
A 20. szazadban meg volt egy jo tiz evunk, a bethleni konszolidacio alatt, de ott meg erosen elkezdtunk dorgolozni a nemetekhez, mondjuk az mar a rendszer "sajatossaga" volt.
Ha ezekhez hozzaveszed az olyan mondasokat, hogy a magyar sirva vigad, elolvasod a Himnuszunkat, ami imadkozas Istenhez hogy segitsen rajtunk, mert annyira szopoagon vagyunk, belegondolsz, hogy az egyik leghiresebb magyar zeneszam a szomoru vasarnap, amit az ongyilkosok szamanak hivnak, ha megnezed az alkoholista es ongyilkossagi statisztikakat, akkor lehet latni, hogy itt nagyon nagy gondok vannak. En azt veszem eszre, hogy a magyarsag kollektivan hozza van szokva a szenvedeshez, es mintha nem is csak hozzaszokasrol lenne szo, hanem mar-mar vagyakozasrol. Mintha az egesz orszag evszazadok ota egy kibaszott nagy Stockholm-szindromaban szenvedne, es ez azzal van legitimizalva, hogy lehetne rosszabb is. Ez a hozzaallas, es elfogadjuk, mert nem tudjuk, nem tudtuk, hogy lehetne jobb is, csak azt hogy lehetne rosszabb. Nem veletlen, hogy Szechenyi egy europai ut utan latta, hogy mennyire el vannak baszva a dolgok, nem veletlen, hogy a magyar szarmazasu Nobel-dijasok 90%-a kulfoldon dolgozott, amikor megkapta azt. Csak ugye a 21. szazadban mar konnyebb latni azt, hogy ami itt folyik, az egy rakat, gozolgo szar. A Fidesz tokeletesen lovagolja meg azt a narrativat, hogy amugy nem, nincs kolbaszbol a kerites mashol sem, mert tudjak, hogy ennyi kell nekik a hatalmon valo maradashoz. Ahhoz, hogy ez megvaltozzon, nem eleg az, hogy kihaljon az idos generacio, mert ez evszazadok ota a magyarsag reszet kepzi. Ez az igazi hungarikum. Az kene, hogy tartosan, evtizedekig fejlodo palyan legyunk, olyan kormannyal, akik a nemzet osszehozasan es nem szethuzasan dolgoznak, akiknek el lehet hinni, hogy lehet jobb is. Csak az evszazado gozolgo szarbol ritkan no palmafa.