Füst: ez elég korlátozott gondolkodás.
Ezt én dicséretnek veszem.
Ebben a szakmában ugyanis nem a képzelet szab határt, hanem sziklaszilárd fizikai axiómák, amik átléphetetlen korlátok közé szorítják az energiaellátást.
Messziről futok neki, de a végére értelmet fog nyerni. Úgyse írok már évek óta wall of textet, szóval most kaptok egyet, talán ez lesz a valaha volt utolsó.

Az energiaellátás 0. szabálya, hogy a termelésnek és a fogyasztásnak minden időpillanatban egyenlőnek kell lennie. Ha ez a feltétel nem teljesül, akkor black-out lép fel, azaz leáll az egész rendszer. Újraindítani pedig nagyon hosszadalmas és fájdalmas, nem központosított procedúra, mérhetetlen anyagi kárral.
Az ellátás legfőbb feladata ennek a jelenségnek az elkerülése. Ehhez 2 dolog kell, egy stabil és kiszámítható rendszer, valamint jó szakemberek, akik felügyelni és szabályozni tudják ezt a rendszert. Az ellátás szempontjából az egyik legnagyobb átok, hogy a rendszer csak egy bizonyos határig rugalmas. Túlfeszíteni nem lehet, mert hirtelen lesz nagyon-nagy a baj.
A napenergia nem tervezhető energiaforrás, ezért instabillá teszi a rendszert, minél nagyobb részarányban termel, annál bizonytalanabbá válik az ellátás. Nem egzakt szám következik, a jelenlegi tudásom alapján a még kezelhető részarányt 15-25% közé lőném be.
A gyakorlatban ez azt jelenti, ha jön egy országos ciklon, és hirtelen nem termelnek a napelemek, akkor nem mindegy, hogy a hálózatnak pár tízezer, vagy pár millió napelemes rendszer termelését kell hirtelen magára vállalnia. A fentebb említett jó szakembereknek nagyjából 15 percük van reagálni a hirtelen változásokra, ellenkező esetben black out.
Ha megvalósul az elképzelés, miszerint megújuló erőforrásokból szeretnénk ellátni 4 millió elektromos autót, ami az úriember számítása alapján további 1 paksnyi termelést tesz szükségessé, amit ha elhiszünk, akkor ezt az egy paksnyi termelést kell 15 perc alatt hozzáadni a gridhez, importáramból és olyan fosszilisből, ami esetleg még backupként elérhető.
Ha ilyen rendszert akarsz kialakítani, akkor a környező országok hálózatán fogsz élősködni, mint ahogy a németek a francián és a lengyelen. Ha keveset termelnek a megújulók, akkor a franciáktól vesznek atomot, ha túl nagy a termelés, akkor a lengyeleknek passzolják le a nem kért felesleges áramot. A függés mellett a mindennapok részévé vállnak a gyakori áramszünetek, mert ha hirtelen lecsökken a termelés egy nyári vihar miatt, akkor úgy a legegyszerűbb hirtelen lecsökkenteni a fogyasztást, ha az érintett hálózatrészt egyszerűen lekapcsolják a rendszerről (0. szabály miatt).
Hogy miért írtam ezt le... azért, mert az egyszeri fogyasztó (feldugom a töltőre a kocsit és a napelem feltölti) mindennapi tapasztalatából kiindulva nem lehet extrapolálni, és kijelenteni hogy ha egynek megy, akkor mindnek megy és a rendszer el fogja viselni. Nem fogja, egy bizonyos szintig lehet kezelni a bizonytalanságot, de utána kódolva van a rendszerben a katasztrófa.
Röviden(hosszan) ezért nem lehetséges megújulóval működtetni egy ekkora többletfogyasztással járó tömeges elektromosautó-használatot.
Van rá mód, hogy megtapasztald a saját háztartásod szintjén a problémát, ha hiszel a napelemes rendszeredben, kapcsold le magad a gridről, és bízd a háztartásodat a szigetüzemű rendszeredre...
...meg egy aggregátorra.