OFF

[gaborz1]

Én 1-nel több német multinal dolgoztam már de biztos szereotipia

A japan multinál nem hiszem, hogy durvább lenne.

Kiváncsian várom amúgy, hogy milyen lesz, persze sehol sincs kolbaszból a kerítés.

[kierkegaard]

"Persze közben bennem is ott a fostosság, de aki mer az nyer elvileg."

Igen de ez is egy személyiségbeli defekt. Szóval önmagadatat másoktól teszed függővé. Akkor érek valamit ha más fontosnak tart. Szintén itt is magadat helyezd előtérbe.

Itt viszont nem látom az összefüggést. A fenti mondat csak a változástól való tartást jelenti, számomra semmilyen önértékelési hézagot nem töltött ki, hogy elvállaltam egy vezető beosztást, egyszerűen abban a helyzetben jó lehetőségnek tűnt a tanulásra, belekóstolni valami egészen ismeretlenbe és a cég iránti lojalitás is abba az irányba mozdított, hogy vágjak bele, hátha sikerül kicsit segíteni.

Persze alapvetően jól esik a bizalom, de kinek nem? Megdolgoztam érte, hogy felmerüljön ez az opció, így hidegen hagy, hogy más fontosnak tart-e vagy sem.

Ebben az esetben valóban úgy tűnik, hogy minden rendben. Ugye épp ez a baj ha írás van. Testbeszéd, hangsúly és egyéb részletek nélkül kb belőni lehet a problémakört.
Relatíve sok szó volt másról + "Közben persze jól esik hallani, hogy jó, hogy csinálom és ha nem lennék, akkor aztán minden használható ember dobbantana (persze ezek csak nagy szavak), de akarva-akaratlanul nyomást tesz fel ez is."

A bizalom, dicséret mindenkinek jól esik. Ez vitathatatlan. Viszont vannak olyan személyek akik tudattalanul folyamatos megerősítéseket keresnek a munkájukban. A további infóid alapján viszont tekintsd tárgytalannak.

"Ezt sem érzem hatalmas akadálynak, mert nem volt sétagalopp a gyerekkorom, még ha nem is szenvedtem hiányt semmiben, mindenért meg kellett dolgozni."

Meddig jártál és miért pszichológushoz? Amiért elkezdtél járni az megoldodott?

[Steve]

Mennyi az oradijad? Egy jo burnoutot meg kene elozni.

Sajnos még nem kérhetek ilyet. Még van pár félév.. Addig is addiktológián és pszichiátrián vagyok önkéntes. Mindenesetre amúgy ha tényleg valid a burnout esélye akkor egy életvezetési tanácsadó/pszichológus nagyon sokat tud segíteni. Sokan nem hisznek benne és kóklerségnek tartják de nagyon jó látni embereket az osztályon, hogy kiégett, kétségbeesett emberek újra célt találnak az életben.

.....

Ami nekem feltűnt, hogy a pozitív, negatív szempontok listázásával túl sok hangsúly esett másokra. Először is azt priorizáld, hogy neked mi a jó és rossz benne. Ne azt, hogy más mit nyerne és mit veszítene. Utána jön mindenki más.
A túlzott stressz sajnos globális társadalmi probléma. Te tudod, hogy ez a stresszfaktor mennyire befolyásolja az életedet és a családod életét. Egy fejlödő kisgyerek szempontjából (az első 5 év leginkább) amikor kifejlődik az agy/idegsejtek/útvonalak ott nagy jelentőssége van annak, hogy a család mit vetít ki rá.

"Persze közben bennem is ott a fostosság, de aki mer az nyer elvileg."

Igen de ez is egy személyiségbeli defekt. Szóval önmagadatat másoktól teszed függővé. Akkor érek valamit ha más fontosnak tart. Szintén itt is magadat helyezd előtérbe. Ha nem vennéd figyelembe azt, hogy mások mit gondolnak rólad és ki mennyire ismerne el akkor melyik pozíciót vállalnád, mit dolgoznál szívesen?

Ha az a gondolatod, hogy visszaakarod épiteni a mérnöki ismereteidet akkor építsd vissza. Maximum menetközben rájössz, hogy mégse okoz már örömet és más megvilágításba kerül a mostani poziciód.
Illetve nyugodtan nézegethetsz munkákat, állásinterjúkon veszel részt..megismerkedsz a piaccal és hogy mást mit tud adni neked. Ettől még semmit se kell elfogadnod.

Amúgy ha az elakadásod eszkalálódik akkor nyugodtan menj el egy életvezetési tanácsadóhoz. Ott azért sokkal részletesebben átlehet beszélni a dolgokat és borzalmasan sokat tud segíteni.

Egyébként ez óriási faszság.

Mármint a pszichológia lenézése. Egy generációval feljebb és korábban egyenesen szégyen volt az érzéseidről hondolkozni és reflektálni.

Azt gondolom a mai világban amikor zúdul ránk az információ, az elvárás és megfelelési kényszer, mindezt szuper effektív napokba sűrítbe és lehetőleg gyorsan..akkor jó ha az ember belátja, hogy mikor kell megállni, hondolkozni egy kicsit és visszavenni, máshogy csinálni dolgokat.

Sokan elfelejtik, hogy régen azért nem ilyen tempóban folyt a munka és nem kellett ennyi mindent tudni(számítógép,programok,appek,kütyük,rakat fölösleges info).Ha pár generációt visszanézünk nem így és ezt dolgoztak az emberek és ez hatással van ránk.

Rohadt fontos hondolni ma már mindenre. Mit eszel, mennyit mozogsz,hogyan és mennyit dolgozol, családot hogyan igazgatod. Ha csak sodródik ezzel az ember akkor meg könnyen baj lehet.

Szóval ahogy itt többen írták a mi feladatunk figyelni magunkra.

[Pad'em]

Hú kierkegaard, köszi, reagálok majd, de most be kell lépnem egy 3 órás meetingre, úgyhogy majd csak délután

Az már nem meeting hanem munkanap

Lehet itt van a gond? Az ilyen fureszelos meetingektol falra tudnek maszni

Ne is mondjátok, ráadásul ez nem egyszeri alkalom, hanem minden áldott nap vannak egész februárban. Ugyanis egyik nap felkelt a nagykutya New Yorkban, hogy akkor a Q3ra tervezett új ERP rendszer áprilisra menjen go-liveba, ami azt jelenti, hogy most 30-an napi 2-3 órás training és brainstorming megbeszéléseken rohadunk, amin a 10+ éve a cégnél lévő indiaiak is úgy izzadnak, mint szeretett csapatunk tegnap Párizsban Senki nem tud semmit, káosz a köbön.

Amúgy úgy látom van igény a Madridom pszichológusra

Igazából ez egy téves állitás, hogy az asszonnyal és a kutyával van ki a faszod. Igazából saját magaddal van ki és a frusztrációd kivetül a környezetedre. Ha 2 év után a real madrid női focicsapatával kellene együtt lenned bezárva akkor velük lenne ki a fszod.

Ez sokkal összetettebb, mint, hogy itt most pár mondatban kifejtve megfejtsük, de persze, nem asszonyból meg a kutyából van elegem (persze nagy ritkán ez is előfordul ), hanem igazából a szituációból. Ingerszegénynek se mondanám a napjaimat, de van igazság abban, hogy pl sokkal lustább lettem, azt vettem észre magamon. Régen két órával előbb keltem, hogy beérjek, most sokszor sokkal később kezdem, nem csapom le a gépet 5kor, hanem sokszor van, hogy este is dolgozom, de pl 4kor néha elmegyek edzeni, vagy boltba akárhova. Sokkal nagyobb a szabadság, de mégis most vhogy hátránynak érzem ezt az egészet. Na nem tudom normálisan megfogalmazni, a többség akinek nincs HO meg valszeg pont erre vágyik.

Az, hogy nem mersz lépni, az utalhat önbecsülés hiányra. Mennyire fogadod el magad, mennyire érdekel más véleménye rólad? Mennyire tudsz nemet mondnai ha rádakarnak tukmálni feladatokat, törekszel e arra, hogy téged elfogadjanak és te legyél a jófiú?

Itt nem tudok általános igazságokat megfogalmazni, valakinek magasról szarok a véleményére, valakiére nagyon is adok, megfelelés kényszer ugyanez, aki megérdemli annak igyekszem. De pl munkában ha baromságokat kérnek küldöm őket a fenébe. Magánéletben leginkább magamnak próbálok megfelelni, feleségem bármennyire is próbál erről lenevelni a lassan esedékes gyermekvállalás előtt.

Az, hogy nem merek lépni nem igaz, különben nem jelentkeztem volna újakra, de igazából túl sok energiát és munkát öltem a jelenlegibe, hogy elmenjek egy újba előről kezdeni a mókuskereket +20%ért. Pedig nagyon valószínű ez lesz előbb utóbb. Mert itt nagy fizetés emelés nem várható.

[Halfkey]

Középkorú férfiaknak szerintem sajnos kevés olyan pálya van, ahol nincs burnout veszély.

Na ha ezt meglátja valamilyen woke ember… főleg ha a középkorú férfi fehér akkor cancelled leszel hamar

Nem wokeság kérdése, a nőkön legalább akkora a teher, de pszichológiailag vannak különbségek a nemek között. Ezt szerettem anno a BMEn, hogy bár rohadtul nem ez volt a tanulmányaim fő iránya, csomó ilyen tárgyat annak idején fel lehetett venni szabválnak mint a nemek pszichológiája, ami tök hasznos utólag az életben

[RealMadridFanatic]

...

Köszi a válaszod.

Alapvetően értem, hogy magamat nézzem, nincs is ezzel baj különösebben, szerencsére soha nem volt megfelelési kényszerem, csak nagyon szűk réteg véleménye foglalkoztat.

Amit nem tudok figyelmen kívül hagyni, az a közvetlen családom: a feleségem és a kicsik. Amíg a munka nem megy a türelmem rovására, addig nincs baj. Eleinte feszültebb voltam, de azt gyorsan tudtam kezelni és ilyen szempontból nem érzem, hogy égne a ház.

"Persze közben bennem is ott a fostosság, de aki mer az nyer elvileg."

Igen de ez is egy személyiségbeli defekt. Szóval önmagadatat másoktól teszed függővé. Akkor érek valamit ha más fontosnak tart. Szintén itt is magadat helyezd előtérbe.

Itt viszont nem látom az összefüggést. A fenti mondat csak a változástól való tartást jelenti, számomra semmilyen önértékelési hézagot nem töltött ki, hogy elvállaltam egy vezető beosztást, egyszerűen abban a helyzetben jó lehetőségnek tűnt a tanulásra, belekóstolni valami egészen ismeretlenbe és a cég iránti lojalitás is abba az irányba mozdított, hogy vágjak bele, hátha sikerül kicsit segíteni.

Persze alapvetően jól esik a bizalom, de kinek nem? Megdolgoztam érte, hogy felmerüljön ez az opció, így hidegen hagy, hogy más fontosnak tart-e vagy sem.


Egyébként fordultam meg pszichológus rendelésén korábban és ott is feljött ez, hogy szerencsére tanulással, sporttal, munkával kapcsolatban sikeres voltam mindig (nem tudom hogyan fogalmazzam meg úgy, hogy ne tűnjön nagyzolásnak, nem ez a cél), ám ez vissza tud ütni, amikor jönnek a fülesek az élettől. Ezt sem érzem hatalmas akadálynak, mert nem volt sétagalopp a gyerekkorom, még ha nem is szenvedtem hiányt semmiben, mindenért meg kellett dolgozni.

Nade nem ingyen elemzést várok, köszi az elsőt is még egyszer.

[sebydani]

Középkorú férfiaknak szerintem sajnos kevés olyan pálya van, ahol nincs burnout veszély.

Na ha ezt meglátja valamilyen woke ember… főleg ha a középkorú férfi fehér akkor cancelled leszel hamar

[Halfkey]

Középkorú férfiaknak szerintem sajnos kevés olyan pálya van, ahol nincs burnout veszély.

[Nika91127]

Várjatok, nektek van homeoffice? Faszom... Szar munkahelyen vagyok

Mennyi az oradijad? Egy jo burnoutot meg kene elozni.

Sajnos még nem kérhetek ilyet. Még van pár félév.. Addig is addiktológián és pszichiátrián vagyok önkéntes. Mindenesetre amúgy ha tényleg valid a burnout esélye akkor egy életvezetési tanácsadó/pszichológus nagyon sokat tud segíteni. Sokan nem hisznek benne és kóklerségnek tartják de nagyon jó látni embereket az osztályon, hogy kiégett, kétségbeesett emberek újra célt találnak az életben.

Hát, az eü-ben elég nagy a burnout veszély, főleg a mostani időkben. De elég egy szar időszak - én pl. műtétes szakmában vagyok, de a kötelező gyakorlatok miatt a "megszokott" fizetésem kb. 60%-át kapom, 6 hónapja nem operáltam és főleg csak adminisztratív munkát vagy "kampózást" végzek. Emellé ott a "nyomás", hogy a kis 1 évessel foglalkozni, felnevelni, jó körülményeket biztosítani... Hát, nem egyszerű (De nem iszom, max. heti 1x egy 0,33-as sört, és sose dohányoztam).

[Realista24]

Akkor már hibáztak.

Hányás kerület?

Gyenge próbálkozás

[Remy]

Akkor már hibáztak.

Hányás kerület?

[Realista24]

Kitoloncoltak?

Csak téged nem engednek be többé.

Ahhoz képest most is itt ülök Bécsben.

[Remy]

Na, osztrákoknak is kezd megjönni az eszük.

Hehe intézkedett.

Kitoloncoltak?

Csak téged nem engednek be többé.

[kierkegaard]

Mennyi az oradijad? Egy jo burnoutot meg kene elozni.

Sajnos még nem kérhetek ilyet. Még van pár félév.. Addig is addiktológián és pszichiátrián vagyok önkéntes. Mindenesetre amúgy ha tényleg valid a burnout esélye akkor egy életvezetési tanácsadó/pszichológus nagyon sokat tud segíteni. Sokan nem hisznek benne és kóklerségnek tartják de nagyon jó látni embereket az osztályon, hogy kiégett, kétségbeesett emberek újra célt találnak az életben.

.....

Ami nekem feltűnt, hogy a pozitív, negatív szempontok listázásával túl sok hangsúly esett másokra. Először is azt priorizáld, hogy neked mi a jó és rossz benne. Ne azt, hogy más mit nyerne és mit veszítene. Utána jön mindenki más.
A túlzott stressz sajnos globális társadalmi probléma. Te tudod, hogy ez a stresszfaktor mennyire befolyásolja az életedet és a családod életét. Egy fejlödő kisgyerek szempontjából (az első 5 év leginkább) amikor kifejlődik az agy/idegsejtek/útvonalak ott nagy jelentőssége van annak, hogy a család mit vetít ki rá.

"Persze közben bennem is ott a fostosság, de aki mer az nyer elvileg."

Igen de ez is egy személyiségbeli defekt. Szóval önmagadatat másoktól teszed függővé. Akkor érek valamit ha más fontosnak tart. Szintén itt is magadat helyezd előtérbe. Ha nem vennéd figyelembe azt, hogy mások mit gondolnak rólad és ki mennyire ismerne el akkor melyik pozíciót vállalnád, mit dolgoznál szívesen?

Ha az a gondolatod, hogy visszaakarod épiteni a mérnöki ismereteidet akkor építsd vissza. Maximum menetközben rájössz, hogy mégse okoz már örömet és más megvilágításba kerül a mostani poziciód.
Illetve nyugodtan nézegethetsz munkákat, állásinterjúkon veszel részt..megismerkedsz a piaccal és hogy mást mit tud adni neked. Ettől még semmit se kell elfogadnod.

Amúgy ha az elakadásod eszkalálódik akkor nyugodtan menj el egy életvezetési tanácsadóhoz. Ott azért sokkal részletesebben átlehet beszélni a dolgokat és borzalmasan sokat tud segíteni.

[Realista24]

Na, osztrákoknak is kezd megjönni az eszük.

Hehe intézkedett.

Kitoloncoltak?

[Remy]

Na, osztrákoknak is kezd megjönni az eszük.

Hehe intézkedett.

[RealMadridFanatic]

Én amúgy így lassan két év HO után eljutottam oda, hogy inkább a hátrányait érzem a dolognak. Kezd kilenni a fszom, asszonnyal, kutyával 40 négyzetméteren Random eljárok jobbra balra dolgozni, mert nem férünk el normálisan, plusz 0-24h 2 éve együtt... türelmes ember vagyok de azért a faszkivan. Szintünket meg felmondta az iroda, úgyhogy bemenni se lehet opcionálisan se. Majd talán tavasszal külön kérvénnyel be lehet menni kéthetente egyszer Valszeg ez is hozzátesz ahhoz, hogy rohadtul nincs kedvem dolgozni.

Igazából ez egy téves állitás, hogy az asszonnyal és a kutyával van ki a faszod. Igazából saját magaddal van ki és a frusztrációd kivetül a környezetedre. Ha 2 év után a real madrid női focicsapatával kellene együtt lenned bezárva akkor velük lenne ki a fszod.

A probléma inkább azzal van, hogy ingerszegények a napjaid és ez váltja ki a feszültséget. Nem motiválhat eléggé a jelenlegi munkád vagy akár a béred rondit bele abba, hogy igazán élvezd. Munkanapok után nagy eséllyel nem csinálsz olyat ami feltöltene, ahogy lehetséges hogy hétvégén sem.

Az, hogy nem mersz lépni, az utalhat önbecsülés hiányra. Mennyire fogadod el magad, mennyire érdekel más véleménye rólad? Mennyire tudsz nemet mondnai ha rádakarnak tukmálni feladatokat, törekszel e arra, hogy téged elfogadjanak és te legyél a jófiú?

Sokat tud segíteni ha előveszel egy füzetet és leírod azt, hogy mit ad neked a munkád és mit vesz el tőled a munkád. Illetve, hogy mik a félelmeid a váltással kapcsolatban és mit nyernél egy váltással.

Ezáltal összeszeded a gondolataidat, ráadásul szembesülsz is velük/önmagaddal.

Ez biztos igaz.

Jelenleg vezető beosztásban dolgozok kkv-nál, a pozícióhoz és a helyzetünkhöz képest gyenge, az átlaghoz képest korrekt bérért (ez paradoxon kissé, a rossz helyzetünk miatt érthető az arányaiban kevesebb bér, de pont e miatt jóval stresszesebb és nagyobb felelősséggel jár a munka).

Próbáltam a pozitívum - negatívum szembeállítást már párszor, de még nem billent el a mérleg nyelve a váltás felé. Kicsit több, mint 2 éve vállaltam el a pozíciót, egy pengeélen táncoló vállalkozás vagyunk azóta is.

9 éve vagyok itt, itt is kezdtem gyakornokként. Esélyes, hogy ez is gát, nincs tapasztalatom máshonnan.

Ami pozitív, hogy a pénz azért rendben van, korlátlan kocsihasználattal (bármiféle hitel nélkül) teljesen ok. Két kisgyerkőc mellett a kötetlen munkaidő és HO is nagy áldás tud lenni, főleg, hogy asszony is próbálkozik vállalkozás beindításával, amihez nagy segítség, ha napközben 1-2 órára át tudom venni a kicsiket. Tapasztalatot bőven tudok szerezni, már 2 év alatt sokat sikerült felvenni, ez részben összefügg azzal, hogy nem nagyon lehet langyosban evickélni, csinálni kell, mélyvízben megy a tanulás.

Ami viszont ellensúlyozza ezt az nyilván a stresszfaktor. Az emberek hülyeségei is falra tudnak tenni, az ügyvezetőn is néha azt érzem, hogy málészájú, pedig lassan tényleg minden mindegy alapon kellene lépnünk bizonyos kérdésekben.

Ehhez jön, hogy alapvetően villamosmérnök vagyok és így 34 éves fejjel sem dőlt el bennem, hogy egyáltalán kell-e nekem ez a vezető vonal, vagy visszaülnék mérnöknek, ahol megvan az alkotás öröme. Most azt érzem, hogy a cég nagyjából fele (ideértve a bátyámat is, akit "én hoztam ide"), akik profik, odateszik magukat és lehetne rájuk építeni már nem ellensúlyozza azt a sok szart, ami záporozik folyamatosan. Közben persze jól esik hallani, hogy jó, hogy csinálom és ha nem lennék, akkor aztán minden használható ember dobbantana (persze ezek csak nagy szavak), de akarva-akaratlanul nyomást tesz fel ez is.

Jelenleg afelé tendál bennem a dolog, hogy elkezdem újra felépíteni a mérnöki tudásomat ami megkopott. Kb. 1 év (ha sikerül időt és energiát szánni rá anélkül, hogy a gyerkőcökkel való foglalkozás rovására menne) és esélyes, hogy a mostani zsetonnál többért tudnék pozíciót találni valahol.

Persze közben bennem is ott a fostosság, de aki mer az nyer elvileg.

Köszi, ha eljutottál ide,
TLDR nem könnyű elhatározni magad, főleg ha hajlamos vagy túlbonyolítani a dolgokat és túl sok szempontot figyelembe venni.

[Marky]

be kell lépnem egy 3 órás meetingre, úgyhogy majd csak délután

Lehet itt van a gond? Az ilyen fureszelos meetingektol falra tudnek maszni

En probalok minden alkalmat megragadni, amikor a kollegak is bemennek, de most mar csak en vagyok az egyeduli notlen, csalad nelkuli a csapatbol, szoval havonta talan 2x ha ez osszejon. Ami nekem bevalt, az az, hogy egy idore raporgok a munkara, intenziven dolgozok 3-4 orat, a maradek idoben pedig keszenletben vagyok, ha hivnanak. Nem tudok annyit koncentralni, hogy kitoltse a munkaidot.

[Realista24]

Pandémia betegsége
Én minden lehetőséget megragadok, hogy kimozduljak a lakásból, ez azért tud segíteni. Kocsmakvíz, séta, fotózgatás, bringázás, futás, úszás stb. => ezt mind hétköznap. Most lehetőség is van ezekre.
Kutya gondolom segít azért, de 40m2-en nem kimondottan egészséges az.

Persze ez alap, megyünk/megyek én is mindenfele, ha tehetem. Csak valahogy ez az egész munka/magánélet úgy egybefolyt, nem válik ketté, hogy az tényleg nem egészséges. Heti 3 iroda, 2 HO, nekem teljesen ideális lenne, mintahogy pl már pandémia előtt évekkel is volt melóhelyem, ahol így ment. De most lehetőségem sincs, magamnak kell megoldanom, ha nem otthon akarok dolgozni.

És hozzáteszem, hogy az amcsi cégem vett egy tök új irodát Budán, pont a vírus előtt, erre ott áll üresen 2 éve. Plusz Westendnél a régi több száz férőhelyes iroda, de nem lehet bemenni. Balfaszok

Hú kierkegaard, köszi, reagálok majd, de most be kell lépnem egy 3 órás meetingre, úgyhogy majd csak délután

Az már nem meeting hanem munkanap

[cart]

Én 1-nel több német multinal dolgoztam már de biztos szereotipia