Szeintem pont, hogy Matt nem kezeli helyén a helyzetünket. A legtöbben a fórumon max óvatosan optimisták, csak bizakodóan tekintünk a jövőbe (elvégre a csapatnak szurkolunk), szó sincs hurráoptimizmusról a fórumon, erre Matt rendszeresen leírja, hogy szar szinte minden, a csapat csalóka, az idáig elért eredmények jóhogynem véletlenek, nem is rajtunk múlot, stb. Matt kolléga az, aki picit átesett a ló túloldalára. Annyira nincsenek itt elszálva páran, vagyis az általános vélekedés nem annyira rózsaszínű szemüvegen keresztül látja a dolgokat, hogy ezt helyre kéne billenteni rendszeresen.Annyiban mindenképp egyetértek Matt kollégával, hogy helyén kell kezelni a jelenlegi helyzetünket, hisz egyelőre még nem nyertünk semmit sem
Szerinte nem azugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ez még mindig egy alakuló csapat (szigorúan Ancelotti felfogásához idomulás szempontjából értendő)
Pontosan. Nem azok a csapatok nyerik a trófeákat, akik a farkukon pörgetik a labdát, de a fontos meccseken bekapnak egy buta gólt, és annyi. Lehet idén is ez lesz, lehet egy buta gól maitt zúgunk ki a BL-ből, de pont a stabil szerkezetnek és taktikának köszönhetően erre idén nincs akkora esély, mint az elmúlt években, és ez egy kis optimizmusra adhat okot.ennek ellenére, ami eddig elvárható volt tőlük és Carlotól azt ha még sokszor döcögősen is, de a nehézségek, akadályok, problémák ellenére is hozzák
Matt nem nézi a körülményeket. Nem érdekli, hogy a Milanban volt egy Kaká, és körülötte egy rakás zenitjén túl lévő játékos, de még így is nyert ott két BL-t, és egyszer még ott volt a Liverpool eleni döntő. A Chelsea kerete még sehol sem volt tapasztalatban a BL-hez, azóta egyet bemákoltak, de még José alatt sem voltak erre képesek, és szerintem ismét nem lesznek. A PSG pedig igencsak egy épülő csapat volt, szinén BL-tapasztalat nélkül.Ami pedig az "öregedő" Milánt, a mindig megfelelő szinten stagnáló (de soha sem kiemelkedő) Chelseat és a semmiből épülő PSG illeti, nos ilyen-olyan okból egytől-egyig szintén alkalmatlanok voltak egy átütőerőt képviselő szint eléréséhez! Ennek hiányát nem varrnám csak és kizárólag Carlo nyakába, sőt.
Emlegeti ezt az átütő erőt. De ez olyan megfoghatatlan dolog. Gondolom, a tiki-takára gondolt, vagy a tavalyi Bayernre. Csak hát ott is figyelembe kéne venni a körülményeket. Az egyiknél az a bizonyos 3 játékos volt a kulcs, a másodiknál pedig a hihetetlen erőfölény és háttér Németországban, és hát nekik is 4 évig a tűz közelében kellett lenniük, s kitartóan, szisztematikusan dolgozni ahhoz, hogy ezt elérjék. Carlo pedig egy éve sincs itt. Ha a következéo idény végéig még nem nyertünk kupát, szenvedni fogunk a pályán, elkezdhetjük keresni a szart a palacsintában, de addig szerintem felesleges temetni akármit is. És főleg rendszeresen tenni ezt.


