az első része az, hogy én csakis ismerős, rokonság útján való kijutásra törekszem.
még akkor is, ha közvetítővel lehet, hogy könnyebb kijutni.
1. nem szeretném, hogy a megtakarítandó pénzt (vagy nagy részét) egy munkaközvetítő cég lecsippentse a béremből.
2. ha vannak jó ismerősök, akkor valamivel könnyebb a beilleszkedés, letelepedés.
3. csökken a zsákbamacska faktor, nyilván jobban képbe leszel, hogy melyik szállás milyen, hol és mire érdemes költeni és mire nem, etc.
a második része pedig az, hogy ketten megyünk, ha megyünk, ezért is körülményesebb a kijutás, mert két helyet nehezebb szerezni, mint egyet.
viszont ha ketten vagytok már sokkal kényelmesebb a dolog, és nem csak szociális szempontból, hanem anyagilag is.
tehát ezt nem úgy kell elképzelni, hogy nyakamba veszem a kis piros pöttyös batyut, integetek a kapuban álló anyukámnak, és elindulok a végtelenbe egyedül, vakon.
ezt meg kiemelném, mindenkitől azt hallja az ember tanácsként, hogy még most, fiatalon próbálkozzunk, ne majd akkor, mikor már 2 gyerek van a nyakunkon vagy hiteleink vannak.akinek semmi vesztenivalója nincsen annak egy próbát simán megér.
addig kell kihúzni külföldre, amíg fiatal az ember, és meg tudja alapozni az életét, és ahogy írtad, nincs veszítenivaló.
