Ezzel egyet lehet érteni. Én annyival mennék tovább, hogy még a gyerek sem lehet indok. Természetesen felelősséget kell vállalnia mindkét félnek a döntésért és főleg a gyerekért a jövőben, de pusztán a gyerek miatt újabb és újabb esélyt adni, véleményem szerint ugyanolyan hazugság, mint gyerek nélkül.. Az ember saját magát nyomja el, más miatt.. amit végül később a saját gyereke is lát maga előtt akár, így ugyanolyan döntéseket hozhat, hogy nem saját maga az első.Realista24 írta:Ez egy jo parhuzam, marmint a parkapcsolatos.swfan írta:
Édesanyám diplomás mérnök. Édesapámnak nincs diplomája, de hihetetlenül művelt és olvasott ember. Mindketten Fidesz-szavazók, bár mintha kezdenének lejönni a Fideszről.
Lejönni róluk egyébként borzasztó nehéz, gyakorlatilag egy teljes szembefordulás az addigi nézeteiddel, és annak beismerése, hogy tévedtél. Önmagában a tévedéseink, hibáink elismerése sok embernek nem megy, függetlenül attól, hogy hány iskolát végzett el, hány oklevelet szerzett. Inkább az egónktól függ, legtöbb magyar ahogy én tapasztalom, eléggé egoista.
Kicsit olyan ez, mint véget vetni egy régóta tartó kapcsolatnak, amiben ugyan már nem érzed jól magad, de mégse könnyű azt mondani, mondjuk 5-10 év után, na, akkor holnaptól te erre, én meg amarra. És ez nem azért van, mert ezek az emberek hülyék lennének.
Az embereknek zokszo nelkul tudnia kene lezarni es tovabblepni, ha semmi masrol nem szol mar, csak arrol hogy reszelik a fingot.
Nalam egy korulmeny van, ami egy ilyen lezaros dolgot blokkolni tud es kesztetni arra, hogy kapjon ujabb es ujabb eselyt, a gyerek. Ott is erosen merlegelni kell szamtalan tenyezot, de a vegen ki kell jonnie, hogy hogyan jobb neki hosszutavon, mert rovidtavon mindenhogy szar.
Egyebkent a tevedes be nem ismerese nem magyar specifikus, hanem altalanos emberi tulajdonsag. Es nalam itt kezdodik vagy mondjuk ugy fontos eleme az "iq meghatarozasa"-nak, nem ott, ahol hehe-nel.
Lehet ez egy szélsőséges vélemény, amihez hozzátartozik, hogy nincs gyerekem és alapvetően nem is tervezem, hogy lesz.