg sörért amikor letelt a hosszabbítás, mindketten tudtuk, hogy innen már nincs mese, elfáradtak, darálás lesz...