sander írta:Szerintem meg már egy kicsit unják a félpályánál való passzolgatást.És lehet hogy inkább egy nyílt játékot játszó kétcsapatos mérkőzést néznének meg. Persze tök jó az ha minden meccsen a kedvenc csapatunk nyer de ha mindig nyerne akkor egy idő után már minek néznénk meg ha úgy is tudnánk mi lesz az eredmény. Én is személy szerint jobban szeretem azokat a meccseket amikor azon is kell izgulni hogy ne kapjunk gólt de azért rúgjunk is. Mondjuk azért nálunk annyival másabb ez a helyzet hogy mi folyamatosan nem tudjuk hozni nagyon magas színvonalon a mérkőzéseket és sokszor ki is engedünk ezért lehet az az érzésünk egy olyan meccs után hogy mint az Atma ellen hogy mennyire jó is az amikor még a félpályánál sem tudnak átjönni. Ami persze jó is csak egy idő után már nagyon unalmas lenne ezt nézni.
Pellegrini es Mourinho alatt is voltak olyan periodusok, amikor fel ora utan megnyertuk a meccseket, a masodik felidoben pedig semmi erdemleges nem tortent, rugtunk par golt es ennyi. Egy reszrol jo volt hogy konnyen behuztuk, masreszrol viszont a 90 perc helyett fel ora volt az, ami tetszett.
Neha kellenek a szoros ki-ki meccsek, amikor a 90. percben megforditjuk a meccset vagy az utolso pillanatig nyilt marad a gyoztes kilete.
wZoLee7 írta:szóval ha a Madrid veretlenül nyerne bajnokságot, kupár és bl-t akkor a végére már annyira unnánk, hogy nem néznénk?

hát én nem unnám ha a csapat olyan játékot tolna amivel mindenkit megvernének...
Ez inkabb olyan, hogy hozzaszoksz a johoz es egy ido utan nem becsulod meg, hanem termeszetesse valik.
Ilyen peldaul az aram. Mindenkinek van es teljesen termeszetes, amikor viszont elveszik akar csak par orara, maris nem megy a huto, TV, laptop, nem tudsz rola se tanulni, se filmet nezni, raadasul meg a futes se megy.
Vagy amikor anyuddal elkezdessz veszekedni, hogy miert olyan hust csinalt amilyet te nem szeretsz es miert nem masikat (miert kontrakkal nyerjuk meg a meccseket es nem rovid passzos jatekkal), amikor pedig nincs penzed egyikre se, barmelyiket elfogadnad (teljesen mindegy hogy, de nyerjunk).