kiserik írta:
Ezért gondolhatják az oroszok most is azt, hogy nem lenne másként
Valószinűleg azért gondolják így, mert így akarják gondolni. Szerintem Trump, így Európa is belemenne, hogy a tűzszünet alatt nincs fegyverszállítás, ha ezen múlna. A kérdőjel inkább az oroszok szavahihetősége mellett van. Volt már egy fegyverszünet, amit megszegtek.
És újra leírom, mert nem reagáltál. Hogyan lehet békéről tárgyalni, amíg a civiljeidet bombázza az asztal túloldalán ülő fél? Szinte minden béketárgyalás, ami nem kapituláció után következett, tűzszünettel kezdődött.
Maradjunk annyiban, hogy szerintem ez az orosz kifogás a tűzszünettel kapcsolatban nagyon gyenge lábakon áll. Ahogy írtad, lassan, de azért haladnak előre, hús még van a darálóba, amíg Szibéria ki nem űrül, Ázsia diktatúrái fegyvert, lőszert is szállítanak, alapból nincs okuk valóban a békére törekedni. Egyelőre.
Ezért kéne hozzáállást változtatni, azoknak, akik valóban békét akarnak, és arra kényszeríteni őket. Mivel fegyverrel ez egyelőre nem opció, és remélem, nem is lesz az, csak a szankciók maradnak. De azokat be kell tartatni, a kiskapukat be kell zárni, kezdve az illegális árnyékflottával. Akár annak árán is, hogy az ügyeskedő nyugati cégeket is sarokba lehessen állítani.
kiserik írta:
Én arra lennék kíváncsi, hogy ha anno megkérdezik háború nélkül, hogy hová akarsz tartozni, Szlovákiához vagy Magyarországhoz, akkor mit mondtál volna? Illetve mennyire volt számodra tapasztalható a magyarokkal szembeni negatív szélsőséges hangulat (mert ugye anno erről elég sokat cikkeztek)?
Békés úton sokáig Magyarországhoz. Mondjuk úgy 2016 tájékáig, amikor épp Pestre utaztam, leszálltam a Keletin, és hirtelen mint valami disztópiában találtam magam. Mindenhol a sötétkék plakát, amelyről Soros vigyorgott rám. Na ott tudtam, hogy ebben az országban valami nagyon félrement. Persze, olvastam neten, de élőben ezt tapasztalni, váratlanul, szerintem azt az érzést életem végéig nem fogom elfelejteni, annyira szürreális, szokatlan volt. Onnantól, ahogy a rezsim ezt egyre inkább hosszabbította Bicskéig, annál inkább az volt bennem, hogy ilyen Magyarország számomra már nem vonzó. Pedig azóta is rendszeresen visszajárok, csodaszép ország, a szívem húz a tájhoz, az emberekhez, de tartósan élni jelenleg nem akarnék a közélet miatt. És ha változik a helyzet, meglátjuk, mit hoz a jövő.
Hétköznapokban minimálisan ért negatív tapasztalat (max, mikor még fociztam, szlovák szurkolóknak nem tetszett a magyar szó a pályán, de a beborozott fociszurker egy külön állatfaj), inkább a politikából jöttek ezek az érzések, az is inkább 2010 előtt, az első Fico kormány miatt. Akkor volt Malina Hedvig ügye, és még szavazatokat lehetett szerezni a magyarellenességgel.
Erre csatlakoztatnám azt a számomra érdeles gondolatot, hogy mennyire fontos a kultúra, és annak szabadsága egy országban, nemzetben (ugye NER). Az egész nemzet hangulatát megváltoztatta a Susedia (Szomszédok) nevű szlovák sitcom, ami kb. arról szólt, hogy egy magyar házaspár költözött egy pozsonyi panelbe, és barátságot kötöttek egy szlovák házaspárral. Az a sorozat hatalmas siker volt, és szerintem megmutatta a szlovák nemzet többségének, hogy mennyire át voltak verve a magyarokkal kapcsolatban. Mert a legrosszabb véleménnyel mindig azok voltak, akik életükben nem találkoztak magyarral.
A sorozat óta a magyargyűlölet egyszerűen minimális politikai tőkét hoz. Itt-ott bepróbálkoztak, Fico is, mikor bajban volt (himnusz betiltása), de nem volt hatásos, fel is hagyott vele gyorsan.
