nmate írta:Nem tudod te mi a jó Padre
Amúgy én PSH-nal úgy vagyok, sajnálom hogy elment, mert nagyon jó színész volt. De most drogtúladagolás? Nem bírta nélküle? Hát ha ő ebben lelte boldogságát, legyen. Őt magát nem igazán tudom sajnálni.
Ezt már másodszor olvasom itt, ezért úgy érzem muszáj bemásolnom a következő néhány sort:
Amikor egy hétköznapi ember hal meg herointúladagolásban, az emberek többnyire legyintenek, hogy egy rohadt drogosért úgysem kár. Mert a sztereotípiák szerint a heroinfüggő nem lehet értékes tagja a társadalomnak, mert nem akar megfelelni a társadalmi normáknak. Pedig a drogfüggőség nem az akaratgyengeségről vagy jellemgyengeségről szól, gyakran éppen abból fakad, hogy valaki görcsösen próbál megfelelni a társadalmi normáknak, és sokan a saját sikerük súlya alatt válnak különféle szenvedélyek rabjává. Korunk embere a sikeren, a teljesítményen méri a boldogságot, pedig nagyon sok sikeres ember boldogtalan. Sem a sikerrel, sem a sikertelenséggel nem tud mit kezdeni, és ez frusztrációt vagy szégyent okoz. Nem tudhatjuk, hogy Philip Seymour Hoffman lelkében mi játszódott le, minden ember egy mikrokozmosz a saját törvényeivel. Az biztos, hogy többször is próbált leállni, állítólag 23 évig tiszta volt, de 2 éve visszaesett. Ebből a példából is látszik, hogy a heroinfüggőségről lejönni nem egy egyszerű dolog, és nagy a visszaesés veszélye. A névtelen alkoholisták is átvették a lelki béke imáját, amely lelki békét kér annak elfogadására, amin nem tudunk változtatni, bátorságot, hogy képesek legyünk változtatni azon, amin tudunk, és bölcsességet, hogy felismerjük a kettő között a különbséget. Legyünk bár ateisták vagy vallásosak, érdemes megfontolni ezt a gondolatot.
Szóval nem elítélni kell a drogfüggőt, hanem megpróbálni segíteni rajta, amíg még lehet.
Nyugodjon békében.
Amúgy grat a DB posztért Remy, nagyon király lett, a Vegita monológnál rázott a hideg, zseniális sorozat.