Bocsánat a csúszásért, a karácsony előtti dara plusz az esküvőszervezés kicsit átírta a számításaim
Nirvana - Nevermind
Ahogy írtam is amikor megjött az ajánlás, én még sose hallottam az albumot és a számaik közül is csak elvétve ismertem párat, nyilván csak a legpopulárisabbakat. Ugye mivel alapvetően kevés rock zenét hallgatok/hallgattam legyen az akár grunge vagy bármilyen más alkategóriája, csak pár együttes van akiket előveszek alkalomadtán így nekem a zenei világra gyakorolt hatásuk leginkább csak cikkekből van meg, relatíve kevés hasonlóságot tudtam felfedezni más bandákkal vagy számokkal de ezért is volt jó olvasni a ti kommenteiteket, így kicsit eltudtam merülni a barangolásban meg a hasonlóságok keresésében.
Alapvetően ahogy Faust is írta - ha jól rémlik ő volt - az album színpadra meg koncertre van tervezve. Eszméletlen jó hangulata van, váltják egymás a lassabb-gyorsabb számok, hol ugrálnál, hol csak énekelnél de végig nagyon erőteljes az egész. Kár, hogy ugye ez már nem átélhető. A Smells Like Teen Spirit volt természetesen nekem is a legismerősebb, azt pörgettem magamtól is már korábban. Szerintem az a legjobb dal az egész albumról, azt valami eszméletlen mód összerakták. Lehet csak az újdonság varázsa miatt, vagy mert tényleg úgy ültem le hallgatni, hogy itt valami nagyon nagy dolog fog történni de a dalok igazából kivétel nélkül tetszettek. Na jó, az utolsót nem tudtam hova tenni, az nem jött be. Viszont mind az In Bloom, Lithium, Come as you are és tényleg még sorolhatnám mind-mind tetszettek. Még a Territorial Pissing is, ha így ordibálnak azt simán elviselem

A Pollyt hallgatva kellett egy kis idő amíg összeraktam honnan ismerős, de azt végül megfejtettem magamtól az első hallgatásnál, oda nem kellett a rávezetés
Az egész album hangulatában van valami egész furcsa de magával ragadó számomra. Kurt nem tűnik úgy, hogy a legképzettebb énekes lett volna legalábbis szerintem de nagyon jól hozták össze a saját hangzásukat mind énekben mind zenében (a dobok eszméletlen jók, Grohl zseniális). Nyilván így ennyi idő távlatából ötletem sincs milyen lehetett anno ezt akkor meghallani egy koncerten vagy a rádióban de így 30 évvel később is élveztem minden percét, pedig összesen négyszer pörgettem le. Most mielőtt ezt elkezdtem gépelni olvasgattam még kicsit az együttesről meg Cobainről. Elolvastam a búcsúlevelét is, hát mit ne mondjak durva nagyon. Nehéz megítélni, hogy ha nincs az ő tragédiája mekkora sikereket érhettek volna el, vagy mi várhatott volna még rájuk, biztos benne van az is, hogy az öngyilkossága miatt még jelentőségteljesebb minden zene amit csináltak, viszont ez az album szerintem is simán méltán van ott a legnagyobb klasszikusok között. Szerintem nagyon jó ajánlás volt, én személy szerint sokkal szegényebb lennék most egy ilyen élménnyel. Együttesről, albumról régen nem keresgéltem ennyit célirányosan az interneten. Plusz ez meghozta a kedvemet további, örök klasszikusnak mondott albumok elővételéhez.
Köszi az ajánlást!
10/9
"A Barcelona történelme, amely az elmúlt 10 évből áll, soha nem lesz egyenlő a Real Madridéval.”- Álvaro Arbeloa