OFF

[füst]

Értem, köszi, hogy leírtad. Nálam potenciálisan nagyobb reccsenés van a dologban. Az eü-i kockázat is benne van, meg az sem 100% közel sem, hogy összejönne. Én simán alapítanék vele családot, ha csak az emberi oldalát nézem, és ő is szeretne gyerkőcöt. Viszont ott van az említett emberi kockázat, meg az sem 100%, h összejönne. Másik oldalról meg azt látom, hogy tudja mennyire kockázatos, az idő is szorítja, a cigit mégsem tudja letenni. Az idejét nem akarom húzni, ezért a napokban le kell zárnom ezt a kapcsolatot, mert az idejét sem akarom húzni, csak baromi nehéz, mert amúgy úgy indult ez a kapcsolat a részemről, hogy megtaláltam akit keresek.

Elbaszott helyzet, nem tudok tanácsot adni, csak azt elmondani velünk hogy volt.
És hát nem lett happy end, utálok egyedül lakni, főleg hogy itt a bezárkózós hideg sötét rossz idő, talán még covidos lezárások is jöhetnek. Ha nem lenne kutyám, nem tudom hogy bírnám.
De esetemben a másik megoldás, az együttmaradás se lett volna jó, szóval a kérdés csak az volt hogy az élet melyik tenyerétől kérek egy pofont. Én erre azt mondtam hogy a jobb kéztől kérem szépen, csak ha lehet előtte legyen ökölbe szorítva.
A tinder 30 feletti világáról is tudnék esettanulmányt írni 2 hét tapasztalata alapján, de inkább azt most nem hoznám ide, jómagam is feladtam.

[Ropet]

mondjuk dedapaink 6-7 gyerek legyartasa valoban nem volt tulgondolva.

Amúgy megvolt abban is a logika. Ott még az ment, hogy "ők dolgoznak majd a földeken és etetnek engem öregkoromra", és nem az, hogy "én fogom etetni és tanítatni még öregkoromra is".

['shutterisland]

mondjuk dedapaink 6-7 gyerek legyartasa valoban nem volt tulgondolva.

[Ropet]

Ket vilaghaboru kozott/utan mennyi perspektiva volt a szuletendo gyerekeknek? A pestis kozepen? A hideghaboruban? Szartak ra az emberek. Ha szeretnel szeretnel, ha nem, nem, mindenkinek joga eldonteni (es senkinek nincs joga belepofazni) de szerintem ez az “ebbe a vilagba minek” mantra tipikus 444-fele eveken at tarto hipernyomasztas eredmenye, semmi mase.

444-et nem olvasok, engem Puzsér nyomaszt. Meg úgy amit látok a világban. Ettől még szeretnék, és lesz is, ha rajtam múlik, de ettől még vannak kétségeim, ez miatt is. Amúgy persze, majd lesz valami. Engem is nyomaszt a világ, az utódainkat is fogja, mi is felnőttünk, ők is fel fognak.

Arra sem volt idejük, hogy jut-e elég énidő egy napban.

De legalább a sexre volt

Ja, de arra is elég volt 2 perc, most meg már a csajok is követelőznek!

[Realista24]

Arra sem volt idejük, hogy jut-e elég énidő egy napban.

De legalább a sexre volt

[Faust]

Ket vilaghaboru kozott/utan mennyi perspektiva volt a szuletendo gyerekeknek? A pestis kozepen? A hideghaboruban? Szartak ra az emberek. Ha szeretnel szeretnel, ha nem, nem, mindenkinek joga eldonteni (es senkinek nincs joga belepofazni) de szerintem ez az “ebbe a vilagba minek” mantra tipikus 444-fele eveken at tarto hipernyomasztas eredmenye, semmi mase.

['shutterisland]

Félreértés ne essék, megértem, ha valaki nem szeretne gyereket, de ennél megalapozottabb érveket hallottam már.

ja, hat fo ervnek tenyleg karcsu, speciel en sem ezt mondanam, ha valaki kerdezi, miert nincs vagy ugy nez ki hogy nem lesz gyerekem.
ha valaki hatarozottan szeretne gyereket vallalni, csak emiatt nem fogja eldobni az otletet szvsz.

csak azert az nem tagadhato, hogy nem jofele megy a vilag "emberileg" es ertheto, ha valaki emiatt sem erolteti a temat.

[ikelemen5]

Ennél sokkal rosszabb időkben is születtek gyerekek.
Dédszüleimnek erre nem volt ideje, mármint agyalni, hogy nagyszüleimnek jó lesz-e a második világháborúba beleszületni. Ha így gondolkoztak volna, sokan nem lennénk.
Arra sem volt idejük, hogy jut-e elég énidő egy napban.
Dehát változik a világ.

[Realista24]

jesus fucking christ.

pedig vedheto allaspont, ez a mai onzo, szemet vilag nem mindenkinek jon be.
arrol nem beszelve, hogy globalisan es orszagos szinten is hogyan alakul az "osszetetel".

nem vagyok hive ennek a "regen jobb volt" mantranak de en nem cserelnem el a gyerekkorom es nem szivesen szuletnek meg ma, 30 evvel kesobb.

nagyitoval kell keresni az ertelmes embereket es kozossegeket, nem veletlenul vagyok itt sem peldaul 10+ eve barcaskent ugy, hogy kozben a csapatom lassan kozepcsapat.

De mi az, hogy nem mindenkinek jön be?
Honnan tudod előre? Lehet a következő 40 év meghatározó emberét "csapjátok ki egy zsepibe".
Félreértés ne essék, megértem, ha valaki nem szeretne gyereket, de ennél megalapozottabb érveket hallottam már.
Illetve szerintem 30 éve ugyanezt mondhatták kb apáink, és majd az én gyerekem is azt mondja 15 év múlva, hogy fos ez a világ, régen jobb volt, biztos kell nekem gyerek?

['shutterisland]

de abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ebbe a világba felelős döntés lenne őt "beletenni".

jesus fucking christ.

pedig vedheto allaspont, ez a mai onzo, szemet vilag nem mindenkinek jon be.
arrol nem beszelve, hogy globalisan es orszagos szinten is hogyan alakul az "osszetetel".

nem vagyok hive ennek a "regen jobb volt" mantranak de en nem cserelnem el a gyerekkorom es nem szivesen szuletnek meg ma, 30 evvel kesobb.

nagyitoval kell keresni az ertelmes embereket es kozossegeket, nem veletlenul vagyok itt sem peldaul 10+ eve barcaskent ugy, hogy kozben a csapatom lassan kozepcsapat.

[Realista24]

Én hibrid megoldást választottam, majd 20 év múlva kiderül hogy jó ötlet volt-e.


Kecskeméten vettem lakást, mert a family Kecsón él, és hát lényegesen olcsóbb mint Pest. Kisebb felújítás után kiadtam albérletbe, így havonta tejel 80ezret. Én magam Budán lakok szintén albérletben, 15 percre a munkahelyemtől. Havonta 120-ért. Így összességében havonta 40 ezret költök a rezsin felül lakhatásra, de ennyit nekem simán megér, hogy nem agglomerációból járok fel, illetve ha változik a munkahelyem, akkor én is rugalmasan tudok költözni. 30 felett már az idő lassan kezd értékesebbé válni mint a pénz, és nekem most az a prioritás, hogy a holtidőket kiöljem az életemből. A munkábajárás ilyen, naponta fél óra pont jó, de ha naponta 3 órát sajnálnék rászánni. Ezért ezt az életmódot választottam, úgy fogom fel, hogy napi 2-3 óráért fizetek havonta 40ezret. Számomra ez megéri. Ennyi kiadás mellet azért szépen tudok félretenni, és ha egyszer végre megállapodok, akár veszek végleges ingatlant, ott ahol család+munka szempontjából a legideálisabb. De ez a félnomád életmód munka szempontjából nagyon bevált, átlagosan 2-3 évet töltöttem idáig egy munkáltatónál és az albérletezés által biztosított rugalmasság áldás munkaváltáskor.

Amíg együtt voltunk asszonnyal, addig ebben partner volt, és mivel vele sajnos nem lehetett gyerek, ez sem okozott problémát. Én azt látom, hogy amíg nem lesz családom vagy saját vállalkozásom, addig ezen az életmódon kár lenne változtatnom és nem is kívánok ezen változtatni.

Ez nem rossz vonal egyébként szintén, család Győrben, sok ismerős Fehérváron, akár ez is működhetne. Bár ezesetben a zöld hitel kiesik, az elvileg nem bérbe adható, ha jól értelmeztem.

Ha bejelented magad oda, akkor kijátszható ha jól értelmezem a szabályokat.

[Ropet]

de abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ebbe a világba felelős döntés lenne őt "beletenni".

jesus fucking christ.

Jó tudom, a globális a felmelegedés, a természet felélése, meg a koronavírus mind hoax, de fogyasztói társadalom elzüllését, meg az 1% aránytalanságait csak elismerjük, nem? Vagy ha ennyire hülyeségeket beszélek akár meg is indokolhatnád, hogy miért!


szerk.: de várj hehe, elvileg te elégge azonosulsz a puzséri világlátással, nem? A hanyatlást ő is mindig felhozza, látja

[hehetheoriginal]

de abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ebbe a világba felelős döntés lenne őt "beletenni".

jesus fucking christ.

[Ropet]

Ha nem akarsz nyilván nem reagálsz, de engem ez a része érdekelne a történetednek, mert nálam is valami hasonló kezd kibontakozni. Szinte elkerülhetetlenül lépnem kéne, de baromira nehezemre esik. A volt párodnak nem lehetett, és emiatt mentetek szét? Te léptél ki a kapcsolatból?

szerk.: már csak azért is nehéz lépnem, mert azt ugyan tudom, hogy szeretnék gyereket/gyerekeket lehetőleg 10 éven belül, de abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ebbe a világba felelős döntés lenne őt "beletenni".

Egészségügyi okokból volt egy bizonyos mértékű rizikó faktor, de az exem amúgyis teljesen elhatárolódott a gyerekvállalástól, nem szeretne gyerekneveléssel foglalkozni. Így nem erőltettem én sem, elfogadtam hogy ez a helyzet.
Köze van a szakításhoz, mert idővel szeretnék kölköt, de amíg együtt voltunk nekem az volt a prio, hogy vele együtt legyek boldog, a gyerek témát szőnyeg alá söpörtem.
Igazából a lakhatáshoz is köze van a szakításnak, mert örökölt egy kisebb pénzt a leányzó, és jött a döntéshelyzet, hogy tegyük össze amink van, vagy pedig vegyen magának egy kicsit. És ő az utóbbi mellett döntött, 6 év után nem akartam külön költözni de együtt maradni. Így leültünk szépen megbeszélni a dolgot, és figyelembe véve, hogy ennyi idő alatt már azért el is fásul egy kapcsolat, illetve így, hogy ennyire eltérőek az elképzeléseink a jövőről, így adta magát a dolog, hogy a szakítás az egyetlen járható út.

Értem, köszi, hogy leírtad. Nálam potenciálisan nagyobb reccsenés van a dologban. Az eü-i kockázat is benne van, meg az sem 100% közel sem, hogy összejönne. Én simán alapítanék vele családot, ha csak az emberi oldalát nézem, és ő is szeretne gyerkőcöt. Viszont ott van az említett emberi kockázat, meg az sem 100%, h összejönne. Másik oldalról meg azt látom, hogy tudja mennyire kockázatos, az idő is szorítja, a cigit mégsem tudja letenni. Az idejét nem akarom húzni, ezért a napokban le kell zárnom ezt a kapcsolatot, mert az idejét sem akarom húzni, csak baromi nehéz, mert amúgy úgy indult ez a kapcsolat a részemről, hogy megtaláltam akit keresek.

[Süti]

Én hibrid megoldást választottam, majd 20 év múlva kiderül hogy jó ötlet volt-e.


Kecskeméten vettem lakást, mert a family Kecsón él, és hát lényegesen olcsóbb mint Pest. Kisebb felújítás után kiadtam albérletbe, így havonta tejel 80ezret. Én magam Budán lakok szintén albérletben, 15 percre a munkahelyemtől. Havonta 120-ért. Így összességében havonta 40 ezret költök a rezsin felül lakhatásra, de ennyit nekem simán megér, hogy nem agglomerációból járok fel, illetve ha változik a munkahelyem, akkor én is rugalmasan tudok költözni. 30 felett már az idő lassan kezd értékesebbé válni mint a pénz, és nekem most az a prioritás, hogy a holtidőket kiöljem az életemből. A munkábajárás ilyen, naponta fél óra pont jó, de ha naponta 3 órát sajnálnék rászánni. Ezért ezt az életmódot választottam, úgy fogom fel, hogy napi 2-3 óráért fizetek havonta 40ezret. Számomra ez megéri. Ennyi kiadás mellet azért szépen tudok félretenni, és ha egyszer végre megállapodok, akár veszek végleges ingatlant, ott ahol család+munka szempontjából a legideálisabb. De ez a félnomád életmód munka szempontjából nagyon bevált, átlagosan 2-3 évet töltöttem idáig egy munkáltatónál és az albérletezés által biztosított rugalmasság áldás munkaváltáskor.

Amíg együtt voltunk asszonnyal, addig ebben partner volt, és mivel vele sajnos nem lehetett gyerek, ez sem okozott problémát. Én azt látom, hogy amíg nem lesz családom vagy saját vállalkozásom, addig ezen az életmódon kár lenne változtatnom és nem is kívánok ezen változtatni.

Ez nem rossz vonal egyébként szintén, család Győrben, sok ismerős Fehérváron, akár ez is működhetne. Bár ezesetben a zöld hitel kiesik, az elvileg nem bérbe adható, ha jól értelmeztem.

[füst]

Amíg együtt voltunk asszonnyal, addig ebben partner volt, és mivel vele sajnos nem lehetett gyerek, ez sem okozott problémát.

Ha nem akarsz nyilván nem reagálsz, de engem ez a része érdekelne a történetednek, mert nálam is valami hasonló kezd kibontakozni. Szinte elkerülhetetlenül lépnem kéne, de baromira nehezemre esik. A volt párodnak nem lehetett, és emiatt mentetek szét? Te léptél ki a kapcsolatból?

szerk.: már csak azért is nehéz lépnem, mert azt ugyan tudom, hogy szeretnék gyereket/gyerekeket lehetőleg 10 éven belül, de abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ebbe a világba felelős döntés lenne őt "beletenni".

Egészségügyi okokból volt egy bizonyos mértékű rizikó faktor, de az exem amúgyis teljesen elhatárolódott a gyerekvállalástól, nem szeretne gyerekneveléssel foglalkozni. Így nem erőltettem én sem, elfogadtam hogy ez a helyzet.
Köze van a szakításhoz, mert idővel szeretnék kölköt, de amíg együtt voltunk nekem az volt a prio, hogy vele együtt legyek boldog, a gyerek témát szőnyeg alá söpörtem.
Igazából a lakhatáshoz is köze van a szakításnak, mert örökölt egy kisebb pénzt a leányzó, és jött a döntéshelyzet, hogy tegyük össze amink van, vagy pedig vegyen magának egy kicsit. És ő az utóbbi mellett döntött, 6 év után nem akartam külön költözni de együtt maradni. Így leültünk szépen megbeszélni a dolgot, és figyelembe véve, hogy ennyi idő alatt már azért el is fásul egy kapcsolat, illetve így, hogy ennyire eltérőek az elképzeléseink a jövőről, így adta magát a dolog, hogy a szakítás az egyetlen járható út.

[Halfkey]

Pedig jó dolog is a pálinkafőzés Holnap veszek sörfőzőgépet hogy a teljes alkohol vertikuumot lefedjem



Ez a lényeg, igen. És azzal sem egyenlő a bio egyébként, hogy öko, és főleg azzal nem hogy egészséges. Van olyan kollégám aki bio cukornádból készült cukrot rendel neten drágán az egészsége miatt, és szerinte ezzel egészségesebb mint az én nem bio, cukrozatlan teám. OK.

Na ez kezd érdekes lenni szóval a bio nem öko és nem is egészséges. Hát akkor mi az egyik és mi a másik és főleg mi a harmadik?

Leírtam a példát, más is levezette neked. Szerintem érthető miről beszélünk, nem a termesztésről hanem a végtermékről. Én személyesen azt is nehezen tudom egyébként termesztésben értelmezni hogy ‘egészséges’, ha már ennyire ragaszkodsz ahhoz hogy te arról beszélsz. Mit jelent ez? Nem fáj a derekam ha kapálom? Az egészséges szerintem csakis a végtermékre vonatkozhat, annak hatására az emberre, így nem értem a kötözködésed. De ha eddig te nem erre gondoltál, engedd meg hogy én igen

Ökot meg bár sok tanusítvány összemossa, szintén azt gondolom hogy érted te is hogy az egyik a környezetről (és annak terheléséről) szól, a másik meg magáról az almádról vagy akármit is termelsz, és arról hogy az minél kevesebb szart kapjon. A kettő nyilván általában kéz a kézben jár, de ez egyébként sztem hiba. Gyakorlati példával érzékeltetve, ha a bio szeremet Indiából szállíttatom, az nem környezetkímélő.

[Ropet]

Amíg együtt voltunk asszonnyal, addig ebben partner volt, és mivel vele sajnos nem lehetett gyerek, ez sem okozott problémát.

Ha nem akarsz nyilván nem reagálsz, de engem ez a része érdekelne a történetednek, mert nálam is valami hasonló kezd kibontakozni. Szinte elkerülhetetlenül lépnem kéne, de baromira nehezemre esik. A volt párodnak nem lehetett, és emiatt mentetek szét? Te léptél ki a kapcsolatból?

szerk.: már csak azért is nehéz lépnem, mert azt ugyan tudom, hogy szeretnék gyereket/gyerekeket lehetőleg 10 éven belül, de abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ebbe a világba felelős döntés lenne őt "beletenni".

['shutterisland]

Én azt látom, hogy amíg nem lesz családom

en is igy vagyok vele, eleg hasonlo szituban vagyok es hasonlokepp cselekszem, annyi, hogy kulfoldon.

meg en azert szeretem, hogy nem kell (vagyis itt, ahol vagyok) semmivel tokolni, se szamlakkal, se barminek a megjavitasaval/felujitasaval es ez is "ido".

mondjuk en abba a pici kisebbsegbe tartozom aki nem tervez gyereket (habar ki sem zarom) igy nalam ez az eletmod lehet sokaig fennmarad.

[füst]

Én hibrid megoldást választottam, majd 20 év múlva kiderül hogy jó ötlet volt-e.


Kecskeméten vettem lakást, mert a family Kecsón él, és hát lényegesen olcsóbb mint Pest. Kisebb felújítás után kiadtam albérletbe, így havonta tejel 80ezret. Én magam Budán lakok szintén albérletben, 15 percre a munkahelyemtől. Havonta 120-ért. Így összességében havonta 40 ezret költök a rezsin felül lakhatásra, de ennyit nekem simán megér, hogy nem agglomerációból járok fel, illetve ha változik a munkahelyem, akkor én is rugalmasan tudok költözni. 30 felett már az idő lassan kezd értékesebbé válni mint a pénz, és nekem most az a prioritás, hogy a holtidőket kiöljem az életemből. A munkábajárás ilyen, naponta fél óra pont jó, de ha naponta 3 órát sajnálnék rászánni. Ezért ezt az életmódot választottam, úgy fogom fel, hogy napi 2-3 óráért fizetek havonta 40ezret. Számomra ez megéri. Ennyi kiadás mellet azért szépen tudok félretenni, és ha egyszer végre megállapodok, akár veszek végleges ingatlant, ott ahol család+munka szempontjából a legideálisabb. De ez a félnomád életmód munka szempontjából nagyon bevált, átlagosan 2-3 évet töltöttem idáig egy munkáltatónál és az albérletezés által biztosított rugalmasság áldás munkaváltáskor.

Amíg együtt voltunk asszonnyal, addig ebben partner volt, és mivel vele sajnos nem lehetett gyerek, ez sem okozott problémát. Én azt látom, hogy amíg nem lesz családom vagy saját vállalkozásom, addig ezen az életmódon kár lenne változtatnom és nem is kívánok ezen változtatni.