Párszor csalódtam már könyvekben, vagy túlságosan is beleolvadtam a történetbe és eléggé padlóra vitte a lelki világom a története, így nagyon kevés könyvet olvastam az elmúlt 10 évben. Hála a középiskolás tanáromnak (eszméletlen sok kötelező olvasmány, idióta röpdogák,amik abszurditás határát súrolták, ha az ember olvasta is simán kaphatott egyes, mert a részletekre ment) köszönhetően hányinger támadt bennem az irodalom szó hallatán. Idővel leküzdöttem ez, de jött az, hogy vagy unalmasnak tekintettem a könyvet (részletes, több oldalas jellemábrázolás, leírásról agyfaszt kapok, nekem nem gyere be az) vagy túlságosan is mélyre rántott a könyv.
DE ma új esélyt adtam egy többek által is ajánlott könyvnek. Olyan személy ajánlotta először, aki közel áll hozzám, és nyert is vele.
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Még csak kb 40 oldalt olvastam, de iszonyat jó, mindenkinek ajánlom, aki eddig szemezgetett/vacillált vele.
Nagyon tetszik a könyv nyelvezete, stílusa. Nincs felesleges mondat, folyamatos a cselekmény és érdekesek a karakterek. Totál megnyert a könyv. Darálom, ahogy időm engedi.