csababarca írta:
hehetheoriginal írta:
mások vagyunk na.
nekem amiről beszélsz a kosárlabdában jött elő - ma már nem játszom, mert nem tudnék azon a szinten, amit elvárnék magamtól -,
hol kosaraztál, és milyen szinten?
tényleg érdekel, lehet találkoztunk a parketten, bár arra emlékeznék:D
sok emberrel talalkoztam, sok ellen jatszottam, de par csapattarsra emlekszek csak, regen volt mar.
Szolnoki olaj utanpotlas/korosztalyos csapatok, altalanos suli alatt igazoltak le egy varosi, iskolak kozti torna utan; középsulival orszagos döntő, aztan mikor kezdett igazan komolyra fordulni a dolog es mentünk volna a felnott csapattal alapozni, meg felkeszulni nb1re (mint a castillasok madridban nyaron kb), a mol megvett egy halom szerb meg amerikai jatekost, es mindannyian otthagytuk a dolgot, sokan elmentek pl alacsonyabb osztalyba, en meg hallgattam szuleimre es léptem egyetemre. Egyetem alatt fel-profikent nyomtam tobb helyen meg budapest bajnoksagban, mindenfele osztalyban, egyetemi bajnoksagban, evfolyamtarsakkal, ismerosokkel, mindig volt valami, annyi csapat volt, sok nevvel, vagy kis pénzért, vagy ingyen, edzes nelkul, csak meccs, amig egy faszszopo ra nem esett oldalrol a terdemre acl off, utana csak hobbikent. Fun fact, focizni mindig is jobban szerettem, es valamiert mikor mar nem mondta semmilyen edzo mit kene csinalni (ertsd nem akart betanitani, skatulyaba rakni) akkor kattant be valami es allt ossze a kep mit es hogy kene csinalni es nyílt ki szemem elott a palya meg a lattam meg a dolgokat, mint a matrixban neo
. Csak akkor mar kb keso volt, kihagytam par evet, aztan jott a serules.
, tenyleg darwin dij, csaladdal a hata mögött. Igazi barom. Ennyi egy emberi elet, kedvtelesbol, hobbibol.
❼ 
