Ezen én is néztem, az etatizmus önmagában mindkét oldalon előfordul. Persze, ha valaki szigorúan az akadémiai definíciókat nézi és nem az empíriát, akkor… akkor sem értem, mert ebben az esetben Európában nincs baloldal, merthogy a szociálliberalizmus tipikusan centristra, de a jobboldallal azonosított laissez-faire gazdaságok is pont ugyanannyira vannak jelen, semennyire. A pénzosztás pedig egyenesen jobboldali eredetű koncepció, éppen a chicagoi iskola képviselői propagálták nagyon, mint Milton Friedman, míg a baloldal a klasszikus közgazdaságtan által megalapozott munkaérték-elméletet vitte tovább, ami éppenhogy ellentéte bárminemű osztogatásnak.Halfkey írta:Ezt áthozom ide, hogy mivan?Plusz ottvannak a (csöves)balos, pénzosztó, az állammajdmegoldja kormányok.Pont az újhullámos jobbos kormányok akik az állami megoldásokat nyomják, az állami pénzosztásról már nem is beszélve (Trump stimulus checkjei vagy nálunk a családi adó visszaigénylés).
Talán az egyik legjobb példa a két Korea esete, annak ellenére hogy Dél-Korea sokáig egy jobboldali katonai diktatúra volt, a gazdaságot illetően erőteljesen Sztálin kottájából játszottak. Ötéves tervekkel, állami bankrendszerrel, állami iparpolitikával, protekcionizmussal, aminek a legnagyobb mai cégeiket köszönhetik, például a Samsungot vagy az LG-t. Kb. ugyanazt csinálták jobboldaliként, mint a dzsucseista balos északiak, csak körülöttük nem fogyott el a levegő a Nyugat érdekeinek és ebből fakadó szövetségének köszönhetően. De Ázsiából még lehetne említeni Tajvant, Japánt vagy Szingapúrt is, csak talán ez a legszemléletesebb.