kecsu10 írta:
Számító politikusok voltak a Habsburgok. Pontosan tudták, hogy a magyar egy lázadó nép. Ezért igyekeztek a lehető legtöbb módszerrel törni ezt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az ország a 16. század végén szinte teljesen protestáns volt, amit az általatok leírt betelepített, jórészt katolikus, vagy feléjük hűséges ortodox népekkel is igyekeztek törni. Örökké szúrta a szemüket a református és magyar Tiszántúl, képesek voltak püspökséget, mármint katolikust alapítani Szatmárban, csak azért, hogy ellensúlyozzák amennyire tudják az itt élő református színmagyar területeket. (Most épp itthon vagyok szabadságon). Aztán meg lehet nézni a szabadságharcokat, hogy milyen szerepet vállaltak ebben a reformátusok. (A kuruc-labanc ellentét is eredetileg ebből fakadt). Szóval aljas módon sokszor magyarokat fordítottak egymás ellen az alattomos céljaik eléréséhez. Bonyolult a magyar történelem ám.
Abszolút, nem is elég a fórum adta keret ezek megvitatásához.
De abszolút egyetértek azzal amit írsz.
ANDS írta:
Magyarország számára hasznos volt, amit tett az alatt az idő alatt, amíg vezető volt, és az emberek követték?
----------------------------------
Trianonhoz nem az vezetett, hogy az ország belépett egy háborúba, amit elveszett?
Szerintem igen, de én vele elfogult vagyok, mert kedvelem a személyiségét egyébként.
48 előtt szerintem abszolút jó volt amit csinált, még ha voltak is befuccsolt kezdeményezései, és bizony belekeveredett kétes ügyeltekbe is.
Utána már kérdéses, viszont pl a kiegyezés környékén ő látta, hogy ez mit okoz.
És akkor kapcsolódok a következő kérdésedhez, szerintem a kiegyezés tevékeny részét képezi trianonnak. ugye nem volt önálló külügyünk, hadügyünk se igazából, így diplomáciailag sem volt a magyar politika a helyzet magaslatán.
(zárójeles megjegyzés, hogy nem voltunk önállóak, egy államszövetség részét képeztük. illetve a magyar elit háborúpárti volt egyébként, és a társadalom jórésze is)
Én visszább mennék: ugye a történelemben a mi lett volna ha egy ingoványos talaj, de ha pl színmagyar lakta a Kárpát-medence, vagy legalább 80-90%-osan, mint a 16. század elején, akkor kétlem, hogy ekkora elcsatolások végbementek volna.
Viszont a 19.századra a magyarság aránya drasztikusan lecsökkent, 50% alá, ezt így úgy kikozmetikázták a 20. század elejére, és feltornászták 50% fölé.
Szóval itt a betelepítéseknek, és ne feledjük el a bevándorlást sem, tevékeny része van az ország szétesésében.
De ez az én véleményem, és pl a lengyeleknél ennek ellenére szétszedték az országot, tehát van ellenpélda. de ott egy speckó geopolitikai helyzetben, és egy kevésbé ismert, de szintén speckó társadalmi romlottság volt jelen a 18. század végére, ami náluk ehhez vezetett.
Illetve nm szabad elfelejteni a korszakban táptalajt fogó nacionalista törekvéseket (itt most a nemzetállami gondolkodású nacionalizmusra gondolok, nem amit alapból jelentett egyébként, az egész más, pl Kossuth is nacionalista volt, de nem nemzetállamban gondolkozott ugye...de mindegy, más téma), amik szintén a betelepítések/betelepülések következtében kivirágzott nálunk.
