Haha utáltam magamat miközben ezt leírtam, de komolyan.csababarca írta:itthon azért lehet már jól keresni, csak el kell kerülni azokat a munkahelyeket, amiknél az állam határozza meg a fizukat.'shutterisland írta: de ettol fuggetlenul is kell ugyanugy majd egy normalis melo egy elheto eletszinvonalhoz, 150 ezerbol igy is huzos lenne meglenni.
Köszi a tanácsot.Steve írta: Mindenképpen reagálni akartam erre, amúgy nem szívesen mondom el a véleményemet.
Azt gondolom Neked semmi okod a szégyenkezésre. Ellenkezőleg, legyél büszke magadra.
Viszont lehet nem kapok jófej pontot, de azt gondolom hagyd az egészet a fenébe. Válts egy olyan szakmára amiből meg tudsz élni, ha nem tud és akarod (teljesen érthetően) elfogadni ezt a fizetést.Azt gondolom senki nem fog azzal jól járni ha utálod majd a munkádat és a mindennapjaidat. Idővel a munkád rovására is fog menni.
Ha családod lesz(gondolom még nincs) akkor mégnehezebb lesz szerintem szakmát váltani, mint most mikor még ott van a családi segítség az otthon lakás. Ne várj két évet, keresd minél hamarabb az aktuális lehetőséget. Ahogy telik az idő és öregszel és egyre több dolog épül fel az életedben annál kevésbbé leszel rugalmas.
Már egy ideje fontolgatom, csak tényleg nem szívesen hagyom ezt. De rá leszek kötelezve, szóval tényleg mindegy, hogy most vagy két év múlva.
felmérem tavasszal a lehetőségeket mindenképpen.
Rohadtul nem ok, hogy az ember feladja azt amibe éveket fektett. Nem ok, hogy egy gyönyörű hivatást hagy ott az ember. Viszont az a kevéske élettapasztalat, ami nekem jutott az alapján beláttam, hogy rendszereket, nagyobb volumenű dolgokat nem fogsz tudni megváltoztatni. Az élet pedig túl rövid ahhoz, hogy kivárjon az ember és utána meg idősebb fejjel a világra haragudjon és boldogtalan legyen minden nap.
Nem könnyű újra kezdeni dolgokat. Nekem sem volt könnyű országot váltani felnőtt fejjel leülni és tanulni a nyelvet nulláról ház,alma,kacsa voltak kb az első szavaim svédül, mint a kislányomnak
Éjszaka dolgoztam, nappal tanultam és napi 2 órát aludtam, majd hétvégén csak meló és kevesebb tanulás de lagalább alvás. Így ment az elején, úgy hogy volt 5év egyetemem és beszélek angolul..Bevállaltam, néha majdnem feladtam, de most így x év után azt tudom mondani megérte. Most sokkal jobb életem van, mint ami lehetett volna és pár év nehézség után nyugdíjas koromig nyugodt boldog életem lehet.Gondoltam ezt leírom, ha nem baj, hátha ösztönző.Egy jó fej, értelmes srácnak tűnsz, megérdemled azt a boldogságot, amire vágysz és nem azt érdemled, hogy egy szarul müködő rendszer felőröljön idővel.
Van, aki ezt bevállalja és csak felnézni tudok ezekre az emberekre, de abszolút nem szégyen ha valaki megnyomja a restart gombot.
Én így látom, lehet nincs igazam, ez egyén függő, ki mit csinál.
