HozzászólásSzerző: tucsoki » 2014. január 4., szombat 2:54
Látom szóba került Franco tábornok is. Pár Barca "szurkoló" előszeretettel emlegeti fel, többnyire ők a legtudatlanabbak a témában (maximális tisztelet a kivételnek).
3 évig tartó polgárháború volt a "bal" és "jobb" oldal között, oda-vissza nyírták egymást. A nacionalistákat Olaszország (Mussolini), a Harmadik birodalom, és Portugália támogatta, a másik oldalt Mexikó és az egész Szovjetunió segítette. Amikor csúcson voltunk (1956-60) spanyol fronton 2 kupát nyertünk, míg a Barca 10-et; ez hogy lehet....? 1938-tól volt ő a mindenható Spanyolországban, a Real 15 évre rá nyert bajnoki címet.
Nem tudom volt e már valamilyen formában, de pár érdekes dolog, ha megengeditek:
- Az első bajnokságot a Barca nyerte érdekes körülmények között: a májusi Real-Barca meccset a spori 5 perccel hamarabb lefújta, mert elfelejtette hozzáadni az eső miatti játékmegszakítást. A játékosok hiába reklamáltak, a spori nem csinálta vissza hibáját így a Barca 0-1-re nyert és megnyerte a bajnokságot is.
- Az első sztár aki mindkét csapatban játszott az egy bizonyos Samitier volt, aki Barca legendaként igazolt át a Madridba 1933 nyarán: a Barca nagyon megszenvedte a hiányát és ki is estek az élvonalból, ám ekkor jött az ötlet, hogy emeljék meg a bajnokság létszámát: így maradt bent a katalán gárda mely a következő szezonban is csak osztályozóval maradt bent.
- A chamartíni botrány: 1943-as spanyol kupában összekerült a két gárda, az első meccs Barcelona-ban volt és a Barca 3-0-ra nyert, ám a találkozó alatt szélsőséges, gyűlölködő megnyílvánulások miatt több madridi játékos sem akarta folytatni a játékot: Franco bosszúja nem maradt el: a visszavágón 11-1-re nyert a Madrid (félidő 8-0) a Barca játékosait a rendőrség fegyverrel kényszerítette a játék folytatására, mert itt ők akartak levonulni a pályáról. A legnagyobb érdekesség azonban ez: egyetlen egy újságíró vette a bátorságot, hogy szót emeljen a 11-1-es meccsen történtek ellen: egy katalán újságíró, aki annak ellenére, hogy katalán hatalmas Franco hívő volt (ennek ellenére sem ment el szó nélkül a meccs mellett). Később ez az úriember 21 éven keresztül töltötte be a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöki székét, neve: Juan Antonio Samaranch.
- Érdekesség, hogy Kubala majdnem a Real-hoz, míg Di Stefano majdnem a Barcához szerződött, de barátságos meccsen mindketten szerepeltek a másik csapatban, sőt Puskás is játszott a Barcában!
- Az 1960-61-es szezonban a BL-ben kerültünk össze a Barcával: az első meccsen (Madrid) 2:1-es vezetésnél a 85. percben Kocsis kapura tört: a partjelző lest intet, majd Kocsist szerelték a 16-oson kívül: a sporti 11-est ítélt amit berúgtak. A visszavágón érdekes módon a visszavágóra is egy angol játékvezetőt küldtek: 3 madridi gólt nem adott meg és egy volt egy vitatott gólvonali szituáció, majd megsérült egy emberünk (akkoriban nem volt csere) 10 emberrel folytattuk: kikaptunk 2-1-re. A nemzetközi sajtó szerint az UEFA 5 év után mindenképp új bajnokot akart avatni a BEK-ben.
- 1966 őszén a hazai pályán nyertünk 1-0-ra a Barca ellen és a 95. percben szereztük a győztes gólt majd a játékvezető a 101-ik percben fújta le a találkozót: arra hivatkozott, hogy megállt az órája. Nem tudjuk, hogy alapból mennyi lett volna a hosszabbítás, de kevés rá az esély, hogy 5 perc.
- 1968-ban a Spanyol Kupa döntőjében találkoztunk a Barcával. A mérkőzést Franco tábornok személyesen tekintette meg (a kupa ekkoriban már rég róla volt elnevezve!) melyet a Barca 1-0-ra megnyert úgy, hogy a mérkőzés során a madridi drukkerek üvegeket dobáltak a végén a játékvezető irányába mert 2 jogos büntetőt nem adott meg nekünk. Ezután megtiltották az üveges italok árusítását a stadionokban. Felmerül a kérdés: ha Franco tényleg akkora tényező lett volna mint sok katalán tartja, akkor ez (ezek) hogy történhetett meg?
- 1970-ben botrányos körülmények között fejeződött be az oda-vissza vágós spanyol kupaküzdelem: a mérkőzésen nekünk fújtak, majd a spori másnap egy vadonat új BMW-vel kezdett el közlekedni: később saját hibájából szörnyethalt az autóban...
- Az első Real Madrid játékos, akit felállva tapsolt meg a Camp Nou egy bizonyos Laurie Cunningham volt: 1979-ben nagyszerű játékával 2-3-ra nyertünk.
- 1982-ben Periko Alonso győztes találatot szerzett ellenünk a klasszikuson. Ő nem más, mint Xabi Alonso apja.
- Az 1983-as kupadöntőben Maradona szabályos gólt szerzett ellenünk, máig nem tudni, a játékvezető miért nem adta meg. A meccset a Barca nyerte 2-1-re.
- 1984-ben a madridi publikum felállva tapsolta meg az Isteni Diego teljesítményét: ugyan a Barca kikapott, de ő fantasztikus gólt szerzett.
- Az első díszsorfal: 1988 tavasza, a Barca állt sorfalat hazai közönség előtt.
- 1991-ben az első madridi díszsorfal, szintén haza pályán.
- A Barcelona és a szerencse:
A Dream Team 4 bajnoki címet szerzett egyhuzamban: ebből 3x egy fordulóval a vége előtt nem ők vezettek: 2x a Real Madrid kapott ki Tenerifén, egyszer a Depor ikszelt úgy, hogy Gjukic a 90. percben büntetőt rontott és így Barca jobb gólkülönbséggel nyerte a bajnokságot.
- 1994: Barca - Real 5:0. 1995: Real - Barca 5-0. Érdekesség: Michael Laudrup mindkétszer a győztes csapat tagja volt!
- Figo átigazolása utáni botrányos Klasszikus után Portugália szövetsége lemondta a Katalán válogatott elleni barátságos mérkőzést.
- 2002-ben Madridban 2-2 lett az meccs, de Rivaldo egy teljesen szabályos gólját érvénytelenítették.
Forrás: Margitay R. - Margitay Zs.: Barcelona - Real Madrid. Az El Csásico és ami mögötte van. ABA könyvkiadó, Budapest, 2012.
Ennyi erővel ez fordítva is igaz lehet...Mégsem feltételezi senki,hogy Rosell megkente mondjuk az El Mundot, vagy a többi katalán érzelmű újságot, hogy Madridot ócsároló,lejárató cikkeket közöljenek...
TAAAANÍÍÍÍTSSSSSSS!!!!!!!!!! 
