HozzászólásSzerző: node » 2024. március 15., péntek 15:17
R24, rikko, szerintem félreértettétek az üzenetet. Az USA, hasonlóan a világtörténelem összes létező nagyhatalmához, természetesen aktívan befolyásolja (vagy legalábbis megpróbálja befolyásolni) minden számára releváns ország működését, Ezt elsősorban érdekek, nem pedig értékek mentén teszi, ez is egyértelmű.
És akkor innentől hosszú okfejtés következik...
A nagykövet beszédére azért hívtam fel a figyelmet, mert nagyon borús jövőképet fest a magyar külpolitika mozgásterét és kilátásait illetően. Egy nem bezárkózó politikát folytató, kis méretű, gazdaságilag gyenge országnak MUSZÁJ tudatosítania magában, hogy a nagyhatalmakkal fennálló viszonya mindig aszimmetrikus lesz. A nagyhatalom rászarhat a kis ország fejére, de a kis ország nem szarhat rá a nagyhatalom fejére, maximum bokán finghatja. A kis országok a következő lehetőségek mentén csökkenthetik tartósan az aszimmetriát:
1) Olyan adottságok megléte, ami az országot több nagyhatalom számára is vonzóvá teszi (pl. kritikus nyersanyag megléte);
2) Olyan specifikus kompetencia kiépítése, amelyre több nagyhatalomnak (vagy az azokban hatalommal bíró csoportoknak) is szüksége van, és nehezen pótolható (pl. tajvani chipgyártás, svájci bankrendszer);
3) Sok lúd disznót győz: olyan szövetségek kiépítése, ahol a tagok koordináltan, hatékonyan képesek fellépni a nagyhatalmakkal szemben (pl. EU világviszonylatban, vagy mondjuk egykori V4 az EU-n belül);
4) Az ellenségem ellensége a barátom: olyan átmeneti szövetség kiépítése, amelyben egymással szemben álló nagyhatalmak érdekellentétét kihasználva szerez az ország "védőernyőt".
A rikkó által emlegetett ázsiai és dél-amerikai borzalmak a 4-es stratégiába illeszkednek. Az USA aktívan támogattta azokat a jobboldali csoportokat, akik válogatás nélkül mészárolták le a baloldal ellenfeleiket, jellemzően a tömegek elnyomására építő diktatúrát kiépítve.
Gondoljátok át, hogy szerintetek az elmúlt 10-14 év orbáni külpolitikájában melyik stratégia vált hangsúlyosabbá. Orbán adottságként kapta, hogy Magyarország a NATO és az EU része. Mivel a kétharmadot elsősorban a saját hatalmának bebetonozására használta, saját szavaival élve "illiberális demokráciát" építve, idővel ellentétbe került ezen szövetségek szabályrendszerével. Ezt először kiskapuk keresésével és a szabályok meghekkelésével próbálta meg kijátszani. De mivel az asztal túloldalán sem csak hülyék ülnek, ez csak egy darabig működött, szóval muszáj vmelyik tartósabb stratégiára áttérni. Az 1)-es stratégia Magyarország számára eleven nem járható, a 2-eshez pedig a NER-nek nincsen szakértelme. A 3)-asra volt kísérlet, de ezt a racionális mérlegelés helyett vágyvezérelt gondolkodás irányította, azaz hogy egy sor jelentős EU-s országban idióta populisták kerülnek hatalomra. Nem jött be. Marad a 4)-es stratégia. Lefekszünk Puyinnak, idehívjuk a kínai akkugyárakat és rendőröket, és közben buzgón imádkozunk, hogy ne csapjanak ki minket a nyugati szövetségből.
A rendszámtáblás példa nálam azért akadt be nagyon, mert ennyire pitiáner húzást egy alárendelt szereplő egy vitában csak akkor vállal be, ha totálisan idióta, vagy ha nincsen veszítenivalója. Mivel szerintem Orbán nem idióta, az utóbbi egyúttal azt jelenti, hogy már nem tudjuk elveszíteni az USA bizalmát, mivel már elveszítettük, és ezzel Orbán is tisztában van. Tehát innentől az USA erőből fogja megoldani a kérdést (ha fontos lesz neki), és ebből mi, hazai polgárok szerintem rövid távon csak szarul tudunk kijönni, és a folytatás is cudarnak ígérkezik.