Most néztem meg a díjátadást, mert nem volt kedvem 3 órát nézni... Hihetetlen mennyire felszabadult és mennyire emberi volt az egész a részéről. Azokat a könnyeket nem lehet megjátszani. Lehet, hogy sok pénzt keres, lehet, hogy nap, mint nap olyan luxusban van része, amit mi fel sem tudunk fogni, de amit művel az valami elképesztő. Az a nyomás, amit nap mint nap bírni kell, azt sokan nem tudnák feldolgozni... Valószínű nem véletlen, hogy a sok fiatal tehetség eltűnik a süllyesztőben, mert óriási kitartás kell ehhez. És nem nőzik, nem piál, nem drogozik, nem dohányzik, csak az élsport, de azt a legmagasabb és legprofibb szinten.
Megdolgozott azért, hogy így élhessen, megérdemli azt ami van neki. Jöttek a könnyeim nekem is elég rendesen, pedig aztán az én életem ettől semmit nem fog változni.
RESPECT
(nah és most, hogy megvan a laszti, lehet lenyugodott, nem lesz rajta az a görcs, ami jellemezte az utóbbi meccseken, reméljük visszakapjuk a "régi" CR-t)
Tökéletes megfogalmazás!
Kiemeltem a kulcsmondatokat.
Belegondoltam az ő helyébe... elhangzik a neve,pulzus 400,felsétál,kezet fog,átadják neki,remeg a feszültségtől,vééégre meg van,gondolja magában,és akkor meglátja a kisfiát,az anyukáját,a menyasszonyát,az elnökünket,eszébe jut apukája,hogy újra meg van a bogyó... végre elismerték őt,végre újra ott állhat,4 év kőkemény munka után... hihetetlen,micsoda érzelmek dúlhattak benne. Én meg sem tudtam volna szólalni.
Igazi példakép,a Real Madrid legendája már most. Nincsenek szavak rá.
