OFF

[reeed_ati]

Kopogtassatok inkább..

[sebydani]

https://www.lego.com/it-it/product/real ... dium-10299

ha valakinek telik rá

Végreeeeee. Múltkor láttam, hogy van Camp Nou, nem is értettem nekünk miért nincs. Bár azt hittem akkor megvárják az új stadiont.

Mindegy, kell ez is és ha lesz az újból az is

[gutihaz14]

https://www.lego.com/it-it/product/real ... dium-10299

ha valakinek telik rá

[Halfkey]

Nika óráiról az jutott eszembe, hogy részben azért jöttem el előző melóhelyről mert elértem egy Kelet-Európai plafont a multinál, a nagyobb pozit úgy éreztem nem kaphattam meg. Egy amerikai sráccal voltunk egy szinten regionális igazgatók és amikor elment a főnökünk gyakorlatilag kérdés nélkül ő kapta meg a globál pozit, pedig az én eredményeim és tapasztalatom jobbak voltak. Az ami nem volt jobb, az az hogy ő a projekt trackerben levezette hogy egyik héten pl 210 órát dolgozott. Az akkori főnökünk meg ahelyett hogy megkérdezné ezt mégis hogy ha egy hét 168 órából áll, folyamatosan a seggét nyalta hogy hú hát igen le kell venni róla feladatokat mert túl sok mindent csinál.

[lordgabi]

Meccstōl függetlenül csak én nem tudok aludni ma ?

Valami biztos volt a levegőben, a fiam is fennt volt egész éjszaka.

Telihold kavart be. Tények+ is ezt mondta ma este, meg a horoszkóppal foglalkozó szakértő. Nagyon sok emberre hatással van. Rám szerencsére nincs, nem is foglalkozom vele, csak háttérben ment a tévé és eszembe jutottatok.

[Nika91127]

Párom gyermekgyógyász lesz.

Én nem tudom, hogyan bírjátok ugyanolyan szakmával, főleg orvos - orvos
Személy szerint megőrülnék, ha ugyanazokat a picsogásokat kellene hallgatnom asszonytól, mint amiket én leművelek. Sőt, tökre megnyugtat, hogy nincs is nagy problémám, mert míg nekem 2 teszt eset nem fut le, addig neki két halotti jelentést kell megírni.

Hát, nagyon más a szakmánk, hiába dr. mindkettőnk

[nmate]

Párom gyermekgyógyász lesz.

Én nem tudom, hogyan bírjátok ugyanolyan szakmával, főleg orvos - orvos
Személy szerint megőrülnék, ha ugyanazokat a picsogásokat kellene hallgatnom asszonytól, mint amiket én leművelek. Sőt, tökre megnyugtat, hogy nincs is nagy problémám, mert míg nekem 2 teszt eset nem fut le, addig neki két halotti jelentést kell megírni.

[Nika91127]

Hát, az eü-ben elég nagy a burnout veszély, főleg a mostani időkben. De elég egy szar időszak - én pl. műtétes szakmában vagyok, de a kötelező gyakorlatok miatt a "megszokott" fizetésem kb. 60%-át kapom, 6 hónapja nem operáltam és főleg csak adminisztratív munkát vagy "kampózást" végzek. Emellé ott a "nyomás", hogy a kis 1 évessel foglalkozni, felnevelni, jó körülményeket biztosítani... Hát, nem egyszerű (De nem iszom, max. heti 1x egy 0,33-as sört, és sose dohányoztam).

Ott több ok miatt is. Az államiban elég nehéz kikerülni azt, hogy ne lépd túl a kötelező túlóra keretedet is.
Amúgy mi (vagy lesz) a szakterületed sebészeten belül?

A párod is a szakmában dolgozik? Az szokott még gyereknevlés szempontjából izgalmas lenni.

Állami. Ha nem klinikai gyakorlaton vagyok, átlag 250-270 óra között vagyok, de volt már 324 órám is 30 nap alatt.
Ortopéd-traumatológus aka baleseti és végtagsebész leszek Még kb. 1,5 év, 6 év a szakképzés. Diplomás hentes-ács-esztergályos (és nem nézem le ezeket a szakmákat, félre ne értesetek).
Párom gyermekgyógyász lesz.

[Realista24]

Bár még erősen fiatalember vagyok

Önbizalom az van.

Mit ér az ember anélkül?

[kierkegaard]

Igen, ezek személyesen nyerő dolgok, iszonyatos mennyiségű a nonverbális info, ami nagyon komolyan árnyalja a képet, ez bármiféle ilyen jelleggű végzettség nélkül is egyértelmű, csak az alapján is, amit a kollégákon észreveszek, miközben beszélünk.

Pszichológusnál agresszív kényszergondolatokkal voltam, amikor már eljutottam oda, hogy abszolút nem értem mi ez, mitől, miközben egy teljesen nyugodt személyiség vagyok, soha nem volt komoly (értsd fizikai) konfliktusom senkivel.

Olyan 5-6 alkalom volt összesen. A miértek nem derültek ki, de én is rájöttem, hogy nem is fontos (persze az építkezés, gyerekvállalás, munkahelyen akkor kezdődő bornout-szerű jelek együttese elég táptalaj volt, hogy ne tudjam helyén kezelni és gondolati spirálokba űzzem magam), viszont rávezetett a "doki" a megoldásra. Csodát nem tett persze és viszonylag triviális, hogy ilyen esetben az elengedés segít, de az nagyon nehéz tud lenni, főleg, ha az ember hajlamos túlgondolni a dolgokat, miközben a hogyanok és miértek alapvetően érdeklik mindennel kapcsolatban.

Szerencsére megoldódott viszonylag gyorsan a dolog, amikor elfogadtam, hogy ez van, megtörtént, nem vagyok elmeháborodott, túl kell lépni rajta. Azóta sincs ilyen jellegű problémám.

A miértek nagyjából itt keresendőek:
""Ezt sem érzem hatalmas akadálynak, mert nem volt sétagalopp a gyerekkorom, még ha nem is szenvedtem hiányt semmiben, mindenért meg kellett dolgozni."

Igaz nem tudom mit éltél meg gyerekkorodban pontosan.

Minden érzelmi kezelés ami a skála egyik végén helyezkedik el, az a múlt hozománya. Már az is tudott, hogy örökölhetünk traumákat (transzgenerációs problémák). Az első 5 év azért fontos mert akkor fejlődik ki az agyad kb 80%a. Ha a szülő szorongott vagy depressziós volt akkor a gyerek kötödési kapcsolatai nem alakulnak ki megfelelően és ezáltal az érzelmi kezelése, a motivációja, a magáról alkotott képe eltorzul. A személyiségzavarok: borderline, nárcisztikus, elkerülő stb mind ehhez az időszakhoz köthető. Na meg természetesen az ADD, ADHD-s gyerekek, szóval akik hiperaktívak és nehezen tudnak koncentrálni. Ami természetesen kezeletlen marad, a szülők és a tanárok betudják, hogy rossz, neveletlen, ő ilyen.

Nagyon fontos még, hogy gyerekként legyen autonomiád. A szülők ne erőszakoljanak rá semmit a gyerekre. A másik hiba amit elkövetnek, hogy nem engedik, hogy az érzelmeit kiengedje. Pl ha dühöt/haragot érez. Megkapja ilyenkor, hogy egy jó gyerek így nem viselkedik, te így ebben a házban nem beszélsz. Ebből azt tanulja meg, hogy az érzelmei nem számitanak, hogy a szülei iránta érzett szeretete feltételhez kötött és ő felelős a szülei érzéseiért. Ugyan ez vonatkozik akkor is ha kritizáljuk rendszeresen a tanulmányi eredményeit vagy mindent is megadunk neki (elkényesztetjük). Aztán természetesen ott vannak a fizikai bántalmazások.
Volt egy páciens aki beszélt a gyerekkoráról és mondta, hogy jó gyerekkora volt, szerették, nem szenvedett hiányt semmiben. Bár ha rossz gyerek volt akkor volt, hogy megverték. De semmi komoly, amúgy is megérdemelte.
Megkérdeztem tőle (és mástól is hasonló esetben), hogy ha látna az utcán egy gyereket akit valamelyik szülő éppen ver mert ellenkezett, akkor mit gondolna? A gyerek megérdemli? Ilyenkor természetesen nem a válasz.

Vannak olyan esetek is mikor azt mondják, hogy nem értik mi a probléma, sose verték, átlagos gyerekkora volt. Amikor belementünk akkor elmondta, hogy megtapasztalta azt, amikor otthon nincs harmónia (stresszes, ingerült szülük), őt pedig szavakkal bántalmazták. De ha visszagondol akkor nem érez semmi rossz érzést.
Ez ilyenkor azért van mert van az impicit és explicit memória. Az implicit memória tartalmazza pl az érzést. Az explicit pedig pl az eseményt. Ha emlékszik a negatív eseményre de az érzésre nem, akkor épp elnyomta az érzéseit jó mélyre, hogy túléljen. A gyerek függ a szőlőtől. Az implicit memórának köszönhető ha hirtelen szomorúságot, rosszkedvet, haragot érzünk.
Obszesszív-kompulzív zavar egyik skálája pl az agresszív kényszergondolatok. Szóval elég ügyesen kapcsoltál, mert sokan nem kérnek segítséget és csak egyre jobban bekebelezi a személyiséget..de amúgy relatíve könnyen kezelhető.

['shutterisland]

Egy nem komfortos komfort zóna?

tenyleg hulyen hangzik, de szvsz ez letezik.

pl az en szempontombol lakhatasilag, a hotel biztosit szallast egybol mellettuk, ami 1p seta es baromi olcso, ez pedig angliaban nagyon komoly szo, szoval komfort.
de a masik oldalrol meg kenyelmetlen erzes, hogy kezd visszautni es ezt nem csinalhatom sokaig.

[Remy]

Pár év a rendőrségen, aztán már bőven 30 alatt kiégsz.

Most már a munka része rendben van, de az elmúlt 2 év csúnyán rárakott pár lapát szart a dolgokra, amiért nem lehetett utazgatni normálisan.

Az mindig segített, bármi volt.

[RealMadridFanatic]

Testbeszéd, hangsúly és egyéb részletek nélkül kb belőni lehet a problémakört.

"Ezt sem érzem hatalmas akadálynak, mert nem volt sétagalopp a gyerekkorom, még ha nem is szenvedtem hiányt semmiben, mindenért meg kellett dolgozni."

Meddig jártál és miért pszichológushoz? Amiért elkezdtél járni az megoldodott?

Igen, ezek személyesen nyerő dolgok, iszonyatos mennyiségű a nonverbális info, ami nagyon komolyan árnyalja a képet, ez bármiféle ilyen jelleggű végzettség nélkül is egyértelmű, csak az alapján is, amit a kollégákon észreveszek, miközben beszélünk.

Pszichológusnál agresszív kényszergondolatokkal voltam, amikor már eljutottam oda, hogy abszolút nem értem mi ez, mitől, miközben egy teljesen nyugodt személyiség vagyok, soha nem volt komoly (értsd fizikai) konfliktusom senkivel.

Olyan 5-6 alkalom volt összesen. A miértek nem derültek ki, de én is rájöttem, hogy nem is fontos (persze az építkezés, gyerekvállalás, munkahelyen akkor kezdődő bornout-szerű jelek együttese elég táptalaj volt, hogy ne tudjam helyén kezelni és gondolati spirálokba űzzem magam), viszont rávezetett a "doki" a megoldásra. Csodát nem tett persze és viszonylag triviális, hogy ilyen esetben az elengedés segít, de az nagyon nehéz tud lenni, főleg, ha az ember hajlamos túlgondolni a dolgokat, miközben a hogyanok és miértek alapvetően érdeklik mindennel kapcsolatban.

Szerencsére megoldódott viszonylag gyorsan a dolog, amikor elfogadtam, hogy ez van, megtörtént, nem vagyok elmeháborodott, túl kell lépni rajta. Azóta sincs ilyen jellegű problémám.

[füst]

Bár még erősen fiatalember vagyok

Önbizalom az van.

[Realista24]

Középkorú férfiaknak szerintem sajnos kevés olyan pálya van, ahol nincs burnout veszély.

Bár még erősen fiatalember vagyok, de két éve ez nálam is megtörtént. Rengeteg munka, eredmények nem jöttek céges szinten, fölöslegesnek éreztem a munkámat, plusz rutinszerűvé is vált....fel is mondtam, aztán nagyfőnök biztosított egy új lehetőséget, teljesen új környezetben, stb. az meghozta az új lendületet, erőt, célt, stb.

[kierkegaard]

Egy nem komfortos komfort zóna?

gyönyörű válasz.

[sebydani]

Na ha ezt meglátja valamilyen woke ember… főleg ha a középkorú férfi fehér akkor cancelled leszel hamar

Nem wokeság kérdése, a nőkön legalább akkora a teher, de pszichológiailag vannak különbségek a nemek között. Ezt szerettem anno a BMEn, hogy bár rohadtul nem ez volt a tanulmányaim fő iránya, csomó ilyen tárgyat annak idején fel lehetett venni szabválnak mint a nemek pszichológiája, ami tök hasznos utólag az életben

Azt én is megcsináltam ugyanott. Tényleg volt sok érdekes kiegészítő tárgy amúgy.

[Realista24]

en is hasonlo jellegu gondokkal kuszkodok.
a munkam szeretem es megszoktam, de nem birom elviselni a kornyezetet es azt a sok bullshitet ami az utobbi idokben rank szakad.
olyan komfort zonaban vagyok (penz, lakhatas, kenyelem) ami egyaltalan nem komfortos (stressz,szarkavarasok,munkaidon tuli zaklatasok) es regota hezitalok.
a covid szitu miatt feltem valtani, de egy plan b es plan c folyamatban van, remelhetoleg a tavasszal megtorik nalam is a jeg.

Egy nem komfortos komfort zóna?

[kierkegaard]

Hát, az eü-ben elég nagy a burnout veszély, főleg a mostani időkben. De elég egy szar időszak - én pl. műtétes szakmában vagyok, de a kötelező gyakorlatok miatt a "megszokott" fizetésem kb. 60%-át kapom, 6 hónapja nem operáltam és főleg csak adminisztratív munkát vagy "kampózást" végzek. Emellé ott a "nyomás", hogy a kis 1 évessel foglalkozni, felnevelni, jó körülményeket biztosítani... Hát, nem egyszerű (De nem iszom, max. heti 1x egy 0,33-as sört, és sose dohányoztam).

Ott több ok miatt is. Az államiban elég nehéz kikerülni azt, hogy ne lépd túl a kötelező túlóra keretedet is.
Amúgy mi (vagy lesz) a szakterületed sebészeten belül?

A párod is a szakmában dolgozik? Az szokott még gyereknevlés szempontjából izgalmas lenni.

['shutterisland]

en is hasonlo jellegu gondokkal kuszkodok.
a munkam szeretem es megszoktam, de nem birom elviselni a kornyezetet es azt a sok bullshitet ami az utobbi idokben rank szakad.
olyan komfort zonaban vagyok (penz, lakhatas, kenyelem) ami egyaltalan nem komfortos (stressz,szarkavarasok,munkaidon tuli zaklatasok) es regota hezitalok.
a covid szitu miatt feltem valtani, de egy plan b es plan c folyamatban van, remelhetoleg a tavasszal megtorik nalam is a jeg.