OFF

[Realista24]

Látom megy a közhely durrogtatas, amit nem rosszbol írok.

En az ilyet nem tudnám feldolgozni normális keretek között, ha pl. nincs gyerek és olyan akiről gondoskodni kell, én fix pakolnek és mennek valahova messze, megprobalni teljesen elszakadni ettől az egésztől ami csak rosszat idéz fel.

Sajnálom a tragediaid, amiket át kellett élned. Szörnyű meg olvasni is.

[BlancoMark]

Mivel lehet biztatni, bátorítani egy olyan embert, akinek az édesanyja 2017-ben majdnem meghal a 43-as vércukra miatt (előjele nem volt, gyógyszerét szedte, aztán egyszer csak reggel majdnem kóma jött, a hasnyálmirigy nem termelt tovább inzulint) és egy budapesti professzor helyettesítése kellett ahhoz, hogy életben maradjon. Aztán, rá kettő évre az édesapja a portájuk előtt, az utcán nyírta a füvet, befejezte azt, majd jött egy bedrogozott, totál részeg gyilkos, aki halálra gázolta(többgenerációs házban élt együtt a család); ezután pedig, majdnem két év elteltével a teljes gyógyulással hitegetett felesége hirtelen lefolyásban meghal petefészekrákban?


Én vagyok ez az ember.

A pszichiáter barátom és a pszichológus barátném eddig nem igazán jártak sikerrel, pedig eléggé jók a szakmájukban...

ui.: bocsánat, hogy ezt beírtam ide, de eléggé rám jár a rúd mostanság...

Az sem zavar, ha nem reagál senki, igazából csak ki kell írnom magamból a dolgokat.

Először is, őszinte részvétem, így ismeretlenül is!

Az ilyen jellegű traumák után sajnos semmi nem lesz olyan mint előtte, viszont ahogy lentebb is írták az idő folyamatosan neked dolgozik. Lesz egy olyan nap, amikor azt fogod érezni, hogy eljött az áttörés. Természetesen fájni fog továbbra is, de megtanulsz ezzel együttélni és funkcionálni, hiszen a saját életedet ugyanúgy folytatnod kell.

Amíg ez a pont nem jön el, addig minél több beszélgetés, programozás barátokkak. Mindenféleképpen legyene új céljaid, amik miatt megéri felkelni mindennap, lehet ez karrier jellegű vagy egyszerűen csak egy új, egészséges életmóddal egybekötött élet. Az aktív sportolás sokat segíthet.

Kitartást kívánok mindenhez!

[kierkegaard]

Ebben az esetben nem batoritas kell hanem megtanulni elfogadni a helyzetet. Illetve fontos, hogy sose nyomd el az erzelmeidet mert csak feszultseggel fog járni.

Ha jobarataid az ismeroseid akkor inkabb erdemes semleges szakembert keresni. Nem igazan szoktak ajanlani az ilyet. + Csoportterapia/pszichodrama is erosen ajanlatos lenne az esetedben.

Illetve olvass konyvet a temaban. Meg kell tanulnod valamilyen megkuzdesi strategiat. Wim hof pl sajat maga dolgozott ki egyet miutan a felesege es gyerekeinek anyja kiugrott az ablakon depresszio miatt.

[lestat]

Mivel lehet biztatni, bátorítani egy olyan embert, akinek az édesanyja 2017-ben majdnem meghal a 43-as vércukra miatt (előjele nem volt, gyógyszerét szedte, aztán egyszer csak reggel majdnem kóma jött, a hasnyálmirigy nem termelt tovább inzulint) és egy budapesti professzor helyettesítése kellett ahhoz, hogy életben maradjon. Aztán, rá kettő évre az édesapja a portájuk előtt, az utcán nyírta a füvet, befejezte azt, majd jött egy bedrogozott, totál részeg gyilkos, aki halálra gázolta(többgenerációs házban élt együtt a család); ezután pedig, majdnem két év elteltével a teljes gyógyulással hitegetett felesége hirtelen lefolyásban meghal petefészekrákban?


Én vagyok ez az ember.

A pszichiáter barátom és a pszichológus barátném eddig nem igazán jártak sikerrel, pedig eléggé jók a szakmájukban...

ui.: bocsánat, hogy ezt beírtam ide, de eléggé rám jár a rúd mostanság...

Az sem zavar, ha nem reagál senki, igazából csak ki kell írnom magamból a dolgokat.

Először is őszinte részvétem!

Alapvetően az idő a legjobb gyógyir.
De amig ez nem következik be én azt hiszem ilyen időkben tudatosan kell erősnek maradni. Fejben harcolni, mindennap.

Tudatosan megnyílni másoknak ( akár ide is irhatsz szerintem többet hogy telnek a napok vagy hogy haladsz ezzel.)
Barátoknak többet beszélni. Jobban is fogod magad érezni és más szemszögre is fel nyithatjak a szemed.

És valahol neked is megkell ezzel békélni. A múltat nemtudod megválzoztatni. Fáj? Hát hogyne fájna.
De szerinted a szeretteid azt szerették volna hogy szenvedj?
Erősen kétlem.

A jövődre próbálj pozitivabban gondolni.
Annyi uj élményben lehet részed és annyi érdekes emberrel találkozhatsz még.

Tudom ez most nagyon távolinak tűnik,de ha nem adod fel, és őszintén dolgozol a mentális egészségeden.
Rendben leszel.
Nem ma, nem holnap. De elfog jönni az a nap.

Nyilván a veszteség mindig ott lesz. De már nem elviselhetetlül fog fájni.

Èn nagyon drukkolok ès remèlem fogod mèg látni az èlet szèpsègeit. Ès mèg sok örömben lesz rèszed.

[HEHEvx]

közhely, de az idő vagy begyogyitja a sebeket, vagy szepen lassan el tudod fogadni a tortenteket, megnyugszol.
emlekezz a szepre es a jora, es nezz elore, ne ostromold es rombold magad es a kornyezeted, ne taszits el senkit, inkabb fogadd el, ha nyitni akarnak feléd.
nem vagy egyedul, ilyen-olyan formaban a vilagon az osszes emberrel megtortenik hasonlo veszteség.
ami nekem a legtobbet segit, amikor nagy a szar vagy foshalmaz a nap, amire ebredtem, hogy vegiggondolom, hogy a multat megvaltoztatni nem lehet, de a jovoert mindig lehet tenni.
fektess magadba, nézd optimistán a dolgokat, fejben dől el minden. kezdd ujra. állj fel ujra, es ujra.

[ferni]

Mivel lehet biztatni, bátorítani egy olyan embert, akinek az édesanyja 2017-ben majdnem meghal a 43-as vércukra miatt (előjele nem volt, gyógyszerét szedte, aztán egyszer csak reggel majdnem kóma jött, a hasnyálmirigy nem termelt tovább inzulint) és egy budapesti professzor helyettesítése kellett ahhoz, hogy életben maradjon. Aztán, rá kettő évre az édesapja a portájuk előtt, az utcán nyírta a füvet, befejezte azt, majd jött egy bedrogozott, totál részeg gyilkos, aki halálra gázolta(többgenerációs házban élt együtt a család); ezután pedig, majdnem két év elteltével a teljes gyógyulással hitegetett felesége hirtelen lefolyásban meghal petefészekrákban?


Én vagyok ez az ember.

A pszichiáter barátom és a pszichológus barátném eddig nem igazán jártak sikerrel, pedig eléggé jók a szakmájukban...

ui.: bocsánat, hogy ezt beírtam ide, de eléggé rám jár a rúd mostanság...

Az sem zavar, ha nem reagál senki, igazából csak ki kell írnom magamból a dolgokat.

Szerintem semmi probléma, ha bárki is ide leírja a saját problémáit, az egy nagyon jó dolog, ha kibeszéli az ember magából minél többet minél több embernek, sokat tud segíteni.

A témához hozzászólva sajnos mint látod ilyen dolgok megtörténhetnek, bármennyire se hatnak életszerűen. Baszott szar lehet.

De nem tudsz ezzel mit kezdeni, elmentek sajnos, de egyszerűen nem teheted meg magaddal, hogy évekig romokban legyél emiatt, kurva nehéz továbblépni, de tovább kell.
Mindenkinek véges az ideje, csinálni kell a dolgodat tovább, a hozzád közelállókkal foglalkozni, szeretni őket, boldognak lenni és élvezni az életet. Ennyi a lényeg az életben, semmi más.

Amíg vannak körülötted emberek, akik szeretnek és viszont, addig nincs probléma.
Legyél velük, beszélgess velük erről is, nekem mindig az segített, ha kitudtam magamból beszélni a dolgot és mindig volt az életemben olyan ember, aki akár 20szor is meghallgatta ugyanazt, ha kellett. Egyszer csak rendben lett minden magamban.

Teljesen normális a reakciód meg az állapotod annak tekintetében, amik történtek, de a magad idejét baszod csak ezzel és értelme semmi nincsen annak, hogy önsajnáltatást folytat az ember hosszútávon. Szószerint semmi értelme, tényleg csak a saját idődet baszod vele. Olyan szinten értelmetlen, hogy arra szavak nincsenek. Ennyi erővel kalapáccsal is baszkodhatnád az ujjaidat szabadidődben.

Igen, kell gyászolni, nincs vele baj, rengeteg szar történt veled az elmúlt időszakban és az egyik lelki szarból mentél a másikba, ebből persze, hogy nem lehet kijönni, de remélhetőleg most nem jön a következő szar és most magadban el kell döntened, hogy mi a fontos az életedben és azzal foglalkozni.

Bocsánat, ha néhol túl nyers voltam.

[Swineherd]

Mivel lehet biztatni, bátorítani egy olyan embert, akinek az édesanyja 2017-ben majdnem meghal a 43-as vércukra miatt (előjele nem volt, gyógyszerét szedte, aztán egyszer csak reggel majdnem kóma jött, a hasnyálmirigy nem termelt tovább inzulint) és egy budapesti professzor helyettesítése kellett ahhoz, hogy életben maradjon. Aztán, rá kettő évre az édesapja a portájuk előtt, az utcán nyírta a füvet, befejezte azt, majd jött egy bedrogozott, totál részeg gyilkos, aki halálra gázolta(többgenerációs házban élt együtt a család); ezután pedig, majdnem két év elteltével a teljes gyógyulással hitegetett felesége hirtelen lefolyásban meghal petefészekrákban?


Én vagyok ez az ember.

A pszichiáter barátom és a pszichológus barátném eddig nem igazán jártak sikerrel, pedig eléggé jók a szakmájukban...

ui.: bocsánat, hogy ezt beírtam ide, de eléggé rám jár a rúd mostanság...

Az sem zavar, ha nem reagál senki, igazából csak ki kell írnom magamból a dolgokat.

[csababarca]

lengyelek se veszik túl komolyan ezt a határellenőrzést.
megállítottak, odaadtam a magyar oltási papíromat, mondta oké.
barátnőm aki szputnyikot kapott, amit Lengyelországban elvileg el sem fogadnak, de nem izgatta őket, mehettünk tovább.
pedig csináltattunk antigén tesztet is direkt neki, nehogy szívás legyen, de felesleges volt.

szlovákoknál meg egyáltalán nem ellenőriztek.
magyar határon viszont visszafelé állt rendőr.

[69erssam]

Csak első oltás után adnak kártyát nem?
Második után én nem hallottam olyanról aki kapott.

Jah hát nekem lejárt novemberben a személyim, azóta úgy van, letojom, veszélyhelyzet van még, tehát lényegében a lejárt személyi is jó, majd veszélyhelyzet után megcsináltatom az újat.
enyémen van útlevél szám is.

több rendszeren fut a dolog, innen-onnan lekérik az adatokat, ha valahol van egy adminisztrációs hiba, akkor már elakad a folyamat.
mondjuk ilyen esetekben egy email, sms, ügyfélkapura küldött üzenet igazán jöhetne, mert az ember azt sem tudja, hogy most mi a gond, ha nem megy be a kormányablakba.

Ma reggel a postaládában volt az első oltás után kiállított ÁM már az új igazolványszámot tartalmazó védettségiigazolvány. Csak hisztiznem kellett az égbe roflmao

[Donát]

Számomra az az igazán félelmetes ebben a gyerek-kütyü témában, hogy akkor milyen eszköz van a szülő kezében, ha a gyerek szíve szerint órákat nyomná naphosszat, más nem érdekli. Ez ellen tenni kb lehetetlennek tűnne, de még megelőzni is kemény melónak tűnik. Legalábbis nekem így jön le a környezetemben tapasztaltakról. Aztán nem tudom a gyakorlatban mi lesz, valahogy majd adja magát. De tartok tőle, hogy nincs 100%-os ráhatása a szülőnek a gyerekre.

[raul 4 ever]

Hozzáteszem, ha nem így alakul, az a szülő - ebben az esetben az én - felelősségem, mert a gyerek abszolút képlékeny és fogékony, gyakorlatilag azt szeretettsz meg vele amit te akarsz. Ez az ami kicsit félelmetessé teszi az egészet, és nagy felelősséget rak rám.

Ez egy nagyon fontos része a dolognak, hogy elmész-e a könnyebb ellenállás felé --> amiket R24 is írt, hogy nyomkodja, legalább csendben van, vagy felvállalod a "konfliktust" (bár szülőként a nevelés feladat, és cserben hagyod kvázi a kölyköt, ha nem meccseled le az ilyeneket), határokat szabsz, stb..

Am. a technológiától elzárkózni hülyeség, ahogy írtad lépést kell tartani, mert komoly hátrányok érhetik majd később..

A miénk most lett 5 éves, de neki (még talán gondolom) a szülő a "drog", nem a kütyük..
Persze már tök ügyesen kezeli a telót, laptopot, de nem azért, mert engedjük, hogy áll. nyomkodja, de pl. 1-2 dolgot ami hasznos neki, intézhet már egyedül (youtube-on 1-2 mese, konyhafőnököt betölti, mire a feleségem mellé ül)..

Szal kell engedni szerintem a technológiát, de tudatosan kell határokat is építeni, stb..
Kisvárosban, kertes házban nekünk könnyen megy meló/ovi után valami mást csinálni mint gépet nyomkodni..

Focizni mondjuk még nem jár, de örülnék ha találna valami sportot majd később, amit űzhet.

[csababarca]

Csak első oltás után adnak kártyát nem?
Második után én nem hallottam olyanról aki kapott.

Jah hát nekem lejárt novemberben a személyim, azóta úgy van, letojom, veszélyhelyzet van még, tehát lényegében a lejárt személyi is jó, majd veszélyhelyzet után megcsináltatom az újat.
enyémen van útlevél szám is.

több rendszeren fut a dolog, innen-onnan lekérik az adatokat, ha valahol van egy adminisztrációs hiba, akkor már elakad a folyamat.
mondjuk ilyen esetekben egy email, sms, ügyfélkapura küldött üzenet igazán jöhetne, mert az ember azt sem tudja, hogy most mi a gond, ha nem megy be a kormányablakba.

[babaking]

Na barátnőm védettségi kártya kálváriája véget ért, 3 kérelem, 5 kormányablak látogatás, jópár telefonálás, 2 hónap, de megérkezett a kártya...

persze Lengyelországba nem mehet be, mert orosszal van megoldva, úgyhogy ma még egy antigén tesztet is csináltattunk.
röhej.

Nekem elegem van az egész kártyásdiból. Már második héten(kb. novemberben?) regisztráltam vakcinára. Márciusban átestem, majd megkaptam a kártyát amit amire lehetett volna használni addigra megváltozott a személyiszámom és semmi mással nem igazolhatom magam még az ideiglenes papírral sem a változásról...de legalábbis senki nem meri bevállalni a 100.000 - 1.000.000 Ft-os büntit..Múlthéten kaptam meg az első oltásomat és hó végén kapom a másodikat...Lényegében jövőhónap kitudja meddig nem tudok élni semmi előnyével(már ha megkapom automatikusan a 2. oltás után) a kártyának...ráadásul igazán elmennék barátnőm diplomaosztójára kövi hónap elején. Nagyszerűen működik ez az egész rendszer.....
Küldtem levelet az eeszt-nek de hát a helyzet nem fog sehogy sem változni

Mi is beadtuk a 2 kérvényt 2 perc különbséggel és más járási hivatalhoz került mindegyik. Enyém ma megjött, pároménak neki sem álltak. Azt mondták adjam be újra. Nagyon kedves volt az ügyintéző, de mivel szár a rendszer nem tud mint tenni.

[69erssam]

Na barátnőm védettségi kártya kálváriája véget ért, 3 kérelem, 5 kormányablak látogatás, jópár telefonálás, 2 hónap, de megérkezett a kártya...

persze Lengyelországba nem mehet be, mert orosszal van megoldva, úgyhogy ma még egy antigén tesztet is csináltattunk.
röhej.

Nekem elegem van az egész kártyásdiból. Már második héten(kb. novemberben?) regisztráltam vakcinára. Márciusban átestem, majd megkaptam a kártyát amit amire lehetett volna használni addigra megváltozott a személyiszámom és semmi mással nem igazolhatom magam még az ideiglenes papírral sem a változásról...de legalábbis senki nem meri bevállalni a 100.000 - 1.000.000 Ft-os büntit..Múlthéten kaptam meg az első oltásomat és hó végén kapom a másodikat...Lényegében jövőhónap kitudja meddig nem tudok élni semmi előnyével(már ha megkapom automatikusan a 2. oltás után) a kártyának...ráadásul igazán elmennék barátnőm diplomaosztójára kövi hónap elején. Nagyszerűen működik ez az egész rendszer.....
Küldtem levelet az eeszt-nek de hát a helyzet nem fog sehogy sem változni

[Realista24]

Kütyü - gyerek téma meg nagy fejtörés nekem is. 1,5 éves lesz a lányom, és most jön a kisöcsi is, szóval sokmindent el kell ezzel kapcsolatban dönteni.

Alapvető gondolataim:
- maga a kütyü egy eszköz, se nem jó se nem rossz.
- egy olyan világba születnek a gyerekeink ahol a technológiai hozzáértés alapkövetelmény. nem szeretném bekorlátozni a gyerekek képességeit valamilyen parasztromantika alapján hogy "régen bezzeg a játszótéren másztunk fára", mikor arra nem lesz szüksége, de lehet hogy programozni meg már nagyon fiatalon tudnia kellene a jó karrierhez.
/- ezt kicsit továbbfejtve, gyerekhez nem kapcsolódik, de magamat és az asszonyt sem akarom ilyen szempontból "elengedni". Rohadtul nem akarok úgy járni mint vélhetően sokunk szülei/nagyszülei, akinek a gép az macera, folyamatos segítség kell apró cseprő dolgokhoz, és sok munkalehetőség egyszerűen bezárodik előttük. Szóval minden tech újításra ráveszem magunkat hogy próbáljuk ki, elég early adopter vagyok/
- azt nyilvánvaló módon szeretném elkerülni hogy a gyerekeknek bármilyen függősége kialakuljon.
- valaminek az időkorlátozása pszichológiailag mindig csak afelé tolja az embert hogy az egy nagyon jó dolog, akarom csinálni, ki akarom élvezni, így nem látom célravezetőnek úgy szabályozni hogy "2 órád van erre egy nap".

Nem látom még hogy napi szinten hogy fogom tudni ezeket összeegyeztetni egy jó egyensúlyba. Az ideális megoldás az lenne amit R24 leírásában ki lehet olvasni, hogy annyi minden más leköti a gyereket hogy magától sem kell neki folyamatosan. Csak nemtudom mi a B terv arra, ha ez nem így alakulna

Hozzáteszem, ha nem így alakul, az a szülő - ebben az esetben az én - felelősségem, mert a gyerek abszolút képlékeny és fogékony, gyakorlatilag azt szeretettsz meg vele amit te akarsz. Ez az ami kicsit félelmetessé teszi az egészet, és nagy felelősséget rak rám.

Nagyon jó gondolatmenet és a legtöbb szülő ott hibázik, hogy a saját életét rövidtávon könnyebbé akarja tenni, majd nem elég erős változtatni.

Mire gondolok? Étterembe, szállodában sokszor láttam, hogy már az 2-3 éves gyereknek is odabaszarintják a telót és mesét, hogy csendben legyen, amíg esznek. Egy nyaraláson....hát nem azért mész, hogy együtt legyetek? Tudom elcsépelt, meg pihenni megy az ember, de azért na...

De saját példa, régen körömvágásnál kellett neki a telefon, mert úgy nem figyelt oda és simán le lehetett csapni neki. Azt se vette volna észre, ha az ujjával együtt vágjuk le Aztán ahogy nőtt, elvárta volna a telefont, aztán mondtam neki, hogy elég nagy ló vagy már, hogy kibírjál 3 percet.

Étteremben párszor mi is beleestünk abba, hogy amíg kijött a kaja, megkapta a telót, de ezt is skippeltük, mert a következő lépés az volt, hogy befejezte és már kérte vagy már az odaúton mondta, hogy amikor leülünk, megkapja?

Szóval pont a minőségibb együtt töltött időt nem szabadna megölni ezzel a kütyüzéssel.

Persze jöttek az érvek tőle, hogy én is egész nap a laptopot püfölöm

Szóval én egyfajta kikapcsolásnak is jónak tartom néha, hogy leül, elvan 20-30 percet, van sikerélménye, teljesít valami szar küldetést, eléri a célját, és aztán lelkesen mesél róla.

Az egyik "kedvenc" sztorim idei, pandémiás, tanuljanak a gyerekek otthon esetből fakad. Megy az online óra, mondom belesek, erre a gyerek a földön fekszik és az ipaden játszik akkor nem röhögtem ennyire. Tanulság, ipaddel kettesben nem hagyjuk, mert úgyis rámozdul, mert jött egy üzenet, egy értesítés, egy update-t.

[Halfkey]

Kütyü - gyerek téma meg nagy fejtörés nekem is. 1,5 éves lesz a lányom, és most jön a kisöcsi is, szóval sokmindent el kell ezzel kapcsolatban dönteni.

Alapvető gondolataim:
- maga a kütyü egy eszköz, se nem jó se nem rossz.
- egy olyan világba születnek a gyerekeink ahol a technológiai hozzáértés alapkövetelmény. nem szeretném bekorlátozni a gyerekek képességeit valamilyen parasztromantika alapján hogy "régen bezzeg a játszótéren másztunk fára", mikor arra nem lesz szüksége, de lehet hogy programozni meg már nagyon fiatalon tudnia kellene a jó karrierhez.
/- ezt kicsit továbbfejtve, gyerekhez nem kapcsolódik, de magamat és az asszonyt sem akarom ilyen szempontból "elengedni". Rohadtul nem akarok úgy járni mint vélhetően sokunk szülei/nagyszülei, akinek a gép az macera, folyamatos segítség kell apró cseprő dolgokhoz, és sok munkalehetőség egyszerűen bezárodik előttük. Szóval minden tech újításra ráveszem magunkat hogy próbáljuk ki, elég early adopter vagyok/
- azt nyilvánvaló módon szeretném elkerülni hogy a gyerekeknek bármilyen függősége kialakuljon.
- valaminek az időkorlátozása pszichológiailag mindig csak afelé tolja az embert hogy az egy nagyon jó dolog, akarom csinálni, ki akarom élvezni, így nem látom célravezetőnek úgy szabályozni hogy "2 órád van erre egy nap".

Nem látom még hogy napi szinten hogy fogom tudni ezeket összeegyeztetni egy jó egyensúlyba. Az ideális megoldás az lenne amit R24 leírásában ki lehet olvasni, hogy annyi minden más leköti a gyereket hogy magától sem kell neki folyamatosan. Csak nemtudom mi a B terv arra, ha ez nem így alakulna

Hozzáteszem, ha nem így alakul, az a szülő - ebben az esetben az én - felelősségem, mert a gyerek abszolút képlékeny és fogékony, gyakorlatilag azt szeretettsz meg vele amit te akarsz. Ez az ami kicsit félelmetessé teszi az egészet, és nagy felelősséget rak rám.

[csababarca]

Na barátnőm védettségi kártya kálváriája véget ért, 3 kérelem, 5 kormányablak látogatás, jópár telefonálás, 2 hónap, de megérkezett a kártya...

persze Lengyelországba nem mehet be, mert orosszal van megoldva, úgyhogy ma még egy antigén tesztet is csináltattunk.
röhej.

[Halfkey]

Én Nordvpnt használtam mikor Ázsiából el akartam érni a magyar tartalmakat illetve az európai NFL gamepasst amire előfizettem.

[h3x0r]

Hasznal itt valaki fizetos VPN-t? Regebben f1 meg bl donto miatt mar hasznaltam, de mar nem tudom melyik oldal volt. Igy az EB miatt elofizetnek egy magyarra, hogy tudjak nezni M4-et.

[alexoxladjackoxi]

Nem tudom mennyi fórumozónak van már gyerkőc otthon, bár igazából nem csak szülők véleménye érdekel, én is előtte vagyok még. Viszont van a családban több 10 körüli srác, és látom, hogy szinte állandóan nyomják a telefonokat, tableteket, ritkább esetben laptopot, konzolokat. Egyelőre náluk csak a játékok és youtube megy, más nem igazán, közösségi média felületek sem. Elmondásuk alapján a barátaik is hasonlóan nyomják. Tudom, ilyen generáció ez, nem boomerkedni akarok, bár talán mégis, mert aggaszt a jelenség. Szóval mindenki véleménye érdekel. Titeket aggaszt a túlzott kütyüzés, tiltjátok, tiltanátok, előny, hátrány, bármi. Ha nem csak nekem érdekes ez a téma, írjatok!

Mit várunk a srácoktól, mikor már a felnőttek is ilyenek? Nyilván nem mindenki, de rengeteg helyen látom ezt. Már az én generációmban (huszon eleje) is sok olyan van, hogy nem bírok velük beszélgetni, mert nyomkodják a telefont, oda sem figyelnek arra, hogy mit beszél nekik az ember. Mondjuk ez egyben bunkóság is. Szerintem sokat számít az is, hogy hol nő fel a gyerek. Én vidéken lakom (nem kisváros, echte falu ), itt azért még sokszor látom ezt a 10 év körüli korosztályt bandázgatni, bringáznak, rollereznek, van vízpart is a közelben... Lehet városban könnyebben bennragadnak a 4 fal között, és marad a gép meg a telefon, de nyilván rengeteg múlik a szülőn is.