Halfkey írta:
Realista24 írta:
Jo, hat havi egyszer te is kialudhatod magad.
3 órája született meg Dániel Márk. Egy ideje nem alszom jól
Jó egészséget kívánok nektek, végre egy boldog hír!
Tudtam, hogy be fog ütni majd az elégedetlenkedés, ami ezt a pihenős, semmittevést illeti.
Azt hittem július 1-ig lesz kb. változatlan az állapot, ugyanazok a boka/lábfej gyakorlatok, térdfelhúzás, eleresztés, mankóval közlekedés lábat leérintve, de nem terhelve, felpolcolva fekvés/ülés és utána jöhet a rá állás, teljes terhelés, hogyne. Hétfőn megvolt a varratszedés, semmi extra nem volt igazából, előtte kontroll röntgen, minden jól van belül, kívül (nincs dagadás, nincs elszíneződés, "szárazak a sebhelyek"), aztán majd július második hete környékére nyomozzam ki, hogy melyik napokon van bent a doki, még egy kontroll röntgen következik, aztán meglássuk mi a következő fokozat. Én azt hittem már kb. legalább beállhatok dolgozni a júliusi hónap utolsó felére, ahh, életkedvem sincs konkrétan azóta, de nem is tud előre semmi pontosat mondani, kérdezni se nagyon lehet, mert épp műtétről jött és siet is visszafelé, sokat lesz szabadságon is most ebben a hónapban és a következőben is, nehogy majd elkerüljük egymást a következő alkalommal, agyfasz. +30 Clexane lett felírva, azzal nincs gond, barátnőm segít beadni, oldalakat változtassuk napról-napra, teljesen tűrhető. Edzőterembe le tudok menni lépcsőn simán (járt a lakáshoz
), senki nem mutatta ezt sem, mert a kórháznak nem volt egy darab könyökmankója sem, amivel lehetett volna gyakorolni, csak járókeret, de ez sem egy extrém sport, felfelé kicsit lassabban megy a dolog. Felüléseket tudok csinálni felpolcolt lábbal, mellizomra fekvőpadon, hátizomra ilyen csigás, lehúzós gépezet, ezek is jók legalább, 1 hasznos óra pipa minden nap legalább az elfecsérelt időből (az elliptikus tréner és a szobabicikli konkrétan hívogat magára
) , mosogatásba be tudok még segíteni, fürdés megy egyedül első perctől, de meg fog őrjíteni szerintem a maradék idő. Filmek se tudnak már úgy lekötni, semmi sorozat amit első ránézésre elkezdenék, hogy induljon a dara, napra se tudok most kiülni, 5 napja zsinórban szakad az eső kb. napközben. Doulingón megpróbáltam az angolt, azzal szoktam szórakozni egy keveset, otthon ami zajlik, családtagokkal sokat beszélgetek videóban, az még jobban lehangol. Alvás előtt jönnek a gondolatokat, a szeptember közepén rendezendő 4-5 km távon eltudok e majd indulni egyáltalán, ami a futást illeti, kitűzött cél esetleg beérni a célba fájdalom nélkül (előzőn amin indultam Top5 volt, második lettem kb. 0 gyakorlással, most ha pusztítani fogom magamat sem hiszem, hogy leszek még ezen a szinten
). De előtte azt se tudom milyen lesz az első talpra állásom, Isten adja meg, egyszer hajítsam el a két segédemet, nagyon ügyelni fogok ezután mindenre és mindenkire a környezetemben. Buli, fesztivál, ami egész évben kimaradt, most megint teljesen kilőve, kíváncsi vagyok a kuplunggal mikor fogok elbírni, hogy legalább néhány körre elvigyem a kocsit legalább, vagy megmosni egyedül, kb. 1 km tőlem.
Fájdalom az nincs hála Istennek a kórházból hazaérés óta, nagyon odateszem magamat, ami ezeket az alap gyakorlatokat illeti, de hiába utaztam már tömegközlekedéssel is azóta, nem egy egészséges állapot ez a sok fekvés, meg egymillió gondolat, legalább olvasnék valami hasonlót, aki járt már ebben a cipőben, hogyan tudott visszaszokni a normális kerékvágásba (vásárlás közben nehéz táskák cipelése, 7-8 óra meló talpon, kocogás, stb.), de már minden fórumot, kérdezz/feleleket végigolvastam, semmi értékelhető, egyáltalán nem láttam az igyekezetet ott sok emberben, pl.: nekik még fájdalmaik is voltak, meg gipszben feküdtek hetekig, szarul nézett ki a végén (csupa lehangolás még itt is), aztán váltottak másik fajta gipszre, senki nem volt ugyanabban mint én. Hétfőn már mehet a zuhanyzás ugyanúgy ezen a lábamon is, addig le van ragasztva a varratok helye, saját magamnak leszedem, és kb. ugyanúgy kell kinézzen nem sokára mint a másik, csak hegekkel már, még azokat is meg kell emészteni valahogy, oda se néztem közben, amikor szedték.
Sokszor engem is kínzott az álmatlanság (kórházban napi 3 órát ha aludtam, akkor sokat mondok), de már csak néha jön elő a nehezen elalvás része, amikor valamin keményen felidegesítem magam, vagy lehangolom valamivel, a műtét előtt sose keltem fel éjszaka pisálni, most kb. minden második nap 4-5 óra alvás után, utána vissza alszok, de ez se én vagyok, 13 órát is képes voltam előtte aludni 0 felkelés nélkül.
Szex nem problémás, ha már fel lett hozva, jobb is az alvás utána, tény.
.
Úgyhogy tényleg jó kiírni az embernek magából a sok szarságot, más kérdés, hogy picsogás az egész, lehet olvasni már utálatos lesz a végére, de jelenleg ez van. Egy kis vízipipázás volt még azóta az udvaron, meg néhány sör a legjobb haverommal kétszer hétvégén, de semmi egyéb örökemlékű élmény az ágyból/szobából.
