A szomszédunkba költötött pár éve egy erdélyi házaspár 3 bűn rossz gyerekkel. Az apuka ausztriában mentőorvos (asszem, nem beszéltünk velük soha, szembeszomszéd mondta), a nő KÉT takarítónőt tart, mert ő nem hajlandó megcsinálni semmit. Nő is a feneke... XD de a gyerekeknek minden meg van véve, már drónt is kaptak, pár év és nem tudnak már mit venni nekik, az udvar is teljesen be van építve: mászóka, medence, kosárpálya, csúszda, trambulin. Szóval eléggé el vannak kapatva és legtöbbször nem is hallgatnak az anyjukra.csababarca írta:Teljesen egyetértek, a támogató légkör otthon nagyon fontos.Realista24 írta:
Ez megint egy másik eset. Én a szülőt, mint segítség jelöltem meg, hogy a gyerek figyelme, szorgalma, érdeklődési köre megfelelő legyen.
Vannak gyerekek (az én ismertségi körömben), hogy 3 évesen beszélni sem tud nagyon.
Mert a szülők lusták voltak foglalkozni velük, egyszerűbb volt 1-2 éves kor között a kezébe nyomni a telót, és youtuben meséket nèzetni a gyerekkel.
Vasárnap elvoltam vidéken, egy 35 körüli házaspárnak volt egy picike lánya, és egy kb 4 éves. Utóbbi épp vacsorázott az asztalnál és valami idióta youotube videót nézett, aminek full monoton hangja volt. Odaadták a telót a kislánynak és addig is csendben van. Ott nyammogott az 1 szelet kenyér és 1 mackósajt mellett...

Anno 2015-6 körül volt nyilt nap az egyik agrár egyetemen - asszem veszprém (?), oda elmentünk 3 sráccal az osztályból, csak hogy ne kelljen dogát irnunk.

Lehet hülye kérdés, de egy próbát megér:
Adott egy egyirányú szűk utca a belvárosban. Aminek a jobb oldalán halszálka módon állnak az autók (amik között persze van hosszabb is), de az idióta városvezetés szembeforgalomként biciklisávot csinált... Kérdem én, ha szembejön a biciklis, én meg nem tudok hova menni (balra pici járda, jobbra az autók), akkor mi a teendő? és akkor még a bicajos van felháborodva, hogy nem adok neki utat, hogy tovahaladjon..