Politika

[RealMadridFanatic]

Peldaul amit irtal, kepernyoido: Van, aki egyaltalan nem engedi a gyereket semmi ele leulni vagy csak minimalis. EN ebben nem hiszek, es nekunk mas valt be. Kivalogattunk neki egy csomo mindent, megvannak a dolgai, amiket nezhet es jatszhat, es ettol irdatlan modon fejlodik (yt - tablet). De ez full egyedi, mint minden mas.
Szeresd es akard neki a legjobbat. Ennyi a felkeszules. A gyereknek erre van szuksege.

Én úgy fogalmaznék, hogy szeresd és add meg ami neki a legjobb. Mert az akard neki a legjobbat esetében sokszor van az, hogy amit én nem kaptam meg azt kell neki elérnie.

Jártam pszichodráma csoportba és ott a csoporttársam volt egy felnőtt férfi. Eljátszottuk a családját és elmondta, hogy mennyi mindent várt el tőle az apja. Hogy ezt meg az KELL elérnie, hogy ezt meg AZT tanuljon.
Aztán pár alkalommal később beszélt az egyik fiáról (szar a kapcsolata velük) és a fia okjra akart menni xy szakra, viszont ő azt akarja, hogy egyetemre járjon mert neki ezt a sorsot szánja. A férfi a legjobbat szeretné a fiának de pont ez a túlkontrolláló viselkedéssel taszítja el magától őket egyre jobban. Persze a pszichodráma csoport végére már megértette.

A képernyőidőről: Az ADHD/ADD az egyik terület ami az érdeklődésem középpontjában van. Szinte teljes az egyetértés a pszichológia/pszichiátria/neurológia területén, hogy minél jobban ki kell tolni az időt amit a gyerek a képernyő előtt tölt. Iszonyatosan, borzalmasan veszélyes.
Minél fiatalabb, annál rosszabb. Szarrá stimulálja a fejlődő idegpályákat. Amiből később az lehet, hogy iskolás vagy késöbb felnőtt korára nehezen tud egy dologra összpontosítani, nehezen fog elköteleződni valami iránt. Folyamatosan cselekednie kell és nem fog tudni egy helyben maradni az ürességben.
Ezeknek a dolgoknak sose rövidtávon van következménye, mint ahogy szinte semminek.
Szóval érdemes óvatosan bánni ezzel a témakörrel.

Utobbin mennyi "vita" megy anyosekkal... Persze iszonyat nagyra ertekeljuk a segitseget, amikor tudnak kicsit vigyazni a gyerekekre, ugy, hogy nyilvan ok is faradtak, de leginkabb aposomnak elmondom nagyjabol azt, amit leirtal, es jon, hogy ez hulyeseg, mert az o lanyai is meset neztek es nem lett semmi bajuk (mondjuk pont a felesegemnek van egy enyhe koncentraciozavara, de persze az mellekes), meg mi lesz a gyerekkel oviban, ha kicsufoljak mert nem ismeri pokembert meg a tokom tudja kit.

Nalunk az a policy, hogy reggel, kakao melle lehet vmi light mese amit ismerunk es ott vagyunk veluk, hogy ertsek, ha valami nem tiszta. De ezek tobbnyire egyszeru mesek, kicsiknek (ha letezik ugye ilyen...). Es meg ettol is tartunk, hogy igazabol ennyit sem kellene. 3,5 es 5,5 evesek, szerencsere ezen kivul a kert, futas, medence, foci a mindenuk, de a csoporttarsaik kozott elkeserito par gyerek jateka, amin egyertelmuen latszik, hogy befolyasolja a kepernyo elott tolott ido.

[kierkegaard]

Peldaul amit irtal, kepernyoido: Van, aki egyaltalan nem engedi a gyereket semmi ele leulni vagy csak minimalis. EN ebben nem hiszek, es nekunk mas valt be. Kivalogattunk neki egy csomo mindent, megvannak a dolgai, amiket nezhet es jatszhat, es ettol irdatlan modon fejlodik (yt - tablet). De ez full egyedi, mint minden mas.
Szeresd es akard neki a legjobbat. Ennyi a felkeszules. A gyereknek erre van szuksege.

Én úgy fogalmaznék, hogy szeresd és add meg ami neki a legjobb. Mert az akard neki a legjobbat esetében sokszor van az, hogy amit én nem kaptam meg azt kell neki elérnie.

Jártam pszichodráma csoportba és ott a csoporttársam volt egy felnőtt férfi. Eljátszottuk a családját és elmondta, hogy mennyi mindent várt el tőle az apja. Hogy ezt meg az KELL elérnie, hogy ezt meg AZT tanuljon.
Aztán pár alkalommal később beszélt az egyik fiáról (szar a kapcsolata velük) és a fia okjra akart menni xy szakra, viszont ő azt akarja, hogy egyetemre járjon mert neki ezt a sorsot szánja. A férfi a legjobbat szeretné a fiának de pont ez a túlkontrolláló viselkedéssel taszítja el magától őket egyre jobban. Persze a pszichodráma csoport végére már megértette.

A képernyőidőről: Az ADHD/ADD az egyik terület ami az érdeklődésem középpontjában van. Szinte teljes az egyetértés a pszichológia/pszichiátria/neurológia területén, hogy minél jobban ki kell tolni az időt amit a gyerek a képernyő előtt tölt. Iszonyatosan, borzalmasan veszélyes.
Minél fiatalabb, annál rosszabb. Szarrá stimulálja a fejlődő idegpályákat. Amiből később az lehet, hogy iskolás vagy késöbb felnőtt korára nehezen tud egy dologra összpontosítani, nehezen fog elköteleződni valami iránt. Folyamatosan cselekednie kell és nem fog tudni egy helyben maradni az ürességben.
Ezeknek a dolgoknak sose rövidtávon van következménye, mint ahogy szinte semminek.
Szóval érdemes óvatosan bánni ezzel a témakörrel.

[Dupla D]

Zsuninnyo: persze, tudom. Ezért írtam, hogy ez inkább az én tudásvágyam kielégítésére van.

Köszi, kierkegaard, ránézek.

[zsuninnyo]

Gyereknevelést hogy akarod előre tanulni? Ez érdekelne, mert szerintem nem lehet.

Van már pár könyv a listámon, amit szeretnék elolvasni. De ez inkább szórakozás. Viszont vannak olyan ajánlások, amik segítik a gyerekek fejlődését. Pl. hogy legalább két éves koráig nagyon figyelni kell, hogy ne vagy csak minimális képernyőtartalmat (és abból is kevésbé rosszat) nézhet. De ahogy mondtam, ez inkább szórakozás nekem első sorban. Engem nagyon érdekelnek az ilyenek.

Illetve utánajárok dolgoknak. Milyen kórház, magán vagy állami, milyen bútort, babakocsit, sípoló szart érdemes venni.

Nyilván az éles helyzet teljesen más lesz, és a felét nem fogom alkalmazni annak, amire korábban készültem. De én szeretem magát a tanulást, az utánajárást, a tervezést, ezért ezt inkább magam miatt csinálom.

+1 hehének. Ja, lényegében erre gondolok.

Elolvashatod, de lenyegeben abban a pillanatban amikor megszuletik, dobhatod ki a kukaba a megszerzett tudas 90%-at . Az tok jo, ha azzal tisztaban vagytok, milyen butorok, eszkozok kellenek, illenek a lakasba, mi kell nektek. De ami konkretan a gyerekkel kapcsolatos, az teljesen egyedi.
Peldaul amit irtal, kepernyoido: Van, aki egyaltalan nem engedi a gyereket semmi ele leulni vagy csak minimalis. EN ebben nem hiszek, es nekunk mas valt be. Kivalogattunk neki egy csomo mindent, megvannak a dolgai, amiket nezhet es jatszhat, es ettol irdatlan modon fejlodik (yt - tablet). De ez full egyedi, mint minden mas.
Szeresd es akard neki a legjobbat. Ennyi a felkeszules. A gyereknek erre van szuksege.

[kierkegaard]

Gyereknevelést hogy akarod előre tanulni? Ez érdekelne, mert szerintem nem lehet.

Ha nem is ez a megfelelő szó rá de fellehet készülni olyan szempontból, hogy minél stabilabb a személyiséged annál nagyobb eséllyel fogsz tudni ráhangolódni a gyerek igényeire.

Pl tegyük fel sokat sír a gyerek akkor vannak szülők akik hagyja had sírjon vagy nem mindig veszi fel (ez hiba). Ez is a gyerekkorban átélt dolgok miatt van. Vagy amikor pl előre megterveznek mindent, elárasztják a gyereket törödéssel, játékkal. Mindent megkap láthatóan de ez meg azért lehet, mert nem kapott otthon törödést és a gyerekének mindent megakar adni amit Ő nem kapott meg. Így nem fog tudni a gyerek szükségleteihez kapcsolódni és nem fog ráérezni egy idő után, h neki most fáj valamije, éhes, szeretre vágyik stbstbstb.
Azátn ebből az lesz, hogy egyre rosszabbul fogja magát érezni a gyerek sírása iránt mert mekkora egy szar szülő, nem jobb mint a szülei blabla.

Aztán szépen ellehet rontani a gyerek kötödését. Itthon borzalmasan sok nem egészségesen kötödő ember van. Van is erről egy elég nagy tanulmány hungarostudy néven v vmi ilyesmi.

Persze nincs tökéletes szülő, meg senki se tudja tökéletesen felnevelni a gyerekét de elég jól még lehet.

Ha már könyv akkor nagyon tudom ajánlani Lukács Liza - hogyan szeretsz c. könyvét. Kötödéselméletről szól nagyon érthetően és sokat megtanulhat az ember önmagáról és a szülő - gyerek kapcsolatról.

Lukács Liza egy itthon nagyon elismert szakember.

[Dupla D]

Gyereknevelést hogy akarod előre tanulni? Ez érdekelne, mert szerintem nem lehet.

Van már pár könyv a listámon, amit szeretnék elolvasni. De ez inkább szórakozás. Viszont vannak olyan ajánlások, amik segítik a gyerekek fejlődését. Pl. hogy legalább két éves koráig nagyon figyelni kell, hogy ne vagy csak minimális képernyőtartalmat (és abból is kevésbé rosszat) nézhet. De ahogy mondtam, ez inkább szórakozás nekem első sorban. Engem nagyon érdekelnek az ilyenek.

Illetve utánajárok dolgoknak. Milyen kórház, magán vagy állami, milyen bútort, babakocsit, sípoló szart érdemes venni.

Nyilván az éles helyzet teljesen más lesz, és a felét nem fogom alkalmazni annak, amire korábban készültem. De én szeretem magát a tanulást, az utánajárást, a tervezést, ezért ezt inkább magam miatt csinálom.

+1 hehének. Ja, lényegében erre gondolok.

[hehetheoriginal]

Gyereknevelést hogy akarod előre tanulni? Ez érdekelne, mert szerintem nem lehet.

sztem arra gondol, hogy irodalmat olvas a temaban meg videokat nez, neveles, problemamegoldas, hogy kell pelenkazni milyen kajak, babamonitor, milyen babawagen, kiskerek, terepjarokerek, turbomotor, ruhak honnan es mennyiert stb

nyilvan nem lehet felkeszulni, de azert ezekrol a dolgokrol lehet tajekozodni

[Realista24]

Gyereknevelést hogy akarod előre tanulni? Ez érdekelne, mert szerintem nem lehet.

[Dupla D]

Most vagyok 28, feleségem 27 lesz idén. Részben hasonló az elgondolás, mint Halfkey-éknál, szerettünk volna még utazni pár helyre mielőtt bevállaljuk a gyereket. Szerintem a legtöbb hasonlókorúnál sokkal jobban állunk az életben. Gazdasági helyzet most annyit változtatott a dolgokon, hogy 1-2 ével csúsztatjuk a projektet, de ez se feltétlen csak a gazdasági helyzetnek köszönhető, hanem pusztán most kezdjük érezni, hogy beérünk ahhoz, hogy szülők legyünk.

Mondjuk én külön faj vagyok tervezés tekintetében szerintem, mert mindent is megtervezek és mindenben szeretek felkészült lenni. A következő 2 évben tőkét próbálunk összerakni és minél többet tanulni. Pénzügyi tudatosság terén, szakmai előremenetelt segítő tudás terén és gyereknevelés kapcsán is.

[raul 4 ever]

Az a baj hogy sokan túlgondoják ezt a dolgot, a lényeg szerintem, ha megvan az a személy akivel gyereket szeretnél ne gondolkozz csináld,ezt nem lehet tervezni számolgatni, juhé megvan a lóvé elmegyek az uzletbe megvenni az uj iphonet , ez nem ilyen.
Ez egy áldás és nem olyan egyszeru sokszor, mindenkinek. A gyerek nem attol lesz boldog, teljes az élete hogy te hetente uj játékot veszel neki, mozi stb, neki élmény kell amit meglehet adni pénz nélkul is (nem beszélve arrol mennyire jobban megfog így mindent becsulni..).
A másik fontos dolog az ido, ez a legdrágább dolog, ebbol van a legkevesebb és pénzért se tudsz venni, számolsz, tervezgetsz és elmegy csendben melleted ...., az aki 35-40 évesen tervez gyereket az a szememben hulye, meglopja a saját gyerekét, mert te neked most ott van a kb 50 éves apa/anya aki segít a gyerek szuletésénél, mert kell (nem egyszeru elgybol megfogni a 49 cm kis elso torpét ), míg te 35 évesen vállasz, a gyereked ugyan így gondolkodik akkor ott fogsz állni jobb esetben 70 éves trotyosként .....

Igen, anyagiakból elég a stabilitás, jól mondod-írták mások is, nem kell luxusnak is lennie a normális gyerekneveléshez. Legalábbis ahol ketten megélnek normálisan, ott ha jön egy baba sem lesz baj. (legalább is én anno úgy éreztem, hogy ha az albiba születik meg a kölyök, sem lesz gond)

Saját példa, meg ismerősökön/barátokon is azt látom, hogy fejben dől el ez inkább, nem pénztárcán múlik (szerencsére). Mi egyet mindenképp akartunk, aztán meglátjuk, de pl. ismerősöm is megmondta a férjének, hogy 3 gyerek lesz, ha törik, ha szakad..

[Eres]

Az a baj hogy sokan túlgondoják ezt a dolgot, a lényeg szerintem, ha megvan az a személy akivel gyereket szeretnél ne gondolkozz csináld,ezt nem lehet tervezni számolgatni, juhé megvan a lóvé elmegyek az uzletbe megvenni az uj iphonet , ez nem ilyen.
Ez egy áldás és nem olyan egyszeru sokszor, mindenkinek. A gyerek nem attol lesz boldog, teljes az élete hogy te hetente uj játékot veszel neki, mozi stb, neki élmény kell amit meglehet adni pénz nélkul is (nem beszélve arrol mennyire jobban megfog így mindent becsulni..).
A másik fontos dolog az ido, ez a legdrágább dolog, ebbol van a legkevesebb és pénzért se tudsz venni, számolsz, tervezgetsz és elmegy csendben melleted ...., az aki 35-40 évesen tervez gyereket az a szememben hulye, meglopja a saját gyerekét, mert te neked most ott van a kb 50 éves apa/anya aki segít a gyerek szuletésénél, mert kell (nem egyszeru elgybol megfogni a 49 cm kis elso torpét ), míg te 35 évesen vállasz, a gyereked ugyan így gondolkodik akkor ott fogsz állni jobb esetben 70 éves trotyosként .....

[Halfkey]

Na én a gyerektartás költségét pont nem számoltam egyébként Nekünk ez volt a "kell".

Amit Nika ír, azt viszont olyan szempontból igen, hogy ki akartam előtte kicsit utazgatni magunkat, mert tudtam hogy gyerekekkel ez nehézkes lesz. Hálistennek ez jó döntés volt, mert most kicsikkel valóban nem tudnám elképzelni a repülős-tengerpartos nyaralásokat.

Szóval emiatt mi is abszolút későn vágtunk bele, viszont utána viszonylag gyorsan meg is lett az amit feleségem mindig is szeretett volna (3, mint náluk).

[Realista24]

(Halfin kívül ) Amúgy számolt bárki bármit gyerek előtt?

Nem tudom persze van-e ismerős bevallaná, de senkitől se hallottam, hogy pénz miatt nem vállal (még) gyereket.

Minimálisan. Ket kereső, normális szülői háttér segítségnek (gondolok itt fizikalis segítségre és nem anyagira) és az “elszántság” hogy történjen bármi, meg lesz oldva.
Nálunk nagyjabol ennyi volt a matek.

[Gonzi]

A türkmének ténylegesen barátként tekintenek ránk, az együttműködés nagyon korlátozott a távolság miatt, de talán pont ebből fakad, hogy az érdekeink sosem hatnak egymás ellen, így a baráti viszony teljesen természetes lehet. Ha netán jártál már arra, esetleg itthon a Kurultájon beszélgettél türkménnel, akkor az 1. percben megérted, hogy soha nem fog minket úgy becsülni egy germán, vagy egy szláv, mint ők ott a messzeségben. Ez Viktor előtt is így volt, és Viktor után is így lesz, erről nem ő döntött.

Mindig is egy kicsit idegenebbek maradunk a régióban mint bárki más, mert a kultúránk gyökerei nem innen valóak. Ez nem érdem, és nem szégyellnivaló, de hatással van minden nemzetközi viszonyunkra, amit nem érdemes figyelmen kívül hagyni.

Azert egy turkmen ember egy magyarorszagon rendezett hazafias fesztivalon eszmetlenul reprezentativ Ide a rozsdas bokot, hogyha vegigkerdezned ausztria es nemeteroszag lakossagat, tobben tudnak mi magyarorszag fovarosa. De tenyleg, milyen baratsagrol beszelsz, nagyszuleink korosztalya es a lakossag nagy resze meg sem talalna a terkepen. Egy nyamvadt vizumot is olyan nehez szerezni, hogy konkretan megismerni sem lehet az orszagot csak ha makod van.

Hany turkmen irot es verset tanultunk az iskolaban? Es ott szerinted hany magyart tanitanak? Bocsi de ez a hozzaszolas a legszebb kurucinfos idoket idezi

Semmilyen kulturalis kozossegunk nincs veluk, pont. Attol hogy egy fesztivalon egy tucat embernek a fetise a solymaszat, es pont a kozep-azsiaknak is, az meg nem baratsag.

Ja, es a nyelvunk is teljesen mas nyelvcsaladban van, sokaig meg nem is ugyanazt az abc-t hasznaltuk (ok valtottak latin betukre, de na...). Mindegy, nem is sorolom tovabb, mert igazabol joforman nincs kozos kulturalis metszet, tul sokat kene irnom.

[Nika91127]

(Halfin kívül ) Amúgy számolt bárki bármit gyerek előtt?

Nem tudom persze van-e ismerős bevallaná, de senkitől se hallottam, hogy pénz miatt nem vállal (még) gyereket.

Nos, nálunk a mostani szitu.
1 gyerkőc van. Jövőre szeretnénk még 1-et.
Ehhez az 50 nmes lakásból kellett egy "otthont" találni. Ez most már meg van. Ez a "kalkulált" költség.
Én inkább az idővel, mint ráfordítandó "erőforrás" számolok. Így is néha azt érzem, hogy a munka miatt egy gyerkőccel nem tudok eleget lenni. De ez nekem ilyen lelki dolog. Van olyan népcsoport, aki csak kiszüli, aztán majd "felnő valahogy". Én ezt a "lelki nyomort" nem akarom neki.
Kell egy egészséges balance a családon belüli "kire mennyit szánok" egyenletben. Kell(ene) magamra is idő, a feleségemre és a gyerekekre is külön-külön, és persze együtt. Én jelenleg úgy érzem, hogy ezt max 2 gyereknek tudom biztosítani.

[Dupla D]

Szerintem az egy jó mondás, hogy a többség akkor akar gyereket, ha legalább azt meg tudja adni a gyerekeinek anyagilag és érzelmileg, amit ő megkapott a szüleitől. Nagy általánosítás, de ha egy borsodi zsákfaluban élő fiatal putriban nőtt fel 6 testvérrel egy szobában, akkor azt neki se nehéz felnőttként elérnie. Jó lesz az ő gyerekének is összedőlő házban 6 testvérrel.

Aki meg Pesten nőtt fel jó környéken, a szülei támogatták mindenben, ezt fogja alapnak venni, ennél csak jobbat akar majd összehozni a gyerekének.

Légyszi ne gyertek az ellenpéldákkal, mert vannak természetesen.

(Halfin kívül ) Amúgy számolt bárki bármit gyerek előtt?

Nem tudom persze van-e ismerős bevallaná, de senkitől se hallottam, hogy pénz miatt nem vállal (még) gyereket.

Nekem szerintem nincs olyan ismerősöm, aki ne számolt volna. Én kis túlzással minden egyes nap számolok, hogy mikor vágjunk bele. Pénzügyi aspektus nyilván csak az egyik oldal, de nagyon fontos.

[raul 4 ever]

(Halfin kívül ) Amúgy számolt bárki bármit gyerek előtt?

Nem tudom persze van-e ismerős bevallaná, de senkitől se hallottam, hogy pénz miatt nem vállal (még) gyereket.

[hehetheoriginal]

Opening and

[Realista24]

Tekintve hogy azzal kezdted hogy személyesen belém kötöttél kicsit erõs utána engem személyeskedéssel vádolni.

De elnézésed kérem ha megbántottalak, nem volt célom, csak nem értettem hogy mi a kifogásod (amúgy azt továbbra sem, de nem is feltétlen kell megértenem).

Mivel kötöttem beléd? Hogy írtam, már megint a matek? Egyem a mimoza lelked hat ennél erősebb “poenjaid” szoktak lenni másokon.

Megsérteni nem sértettel, nem is igazán tudsz, ahogy más sem. Egy fórumon vagyunk.

[Halfkey]

Tekintve hogy azzal kezdted hogy személyesen belém kötöttél kicsit erõs utána engem személyeskedéssel vádolni.

De elnézésed kérem ha megbántottalak, nem volt célom, csak nem értettem hogy mi a kifogásod (amúgy azt továbbra sem, de nem is feltétlen kell megértenem).