HozzászólásSzerző: Remy » 2014. január 24., péntek 21:55
Inside Llewyn Davis
Az előzetes várakozásokkal ellentétben az Inside Llewyn Davis meglepően rosszul jött ki az Oscar-jelöléseket tekintve. Se főszereplői, se zenei jelölést nem kapott, pedig senkinél nem lett volna keserű szájíz, ha Oscar Isaac, vagy a legjobb betétdalnál a „Please Mr. Kennedy” neve is ott szerepel a listán. Utóbbi hiánya mindenképpen érvágás…
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Llewyn Davis egy folkzenész, akinek ez a hivatása. A probléma csupán az, hogy alig tud megélni belőle, és napról-napra kell változtatnia a helyét, ugyanis saját lakása sincs. Barátok fogadják be, illetve bepofátlankodik ahhoz, ahol úgy érzi, hogy egy-két éjszakát meg tud szállni. Ez a tengés-lengés azonban folyamatosan csökkenti a zenélésbe vetett hitét…
Nem vagyok rajongója a Coen tesóknak, nem rajongok a filmjeikért, ám elismerem és megtapsolom azt, amit eddig véghezvittek. A filmjeik általában 7-8 pont körül mozognak nálam, és ez köszönhető a filmjeikben szereplő karaktereknek, illetve a rendkívül jól megteremtett hangulatnak. Ezeket itt is megtalálhatjuk, mi több a hangulat egyenesen fantasztikus.
A mostani film esetében bepillantást nyerhetünk Llewyn Davis néhány napjába, ami ugyan nem jelent sok időt, hiszen tényleg csak néhány napról van szó, de ez idő alatt mégis rengeteg minden történik. Ezt Coenék, jól megírt párbeszédekkel, a főszereplő karakterfejlődésével, illetve az egyre mélyülő drámai szállal fűszerezték meg, mely végül pofás összképet mutatott. Ugyanakkor mégsem ezek a film legnagyobb erényei, hanem a zene, valamint a színészek. Előbbi adja a sava-borsát az egésznek, és mondhatni elvarázsol, amikor felcsendül egy-egy hangulatos zene. Igazi életérzést ad át a cigifüsttel átitatott 60-as évekből, és a folkzene szépségéből.
Ám ez mind nem jöhetett volna létre, ha nem Oscar Isaac kapja meg a főszerepet, ugyanis remekül formálja meg a bunkó, kissé arrogáns Davist, aki ezek hallatán a való életben egy p**s, de amint gitár kerül a kezébe, az egész róla kialakított kép megváltozik, és megmutatja, hogy mit is tud igazán. Mellette természetesen voltak még kiváló alakítások, gondolok itt John Goodmanre, Carrey Mulliganre, vagy éppen a „Please Mr. Kennedy” dalnál főszerepet játszó Justin Timberlakere, illetve Adam Drivera.
A Coen tesók tehát büszkék lehetnek a legújabb alkotásukra, mely a zenés filmek között előkelő helyen szerepel majd, illetve a rendezőpáros filmográfiájában is a jobb helyeken fog majd feltűnni. A filmet a hangvágás, valamint az operatőri munka miatt láthatjuk viszont az Oscar-gálán, amiből szerintem egyiket sem fogják behúzni, de ez nem von le semmit a film értékéből. A hangulatteremtés, az operatőri munka, a zene, a színészik is mind-mind dicséretesek. A folkzene kedvelőinek mindenképpen ajánlott a film megtekintése. 8/10
Vakszerencse
Mindenhez pénz kell, legyen itt szó a szórakozásról, tanulásról, és magáról az életről is. A Vakszerencsében betekintést kapunk Costa Rica egzotikus világába, a gazdag emberek életébe, és a szerencsejáték rejtelmeibe. Legalábbis ezt gondolnánk, de ezeket csak felszínesen kapjuk meg ebben az akció-thrillerben, melyet még a Ben ’Batman’ Affleck és Justin Timberlake duó sem tudott megtölteni élettel.
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!A Princeton Egyetem fejese fülébe jut, hogy az egyik diák online szerencsejátékot reklámoz, ami ugyebár tilos az Egyetem területén. Richie tudja, hogy a tűzzel játszik, de nincs más választása, mert a tandíjat fizetni kell, és ő nem a tehetősebb réteget erősíti, így kénytelen kockáztatni. Utolsó dobásra még nekiül egyet pókerezni, de mindent elveszít. Azonban feltűnt neki, hogy valami nem stimmel a játékkal, és csalás vádjával megkeresi az online kaszinó tulaját, aki viszont többet ajánl neki, mint a bukott pénze visszafizetését…
Igazából a Vakszerencse nem egy rossz film, csak éppen nagyon kevés. Tipikusan olyan, amit leül megnézni az ember, mert nincs jobb dolga, de amint vége már el is felejti. A film története, úgy ahogy jól muzsikál, vannak benne kisebb fordulatok, pörgősebb események, ám összességében kevés ahhoz, hogy jól szórakozzunk. Nagyjából egy olyan autóhoz hasonlít a film, amiben nincs motor. A kaszni szép, de ennyi.
Amíg a Wall Street farkasában működött a gazdagság és a jólét bemutatása, addig itt szinte semmit nem kaptunk belőle. Nem éreztük át azokat a bulikat ahová Affleck és Timberlake járkált, nem éreztük a rengeteg pénz illatát, illetve az ügyleteik súlyát. Azonban még menthető lehetett volna a helyzet, ha a karakterek jól muzsikálnak, de mondanom sem kell, hogy ezt sem kaptuk meg. A 90 perces játékidő alatt – ami amúgy teljesen korrekt volt, és mindenképpen pozitívumként kell megemlíteni, mert sokkal rosszabb fényt vethetne a filmre egy esetleges 120 perces játékidő – kaptunk egy néha-néha villantó Timberlaket, aki azért próbálta menteni a menthetőt, és egy nulla életkedvvel rendelkező Gézát, aki gondolatban valószínűleg már Gotham utcáin mászkált.
Összességében tehát az a baj a Vakszerencsével, hogy üres, élettelen, és ezáltal egy felesleges film arcát mutatja. Azonban utálni mégsem lehet, de sajnos szeretni sem. Mondanám, hogy nézzétek meg, de nem teszem. Elég csak a pontszámra (IMDB-re) pillantani… 4,5/10
2014 - 10.
2016 - 11.
2017 - 12.
2018 - 13.
2022 - 14.
Ballon d'Or
Cristiano Ronaldo 2008, 2013, 2014, 2016, 2017!
Luka Modric 2018!
Karim Benzema 2022!
Schumacher, Verstappen, Alonso, Mick
New England Patriots
Jó értelemben.
akció is volt benne bőven, mondjuk valamit nem értek:
