VanillaSky írta: Pistamester könyve mellé egyetemi évekből tanárunknál kötelező volt a Fukuyama-Huntington művek elolvasása. (az utóbbi az előbbire adott kritika, nem voltak jósok, de mégis szépen előrevetítették jórészben a mai állapotokat)
Jó, hát Fukuyama elég rossz kontent. Múltkor az egyik, a televíziókban is fel-feltűnő "politikai elemző" ismerősöm magyarázta nekem, hogy "de Fukuyama azóta már felülvizsgálta azokat a
megállapitásait". Mondhatnám keserédesen, hogy persze, mert az élet ismét felülírta egy idealizmusba révedő szobatudós gondolatait, csak ezzel az a baj, hogy a liberális mainstream a mai napig nem hajlandó feladni a fukuyamai tévhiteket. Végtelen toleranciáról beszélnek, minden kérdéses esetben rasszizmusról hadoválnak, miközben a nyugat-európai politikai korrektség nem akarja észrevenni a bevándorlás járulékos problémáit. A párizsi eset
nem egyedi: nyugati városok tucatjaiból (csekkoljátok csak malmöt) évek óta menekülniük kell nem keveseknek az egyre radikálisabb iszlám miatt (főként a zsidóknak, de őket Brüsszelben csak a Zorbánkaijutól szabad félteni...).
Ajánlom az egyik leghírhedtebb londoni imán publiját az USA Todayban.
Contrary to popular misconception, Islam does not mean peace but rather means submission to the commands of Allah alone.
Ezzel kezdi. Önmagát a meghódolás fogalmával határozza meg. Az iszlám feltételezi a Koránra alapozott hitet (a muszlim az, aki meghódolt), amely ugyan kicsavarható, alkalmazható egészen radikális módon,
de önmagában nem megváltoztatható. És igen, lehet azzal jönni, hogy a mi civilizációnk ugyancsak közös vallásos tradícióból fejlődött ki, de az alapok annyira mások, hogy az iszlám felfogás mérhetetlenül távol áll attól, amit a modern Európai gondolatvilág képvisel.
"Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené" - olvasható a Bibliában. Egy általánosan ismert, túlhasznált bölcsesség, ami talán nem kell bemutatni senkinek. Mégis oly árulkodó a kultúrák felfogásbeli különbségéről. Jézus nem vonja kétségbe a császár állami illetékességét, Szent Pál római polgárként, a római jog ismerőjeként nem akarta az egyházat az állami hatalom helyébe léptetni. Az egyetemes katkó egyház már az V. században polgári engedelmességet írt elő a papjai számára. Ezek az alapok tették lehetővé azt a több évszázados fejlődést, aminek következményeként később létrejöhettek a reformált egyházak és az egyházi kánonjog mind kevesebb ráhatással bírt a polgári(királyi, császári stb) kormányzásra. A vallási tekintély és a világi fennhatóság elkülönülése tehát kezdettöl fogva az egyház szerves részét képezte.
Nem véletlen tehát, hogy a keresztény tradíció tette lehetővé világi kormányzás domináns elterjedését. A vallás a magánszférába, a közjogi illetékesség határain kívülre került. Tehát, ha egy nyugati ország állami vallással rendelkezik, az abban ki is merül, hogy valamilyen módon - nagyon helyesen - előnyben részesíti a tradicionális egyházát. De ettől még nem kötelezi - meg sem próbálja kötelezni - a polgárait, hogy a magánéletükben mit csináljanak, mit nevezzenek meg igaz tanításnak, már ha egyáltalán megneveznek hasonlót és magasról nem tojnak az ilyesmire. Ez a gyakorlati, megvalósult szekularizmus.
Namost. A Koránban ilyen nincs. A Korán szerint a jogrend az isteni parancsból származik. Ráadásul olyan intézményük, mint az "egyház" jogi értelemben önmagában nem létezik. A vallási vezetők – imánok - gyakran önjelöltként kerülnek ebbe a tisztségbe. Épp ezért az iszlám világ egyes felekezetei a mai napig halomra gyilkolják egymást. Nem véletlen, hogy az iszlám világban ott van nyugalom, ahol a zömében katonai vezetés ki nem jelentette, hogy mostantól szekularizmus van és kész.
Csak ismétlem magam:
Aki nem fogadja el az itteni játékszabályokat, annak nincs helye Európában. Ha kivándoroltak az arab világból, mert nem bírták az ottani körülményeket, akkor Európában se akarják megteremteni őket. Ott a lehetőség, haza lehet menni. Majd levágják a kezét, vagy 16 évesen feleséget csinálnak belőlük, mint az Ausztriából "hazatért" szerencsétlen idióta lányokból.