Utóbbi 5-10 évben viszont inkább az volt a tendencia, hogy már az alsó-középkategória, beleértve több miniállamot is, képes legalább egy stabil védekezést összerakni, amit esetleg a top válogatottak tudnak komolyabban szétkapni, de a középmezőnynek izzadnia kell ellenük keményen.
Sajnos rólunk elég régen nem mondható el hogy komoly veszélyt jelentene a támadóharmadunk, és ez már Szalai Ádám fénykorában is így volt, meg a fiatal Dzsudzsákkal, Gerával is.
A középpályánk Dominikon (és talán újabban Tóth Alexen) kívül full dokkmunka, Sallai a támadósor szélén aki még képes váratlan dolgokra.
Ebből az alapanyagból nem sok magas minőségű helyzet tud kialakulni meccsenként már egy közepes ellenfél ellen sem, így hiába van ott Varga Barna is, aki készen áll befejelni mindent, ha összesen 3 labda jut el hozzá 16oson belül 90 perc alatt.
Lehet basztatni Rossit, vannak is taktikai hibái időnként, de tény hogy minőségi gondok vannak kőkeményen. Bárkit leültethetsz, a minőséggel nem tud mit kezdeni, domináns játékot ennél sokkal jobbat nem lehet ebből kihozni.
Szerintem az elégedetlenség abból is fakad, hogy egyes játékosokat konzekvensen túlértékel a többség 1-1 erősebb meccs miatt. (pl. Nagy Zsolt, Schafer, Dárdaiak)
Másik persze hogy mikor az NL-ben jöttek a bravúr eredmények, szinte 0 labdatartás és felállt védelem elleni játék kellett, full átmenet és kontrajáték ment a nagyok ellen, a megfelelő pillanatokban kiegészítve a szerencsével.
Az EB selejtezős csoportelsőséget főként a Szerbia elleni oda-vissza győzelem hozta meg, amelyekből a játék képe alapján egyiket sem lett volna szabad megnyernünk. Abszolút nem volt reális az a 6 pont. Ez is hozzájárul a túlértékeléshez mai napig, mert csak a csoport végeredményből indulnak ki az emberek.
A mostani állományban Kerkez az, aki Bournemouthban megmutatta konstansan hogy ő tud elit teljesítményt is hozni, nála még a korából adódóan van lehetőség megtalálni az optimális szerepkört a válogatottban, ezzel javulhatna az összkép valamelyest.


