HozzászólásSzerző: Zack » 2024. szeptember 19., csütörtök 11:58
Nekem az orosz ukrán háborúval kapcsolatban azt borzalmas olvasni, hogy mindenki valamiféle erkölcsi humánus érvek mögé próbálja csomagolni a színtiszta számításait, vágyait. Mindenki alatt a releváns az ügyben megszólaló honi és külhoni nagy embereket értem. A nép, nemzet, tömeg véleménye csak azt tükrözi le, leginkább politikai szekértábor logika alapján szétválva. Persze van kivétel és ne is felejtsük el őket, viszont velük nem írható le a jelenség, csúnyán fogalmazva statisztikai hiba az ő álláspontjuk az események vizsgálatakor.
Nekem is megvan a véleményem az eseményekről és minő meglepetés az megegyezik a saját meglátásom szerint jól felfogott érdekeimmel. Régebben, höhö bezzeg régen, ez könnyű volt. 19. századig de a 20. század első felére is igaz, hogy az ember alig vagy csak a közvetlen közeléből értesült a "faluhatáron" túli történésekről. Nem tudták és valójában elképzelni sem akarták, hogy a saját ismeretviláguk peremén kívül mi történik és kikkel. Nem véletlen, hogy a modern, ma már nem mondanánk ezt az akkorira, média elterjedésével a háborúzás megnehezült mindenki számára. Azt hallani, hogy meghalt 100 ezer ember és csak hallani, sokkal könnyebben feldolgozható hír, mint látni egy embert leszakadt karral az életéért könyörögni. Vietnamban ez szépen meg is látszott.
A tömegmédia elterjedésével már mindenki annyi és olyan minőségű hírt tud elfogyasztani, amire szüksége van. Jóformán ha csak egy orientációjú médiát fogyaszt az ember pár hétig hónapig, a más szemszögből tájékoztató médium hírközléseiben nem fog ráismerni arra a világra, amiben mind a ketten léteznek.
Nagyon fárasztó folyamatosan résen lenni, hogy csak a valóságot fogadjuk be, ne verjenek át. Nem is sokan veszik a fáradtságot, meg értem őket, fenntartani azt a biztonságos távolságot a mindenkori megszólalóktól, ami szabad véleménynyilvánítást lehetővé tegye. Sokkal egyszerűbb elfogadni valami konzerv véleményt és abban hinni, nem megkérdőjelezni annak a valóságtartalmát. Főleg, ha a környezeted is a felé hajlik. Fiatalabb koromban elkellet eljönnöm munkahelyről, azért mert a véleményem nem egyezett a többiekével. Nem értékválasztásban, hanem inkább valóságértelmezésben. Elektromos autózás, tőkepiaci befektetések, hobbik stb. A mondás az volt, hogy nem gördülékeny velem a közös munka. Pedig csak megpróbáltam a robot közben hozzászólni olyan témákhoz, amikben a többiek, vagy azok akik részt vettek a beszélgetésben egyetértettek, de nekem más véleményem volt. Kényelmetlen helyzetbe hoztam őket, megnehezítettem a napjukat, mert visszakérdeztem azokra az állításaikra, amik alapján magukat jó embernek tartották. Ma is szoktam gondolkozni rajta, hogy be kellet volna fognom a szám, vagy jobb,hogy ebből gyorsan válás lett. az biztos, hogy egyszerűbb lett volna befogni, de elfojtani magadat ugyan úgy nem vezet jóra.
)...
hol hasznalnak naci jelkepeket, hol eltetnek nyilvanosan nacikat (bandera)?
