20 éve, 8 évesen eltört a jobb lábam.
Mentünk átgipszelésre, járógipszre.
Édesapám volt velem.
Ilyen bazi nagy szűk folyosót kell elképzelni, aminek a szélein voltak székek mindkét oldalt ahol vártak azt emberek aztán ajtó mindenütt.
Végre sorra kerültünk, bementünk. Be se értünk kb az ajtón, halljuk hogy megy kint a zűrzavar, sikítoznak stb.
Egyszer csak kinyílt az ajtó, de nem tudtam mi van, Apa végig takart mindent és kivitt onnan azonnal.
Utólag mesèlték el, hogy egy kb 20szor megkéselt embert toltak végig ott a folyosón, vérzett mint az állat és betolták oda ahol voltam… Később meghalt.
Mai napig hálás vagyok Apának, hogy nem kellett ezt átélnem 8-9 évesen és eltakart mindent és nem vettem észre az egészből kb semmit.
Utána Telkibe jártunk magánkórházba, azt mondták ott már rég le kellett volna venni a sima gipszet, nem is értik mire vártak ott ennyit
Mikor eltört a lábam is jó buli volt
Eltört a síp- meg a szárkapocscsont is, ülök a hátsóülésen a kocsiban, sürgősségi bejárathoz kijött az orvos meg a nővér, ránéznek, ez fix nem tört el
Mikor végre megröntgenezték meg néztek nagyokat azok a faszfejek, hogy jéé kajak eltört
Már toltak volna azonnal a műtőbe, annyi szerencsénk volt hogy Fater ismert a kórházban egy embert, azt csak emiatt próbálták meg összegipszelni műtét helyett és baszki emiatt nem lettem műtve, mert azt mondták elsőnek ezt esélytelen összegipszelni azt mégis ment