Na, ez a film is azért ébresztett gondolatokat bennem. Egy fokkal viszont közelebb került a szívemhez, mint a Rudy.
Spoiler következik, olvasáshoz jelöld ki a szöveget!Mint ahogy a halálról általában, erről is azért nem egyszerű beszélni. A Covid előttig a halál nagyon messze került tőlünk. 60-70 éve annyival más volt a közegészség, hogy a halál sokkal inkább a mindennapok része volt. Főleg a háború idején, amikor úgy keltél fel, hogy nem tudtad mikor jön egy katona és lő fejbe csak mert úgy tartja kedve, vagy épp mikor dobnak bombát a fejedre. Mostanra pedig gyakorlatilag mindennel megyünk kórházba, mindenféle vizsgálatokon veszünk részt és gyakorlatilag csak a nagyon súlyos betegségek azok, amiket nem eliminálunk és túlélünk mindent. A Covid kicsit változtatott ezen, de a mentalitás még mindig bennünk él. Egyszerűen félünk, hogy egy szerettünk meg fog halni és emiatt elengedjük, eltemetjük idő előtt. Félünk a pillanattól, amikor hirtelen kell realizálni, hogy meghalt. Pedig lehet, hogy az az idő, amíg még él, könnyebb lenne ha boldogan mosolyognátok egymásra csak és kiélveznétek azt az időt, amíg együtt vagytok.
Nekem ezen téma kapcsán abszolút telitalálat a film, mint ajánlás. Amikor szinte biztosan tudod, hogy meg fogsz halni és nagyjából nulla esélye van a kemonak, hogy megmentsen, miért próbálsz meg egy második, harmadik stb. módot a túlélésre? Van-e értelme kínozni vele a szeretteidet, akik lehet már rég elengedtek és elkezdtek megbírkózni a gondolattal, hogy el fogsz távozni az élők sorából? Nem lenne egyszerűbb esetleg méltósággal a saját ágyadban méltósággal elfogadni a biztos halált? De az ember úgy átlagban mégsem ilyen, főleg ha fiatalon vagy beteg. Akarod, hogy akár csak esélyed is legyen, tudod, hogy az 1% kb. de reménykedsz, szeretnél élni.
Ezek a gondolatok, amiket ébresztett bennem leginkább. De vannak ezzel ambivalens érzéseim is.
Nem értem a film azon részével mit akartak, amikor nem kapott büntetést Connor. Szétveri a nagyi szobáját, dühből elveri a bullyt, deee semmi büntetés. Tekintettel arra, hogy szar a magánélete, mert haldoklik az anyukája. Ez sajnos nem kifogás arra, hogy tönkre tegyél dolgokat. Persze, megértem Connor reakcióit, amikor az amúgy hozzám szinte második anyukaként, nagyon közel álló nagyim meghalt, bizonyos szempontból én is romboltam. Csak épp ez úgy jött ki, hogy ragequit a munkahelyemen meg eltávolodtam egy embertől az életemben, ami amúgy utólag jó döntés volt, nagyon nem vettem észre, mekkora visszahúzó erő az életemben. De ez már nem ide tartozik.
Amit még nem igazán értettem meg, hogy miért utálja ennyire a nagyit. Igazából csak azt érvelte, hogy miért utál nála lenni. Persze egy gyereknél ez elég lehet, de Connor nem volt annyira gyerek azért.
Az apuka szál számomra semmit nem ad hozzá a gyászról szóló gondolatokhoz. Nehéz is eldönteni, hogy akkor ő most tényleg a munka miatt lép le a helyszínről vagy egyszerűen ő is csak fosik attól, hogy a szeme előtt hal meg korábbi felesége? A karakterről semmi nem jön le, nagyon semmilyen. Ebből többet is ki lehetett volna hozni - az viszont valószínűleg a játékidő és a dinamika kárára ment volna.
Mint film, végig lekötött, folyamatosan ültette a gondolatokat, szinte elrepült a 105 perces játékidő. Szereplőválogatás jó volt, Connort játszó srác zseniális. Az animációk elképesztően szépek voltak.
Van egy wild guessem is a végére: a szörny a nagypapa

Köszönöm, ez tetszett. 8-ast valahogy nem tudom rádobni, de erős 7.5
7.5/10