nso írta:Bár a Barcelona elnökségének munkájával sokan nem elégedettek, amennyiben sikerül ezt realizálni, akkor minden elismerés megilleti a látványos tevékenységet nélkülöző, ám a háttérben annál hasznosabban dolgozó vezetőket, élükön Josep Maria Bartomeuval.
Hasznosan, az ám.
Egyébként nem hinném, hogy eltörölnék a tilalmat. Bartomeuék annyiszor buktak már el különböző ügyekben mindenféle bíróságokon, hogy nem hiszem, hogy pont most járnának sikerrel. Valahol nem is örülnék, ha igazolhatnánk jövőre. Bartomeu jobb esélyekkel indulhatna a választáson 2016-ban, azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy ez a vezetőség szépen elkontárkodná az átigazolási szezont, ráadásul így Denis Suárezék beépítésére is kisebb lenne az esély.
Visszatérve még a Celta elleni meccsre, nagy tragédia nem történt, kicsit több szerencsével elég könnyedén meglehetett volna a három pont. Viszont nem szabad csak a balszerencsére fogni a vereséget, mert vannak azért problémák is, amelyek nem új keletűek, az eddigi meccseken is lehetett őket látni, csak nem ennyire feltűnően. Érthető, hogy egy-egy győzelem után a Barça-drukkerek és az újságírók is azzal vannak elfoglalva, hogy milyen szép gólt lőtt X vagy Y játékos, mennyire érzi egymást A vagy B, és még sorolhatnám. Egy pontvesztés után ezzel szemben nyilván a negatívumok kerülnek előtérbe.
Ami nekem egyelőre a fő problémának tűnik: elhagytuk a klasszikus, Cruyff-féle 4-3-3-at, nincsenek valódi szélsők (a legtöbb esetben), Neymar és Suárez jóval beljebb játszik, mint tavaly Neymar és Alexis (ez meg is látszik a brazil góljainak számán), Messi pedig hátrébb húzódott, és gyakran megy ki a jobbszélre is, hogy területet nyisson Suárez előtt. Így viszont, hogy elkerüljük a középen tömörülést, nagy szükség van a felfutó szélsőhátvédekre, akik a támadások során sokszor kvázi szélsőként funkcionálnak - így azonban nagy űrt hagynak maguk mögött, ezért mindkét támadó középpályás kénytelen a hozzá közelebb lévő oldalvonal felé tendálni, hogy fedezni tudja a maga szélsőhátvédjét (tudom, nem a legjobb megfogalmazás, de talán érthető, mire gondolok). Ez pedig azért baj, mert így egyrészt távolabb kerülnek egymástól a középpályások, jóval kevesebb háromszöget tudnak kialakítani, mint korábban, kevesebb a gyors passzváltás, a kényszerítő, és az ezek segítségével végbemenő védelemmegbontás után kialakuló tiszta gólhelyzet, másrészt pedig a védekező középpályásnak hatalmas területet kell kvázi egyedül levédekeznie, ha egy labdavesztés után sikertelen a letámadás, és a támadásban aktív szerepet vállaló játékosok nem tudnak időben visszazárni.
Mindez más játékot követel meg a középpályásainktól, elsősorban a két támadó középpályástól. Kevesebb szervező feladat (arra most ott van Messi, visszahúzódva Neymar és Luisito mögé), több védekező feladat, a korábbiaktól eltérő helyezkedés. Ehhez pedig nem olyan könnyű hozzászokni, lévén a saját nevelésű játékosok nem ezt tanulták a Masíán, és a más klubcsapatból érkező középpályások sem ehhez a rendszerhez vannak szokva. Nekik idő kell...
... ahogyan idő kell Messinek, Neymarnak és Suáreznek is, hogy összeszokjanak, kitanulják egymás szokásait, stílusát. Lucho Barçájában az ő szerepük talán a legfontosabb. Én úgy látom, hogy rajtuk lesz itt a hangsúly, az ő összjátékaikon, egyéni villanásaikon, nem feltétlenül összehangolt, csapatszintű mozgásokon. Ez a szisztéma talán a lehető legjobb nekik, így LEHET kihozni belőlük a maximumot. Csak ehhez idő kell. És türelem. Messi és Neymar most egész jól érzik egymást, meccsről meccsre remekül játszanak össze, de ez nem volt mindig így, kellett nekik is egy tanulóév. Ehhez jön hozzá Suárez. Most rajta van a nyomás, illetve Luchón, hogy a lehető legjobban összecsiszolja ezt a hármast. Mindhárman kiválóak előkészítésben és befejezésben is (bár utóbbiban Messi mostanában eléggé visszaesett sajnos), illetve mindhárman képesek helyzeteket teremteni saját maguk számára. Ez sokat jelenthet majd.
Talán ez az, amit Lucho szeretne, egy precízen összehangolt, jól működő, kiszámíthatatlan támadóhármas - csak mögéjük szükség lenne egy stabil, finoman megkomponált középpályás játékra, amely védekezésben képes extrát nyújtani, labdabiztos, képes kontrollálni és alakítani a játék képét, illetve alkalmanként (főleg akkor, ha Messi passzai nem jönnek be) minél több helyzetet kialakítani a támadók számára, akár egy szép egyéni akció (Iniesta, Rafinha), akár egy védelem mögé bepasszolt/belöbbölt labda (Rafinha? Xavi? Rakitic?) által.
Ezen kívül a védekezést kellene még rendbe rakni valahogy, egyéni- és csapatszinten is. Bár utóbbit illetően azért szerintem vannak biztató jelek például a tavalyi idényhez képest. De még mindig van hova fejlődni. Még intenzívebb letámadás vagy éppen gyorsabb visszazárás, tudatosabb együtt mozgások...
Egyénekre lebontva én leginkább Alvest tenném ki a csapatból végre. Egyre inkább kezdem megérteni, miért akarta Lucho annyira Cuadradót. Ebbe a rendszerbe szinte tökéletesen passzolna, támadásban képes lenne veszélyt teremteni a szélen, és védekezésben sem lenne szerintem sokkal rosszabb, mint a brazil... Dani talán a világ legjobb jobbhátvédje volt anno, de ezek az idők már elmúltak, egyszerűen nem hiszem el, hogy ezt a vezetőség és az éppen aktuális edző nem ismeri fel, és nem képes végre leültetni a padra Alvest. Pláne, hogy ott toporog lehetőségre várva talán a legkézenfekvőbb megoldás, Montoya. Na mindegy is, ezt már elég sokszor kitárgyaltuk. Egyértelműen túlzás az összes vereséget Alvesre kenni, és őt bűnbaknak kikiáltani, de kétségbevonhatatlan, hogy eljárt az idő felette, és többé sajnos nem képes azt a szintet hozni, ami feljogosíthatná arra, hogy kezdő jobbhátvéd legyen egy olyan csapatban, mint a Barça.
Na meg ott van Piqué, aki árnyéka önmagának a Shakirával való kapcsolat kezdete és Puyol visszavonulása óta. De erről is már sokszor volt szó itt.
Lehetne még sok dologról írni, de nem teszem meg, így is túl hosszú lett ez a hsz. Lényeg a lényeg, Lucho modellje szerintem működőképes, de kockázatos, sokat kell még finomítani rajta és idő kell hozzá, ez utóbbit pedig lehet, hogy az elnökség nem fogja figyelembe venni. Már most lehet olyanokat olvasni, hogy pár elnökségi tag igencsak elégedetlen Lucho eddigi munkájával, és nem kizárható egy edzőváltás január-február környékén, ha addig nem javul a helyzet... Idő, idő, idő. Nem várhatjuk el minden edzőtől, hogy évente legalább két trófeát behúzzon. Ez már nem a Pep-korszak...
Egy biztos, egy ideig működhet ez a rendszer, de előbb-utóbb muszáj lesz visszatérni a Cruyff-féle 4-3-3-hoz, a játékosaink nagy része ebben a legjobb, sokan ebben nőttek fel, és a Masíán is ezt tanulják, így a B-ből lassan felhozható fiatalok is ebbe illeszthetők bele a legkönnyebben.
