'shutterisland írta:
illetve valoban azzal is osszefugghet a dolog, ki mit hozott otthonrol.
ha valaki elvalt szulok gyermeke es nem volt tul fenyes gyerekkora, az lecsapodhat ugy is, hogy "na nekem csakazertis mashogy lesz a sajat csaladommal" vagy ugy is, hogy ezaltal nem alakul ki az a csaladcentrikussag, ami aztan hajtja az embert a csaladalapitas iranyaba.
nalam inkabb az utobbi.
dettó, csak az elöbbi. 6-7 éves koromban mentek szét szüleim, viszont baromi klassz gyerekkorom volt így is. Mondjuk ehhez kell két olyan szülő akik értelmesen tudják ezt menedzselni, anyámék mai napig jóban vannak. Máshol meg megy a vita 1 kiló kenyéren is.
a "csakazértis máshogy lesz a saját családommal"-ról még nem tudok nyilatkozni, mert hálistennek minden rendben otthon, semmi kényszeresség nincs a kapcsolatunkban, de nyilván ez változhat. Térjünk rá vissza 10-20 év múlva
Halfkey-nak meg sok sikert a harmadikhoz-

-, nálam a két gyerek után jött az az érzés mint Realistánál, hogy baromira jó lenne mégegy gyerek a háznál, de úgy érzem az első kettőtől vennék el.