Santi írta:
...
Eléggé szubjektív ez, összeveszni nem fogunk rajta.
A kapus poszt tényleg rendben volt többnyire.
A top Juhásznak helye lehet, Orbán nem kérdés. Bal oldalon azért nem Nagy Zsolt az alap, kényszer szülte. A többnyire játszó Korhut sem egy klasszis, de Vanczák-szintnél előrébb tart. Kádár is szokott ott feltűnni, Ő sem rossz.
Jobb oldalon nem is tudom mikor volt értelmes megoldásunk, Lovrencsics nálam jobb, mint az elődök.
A középpályáról Gera és Dárdai rendben van, leginkább előbbi, Hajnal emlékeim szerint a válogatottban nem mutatott extrát, Husztinak is pár jó meccse volt címeres mezben.
Nagy Ádám szerintem pont kimagasló képességű játékos magyar szinten, anno a Fradiban sokszor láttam, azóta bevallom nem követem. Szoboszlai még kölyök, de van benne kakaó, már most is a válogatott segítségére tud lenni, igaz, ezt Wales ellen nem láttuk. Viszont mentalitásban szerintem a többiek előtt van, reméljük okosan építi a karrierjét, mert felkapták Őt is. Ha nem akar túl sokat markolni hirtelen, akkor belőle lehet top5 ligás stabil játékos egy jó csapatban.
A korábbi támadósorok kapcsán meg inkább az rémlik, hogy fogtam a fejem akár Szabics, akár Torghelle vagy szinte bárki került oda. Szalai nem egy labdazsonglőr, de az adottságait jól használja ki, és a tizenhatoson belül megél. Inkább Ő, mint a korábbiak.
Nálam ez legfeljebb egál, de az egész onnan indult, hogy több embertől olvastam, hogy a minőség jobb volt régebben, csak nem volt edző.
Utóbbival egyetértek, előbbi érzésem szerint nem igaz.
Azt meg továbbra is tartom, hogy elsősorban nem képességbeli hiányosságok okozzák a vesztünket, hanem a gyenge mentális felkészültség. Ezen valamelyest tud segíteni egy jó motivátor (pl. Dárdai), de hosszú távon nem fogunk előrelépni anélkül, hogy a válogatott magja nem szokik hozzá a nagy téthez klubszinten is.
Persze a kiválasztásnál is meglehetnek még a haver suta kölykének előnyben részesítése szintű történések, legalábbis néhány éve biztosan megvoltak még.
A fiataloknál is az látszik, hogy amikor 18-20 évesen tűzközelbe kerülnek, akkor jön a visszaesés. Elhiszik, hogy kész vannak, befutottak. A külföldi fiatal meg az életéért megy, mert olyan a konkurencia, hogy nem fér bele a kiengedés, nemhogy ilyenkor, később sem. Itt a szülők és menedzserek szerepe is fontos lenne, de manapság egy félkész játékos, egy gyerek már "árucikk", az azonnali, maximális profit meg felülírja az érdekeit, hogy fokozatosan építsék fel a karrierjét. Így meg sok olyan játékos is eltűnhet, aki elképzelhető, hogy kellően tehetséges, csak későn érő típus.